A businessman:
Általában eladó. Ő nem fotózgat, nem postázgat, nem tesztelget neki ez a cucc aprópénz, nem fog miatta rohangálni. Ő nem ér rá ilyen hülyeségekre, ha kell menj el érte, és vedd meg. Ha nem kell, akkor 10 másik vevője van. Különben is így is szívességet tesz neked, hogy ilyen olcsón adja, úgyhogy a vételár mellé leszel kedves meghunyászkodva hálálkozni, hogy leszállt a földre érted halandóért, és elfogadta a pénzed.
Egyszer elmentem egy ilyenhez, aki egy SSD tesztelését azzal kerülte ki, hogy "Ő naponta ennek az árnak a százszorosát forgatja meg", ne gondoljam már, hogy neki megéri engem átvágni ezzel. Szolidan feltettem neki a kérdést, hogy ha ekkora napi forgalma van, akkor tud e esetleg egy számlát adni, hisz gondolom üzletszerű tevékenységet végez. "Minek számla? Navos vagy? El tudom intézni a számlát, de akkor drágább lesz!"
Igazából csak azért, mert nyugodtabb lennék ha lenne a kezemben valami, ha már bemondásra fogadom el az állapotát a cuccnak, de nem, valóban nem fontos a számla, majd viszek magammal cuccokat, és ott kipróbálom vele, ha nem baba, akkor nem hozom el.
Természetesen a businessman egy lepukkant -napi 3 milliós forgalomhoz képest meg főleg- környéken lévő panel előtt az utcán fogadott, és egy okádék dohány-kátrány szagú SSD-t hozott egy lezárható fóliatasakban. Egyébként rendben volt a termék, de jót röhögtem a srácon.
Mások számára a kondi fáradós, nekem farad-os...