- Józsi, magadra hagylak.
- Nocsak, únod a banánt?
- Nem. Rosszul van a feleségem, haza kell vinnem.
- Jobbulást, szia.

- Na mesélj, jobban van már anyucid?
- Igen, hála Istennek.
- Mi baja volt?
- Nem tudom.

Kollégám felesége fulladt, nem kapott levegőt. Hazatérvén felhívták az orvosi ügyeletet, hogy jöjjenek, segítsenek.
Nehogymár, nem olyan egyszerű ez, potyára nem mozdulnak. Kifaggatták az asszonykát, hogy mit érez, mik a tünetei. Távgyógyítás folyik, kérem szépen. Miután fél óráig beszélgetett valami doki(?) a fulladozó nővel, megállapította, hogy valószínűleg pánikbetegség a rosszullét kiváltó oka. Érdemi tanácsa is volt, miszerint ha nincs a háztartásban, akkor kérjen valamelyik szomszédtól nyugtatót, vegye be, és pihengessen.
Telefon számla a betegé. Nem lehetne ingyenes az ügyelet hívása?

Már bocsásson meg a világ, mi a frászért vonják fizetésünkből az ide vonatkozó részt? Fizetünk keményen, méghozzá muszájból.
Az orvosi ügyelet nem azért van, hogy az ilyen esetekben ellássa a beteget?

Mondjuk melléfog a doki(?), és éjszaka meghal az asszonyka, akkor mi van?
Van ugye a mundér védelme, biztos kimossák a telefonon tanácsot adó szennyesét.

Töppedt agyamban cikáznak a kérdések.
Ér valamit még a hippokratészi eskü?
Piti melósok pénzéből élnek a dokik, miért nem gyógyítják meg őket?
Miért jattol a beteg, vagy hozzátartozója, ha úgysem kap jobb ellátást, mint az átlag?
Miért muszáj tejelni, hogy legalább emberszámba vegyenek?
Miért bánnak a beteggel lekezelően, miért "tatázzák", "mamázzák", amikor becsületes nevük is van?

Nem értem én ezt, kérem tisztelettel.
Hál' Istennek jó egészségnek örvendek. Maradjon is így, nem akarok a dokik kezébe kerülni. Nem akarom, hogy "tatának", "papának", "Józsi bácsinak" szólítsanak. Kikérném magamnak, mert ahogy én megadom a tiszteletet másoknak, elvárom viszont is.

Sok a beszéd, a kérdés adott.
Mi a francért fizetünk az orvosi ellátásért, ha egy fulladozó beteg nem kap megfelelő ellátást?