Most akkor én is mesélek egy kicsit. Anyagi helyzetünkből és egyéb okokból adódóan nem tehetjük meg, hogy tejeljünk a dokiknak, vagy a nővéreknek. Az egyéb ok konkrétan az, hogy idén június 9-én ki kellett hívni a Nagymamámhoz a mentőt. Semmi gond nem volt a mentősökkel, szóltak, hogy ha rosszabbodna az állapota, jelezzük és akkor szirénázva küldik az autót. Mivel 3 stroke-on már túl volt, azt hittük ez a negyedik, amit anno a dokik megjósoltak... Rohamosan romlott az állapota, perceken múlt az élete... Itt kezdődik az igazi sztori.
Aznap hajnalban bevitték az intenzívre, ellátták rendesen, nem volt benne hiba, pár napig bent tartották, megfigyelték. Mivel nem tudták mi a baja, ezért miután jobban lett, átkerült a neurológiára, ahol szintén eltöltött pár napot, közben ugye rosszul lett, átrakták a belgyógyászatra, onnan intenzív, majd megint belgyógy. Később kiderült, hogy szívinfraktus volt a probléma, átvitték másik kórházba érfestésre, ott egy napot volt, majd visszavitték az eredeti helyére, a belgyógyra. Mivel sürgetett az idő, egyre többször lett ismét rosszul, megsürgették a műtétet, két koszorúeret cseréltek nála, egy másik kórházban. Ott ismét kezdődött a litánia... Szívosztály, onnan műtét, műtét után intenzív (ahol kiderült még aznap este, hogy bevérzés van a szívében, utána pedig, hogy a lábában is van egy szűkület, ismét műtét, ami mint utóbb kiderült, mindegyik életmentő volt), intezívről szívosztály őrzője, őrzőből a sima kórterem. Jobban lett a Nagyi, hurrá hurrá... Igen ám, de azt mondták, hogy ott nem tudnak vele mit kezdeni, így vitték vissza az első kórház belgyógyászatára, ahol most is fekszik. Tegnap hallottuk, hogy itt sem tudnak vele foglalkozni, átviszik ennek a kórháznak a rehab részlegére(másik utca, kb., de mentővel kell vinni), mert fel kell erősödnie, ugyanis Balatonfüreden van egy szívszanatórium, de oda csak akkor mehet, ha önellátó. Ha ez így menne... de persze senki nem sétáltatja, a sarka már felfekvéses, megy a hasa és még sorolhatnám...
Kérdem én... ha vkivel nem tudnak mit kezdeni, akkor miért kell ide-oda cibálni, miért nem lehet egy helyre (mondjuk egy rehabra, ahol van gyógytornász!!!) befektetni? Apukám megkérdezte a dokitól, hogy most addig fogják pakolgatni, amíg meg nem hal valahol? Doki válasza csak ennyi volt: "Uram nézze... Bármi megtörténhet..."
Egyes nővérek hozzáállását csak azért nem írom le, mert szerencsére nem az a jellemző, de ezalatt a két hónap alatt találkoztunk bicskanyitogató helyzetekkel és hozzászólásokkal...
Bocsánat, ez hosszúra sikerült, de dolgozik bennem az ideg...
Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?