Gyerek koromban vándorcirkusszal jártuk az országot. Ridegtartásban voltam, nagyon élveztem.
Valahol azt írtam, hogy Isten igazi temploma az erdő. A patakpartra meg talán azt mondhatom, hogy az angyalok játszótere. Tiszta szív kell, hogy rácsodálkozzunk. Én áhítattal ültem a partján, hallgattam a csobogást, és gyönyörködtem a szitakötőkben. Színpompás teremtmények, a repülés mesterei.
A büszke mifelénk piszke volt. Ha volt pénzünk, ami gyerekként nem sűrű állapot, rohantunk a zöldségeshez, és vettünk pár marékkal. Nem ám az érettet, kimondottan a zöldet kértük. Ettük az udvarban, és egymáson röhögtünk, hogy milyen savanyú pofákat vágunk.
Az utat járni, a meséket élni kell.
Az utamat járom, a meséket élem. A te meséidet is élem, és ez nagyon jó. 
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
