Egyetértek. Minek szenvedjen az ember, ha már nincs értelme tovább?

Húha, ez komoly téma.

Kérek előre is mindenkit a higgadt hangvételű hozzászólásra.

Csinálni kell. Kész. Pont.

A vallásos emberek viszont ugye (elvileg) élből elutasítják, mivel az öngyilkosság bűn.

Én nem vagyok vallásos, így ez a része engem nem érint.

A kérdés sajnos nem ennyire egyértelmő. A neheze ugye ott van, hogy ki és milyen szempontok alapján dönti/döntheti el, hogy valaki menthetetlen, és a szándékos halálba segítése úgymond segít rajta. Sajnos nemrégiben volt balszerencsém látni jóanyám szenvedését. Ő maga is kívánta volna a végét. Nekem (és senki másnak) nem lett volna hozzá joga (sem jogi, sem erkölcsi) kimondani, hogy na, akkor holnap reggel 8-kor.

Mindezt mondom úgy, hogy amikor végül meghalt, mindenkinek jobb lett. Neki is, mert nem szenvedett, nekünk is, mert egyszerübb lett az élet...

üdv, föccer

Építésztechnikus. Építőmérnök.

Ez tényleg nehéz kérdés. Én is ezt gondolom alapvetően, ráadásul úgy gondolom, hogy ez alanyi jog. A vallás viszont valóban nehézzé teszi sokak számára. Ismerek olyat, aki már el szeretne menni, a családja is így érzi, mert csak szenved, de a körülmények nem engedik, és szintén hívő az illető. Én végső soron megadnám a lehetőséget, de még így is kiesnek azok, akik mélyen tisztelik a vallásukat. (egyébként én úgy veszem észre, hogy egyre kevesebben vannak hívő emberek, lehet ez a jelen kortól és friss generációkt tűnik így)

föccer:

Na igen, a határ. A határ még egy nagyon komplex tényező...

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Én azt mondom nézd meg ezt a filmet, témába vág: [link]

Az egyszerűbb fele az, mikor az embernek még megvannak az értelmi képességei. Ezesetben maga dönthetne erről.

A nehezebbik, ha mondjuk kómában van, vagy egyszerűen már nem tiszta a feje. Ezt azt hiszem, meg lehetne oldani úgy, hogy mondjuk a közvetlen hozzátartozó kérvényezi az eutanáziát, egy szakértői orvoscsoport pedig megvizsgálja a pácienst, és engedélyezi vagy elutasítja a kérést.

Első ránézésre pofon egyszerű a kérdés
Az orvostudomány ma már elég pontosan el tudja dönteni, hogy az illető betegsége gyógyítható-e vagy nem. A betegség mibenlétéből pedig el lehet dönteni, hogy lehet-e úgy élni vagy sem.
Szerintem a legtöbb gyógyíthatatlan betegségnél előre meglehet jósolni a lefolyást. Gondolok itt a rákra, vagy valami komolyabb agyi problémára.
Ergo ha az emberünknek mondjuk 1-2 hónapja van csak hátra, menthetetlen, csupán a fájdalmait tudják csökkenteni (morfiummal) akkor teljesen értelmetlen vele végigszenvedtetni azt a pár hónapot ha ő is úgy látja.

Szóval én olyan területen mindenképpen engedélyezném, amikor az orvosok tudják, hogy semmi érdemit nem tudnak tenni illetve végső stádiumban van az illető és várhatóan súlyos fájdalmak hosszú hetei várnak rá mielőtt meghalna. Ilyen esetben teljesen emberségesnek találom, hogy egy injekcióval fájdalom nélkül haljon meg az ember, mintsem heteken át brutális, kegyetlen szenvedések után.

"A nehezebbik, ha mondjuk kómában van, vagy egyszerűen már nem tiszta a feje. "

Na, ez tényleg a nehezebbik része a kérdésnek.
Szerintem itt is azt lehet alapul venni, hogy van-e esélye a túlélésre, illetve vannak-e fájdalmai. Ha mondjuk kómában van, ott ugye van esély ébredésre, volt már rá példa akár 10 év után is és ha nincs fájdalma akkor nincs ok eutanáziára. De ha mondjuk kapott egy agyrákot az illető, nincs magánál, de amúgy irdatlan fájdalmai lesznek és menthetetlen, ott szintén nem látom értelmét szenvedtetni az embert.

[ Szerkesztve ]

mivel az öngyilkosság bűn.

ez pedig egy értelmetlen dogma. ki és miért mondta, hogy bűn? hogy nincs joga az embernek megszabadulni a rá rótt terhektől és fájdalmaktól?

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

A baj, hogy hiába közvetlen hozzátartozó. Ez még nem biztosíték rá, hogy jó szándékú is.

Ez nem az én nézőpontom, hanem a vallásoké.

nem_tom:

Ezért gondoltam az orvoscsoport megerősítésére, hiszen ők talán el tudják dönteni, hogy van-e még remény a felépülésre.

Dany007:

A nehezebbik résznél a kómát nem önmagában értettem, csak arra, hogy ha mondjuk emiatt nem tud önálló döntést hozni. Természetesen ott is ott kell lennie egy olyan problémának, ami indokolhatja az eutanáziát.

[ Szerkesztve ]

Viszont egy idegen orvos csoport nem dönthet csak úgy más életéről. Biztos vannak emberek, akiknek ez nem tetszene. Én is szívesebben döntenék magam a saját életemről. Bár ha már súlyos lenne a helyzet, akkor személy szerint nem nagyon izgatna, amíg megszabadítanak ezzel az értelmetlen szenvedéstől.

Valakinek vállalnia kellene a döntés szerepét. A hozzátartozó egymagában nem dönthet, hiszen nem orvos, nem tudja megítélni, mikor jogos és mikor nem az eutanázia. Az orvoscsoport sem dönthet egymagában, hiszen a rokonok esetleg máshogy gondolnák. Az egyetlen megoldásnak az általam fentebb vázoltakat látom.

Anyám anno 4 évig küszködött a rákkal. Sugárkezelés, kemoterápia, ami csak volt. Az utolsó pár hétben már csak pillanatokra ismert meg minket. Aztán már csak feküdt, se mozdulni, se beszélni nem tudott. De láttuk, hogy szenved. És rossz volt nézni. Én ebben az esetben érthetőnek tartottam volna az eutanáziát. Mi több, a vége felé, mikor még magánál volt, ő maga szerette volna ezt. De lehetőség nem volt rá. Inkább szenvednie kellett, olyan fájdalmak közepette, amiket elképzelni sem merek.

[ Szerkesztve ]

Nem is azzal van a baj, hogy előre valaki azt eldönti, hogy rajta végrehajtható lenne-e vagy sem. A nehez ott jön, amikor meg kell itélni, hogy mikor van az a pont, amikor végrehajtható a művelet.

üdv, föccer

Építésztechnikus. Építőmérnök.

tudom, de fontosnak láttam ezt megjegyezni, hogy a vallás ezirányú dogmája szerintem téves.
persze az élet szentségéről lehet vitatkozni, de egy halálos és / vagy elviselhetetlen fájdalommal járó betegség azt hiszem, hogy mindenképpen felülírja ezt.
ne legyen kötelező szenvedni.

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Sosem könnyű egy ilyen döntés, de szerintem, ha az illető nincs magánál, esetleg ordít a fájdalomtól, és az orvosok azt mondják, hogy nem lesz már jobban, ott nincs sok, amiről gondolkodni kellene.

Volt a múltkor a TV-ben egy apuka, akit elhagyott a felesége, és ott maradt a kisfiával, aki (ha jól rémlik) születése óta kómában van. Agyhalott gyakorlatilag. És az apuka évek óta minden nap ápolja, beszél hozzá, satöbbi. Én megértem, szereti a gyerekét. De soha nem fog felébredni. Egyszer úgyis el kell engedni.

hhm érdekes csak olyanoknak engedélyezném akik már tényleg szenvednek és nem sok értelme lenne a további életének.

viszont ha engedélyeznék , akarva akaratlanul is kérheti bárki ezt a "szolgáltatást". (öngyilkosjelöltek előnyben.)

Az indokoltság vizsgálata véleményem szerint szükséges lenne.

Ahogy olvasgatok a témában, elméletben a passzív eutanázia engedélyezett itthon, a beteg visszautasíthatja a kezelést. Bizonyos esetekben.

"Például nem utasíthatják vissza az életfenntartó kezelést azok, akik gyógyíthatatlan és kínzó betegségben szenvednek, de agresszív orvosi kezeléssel bizonytalan ideig még életben tarthatók. Azok sem élhetnek önrendelkezési jogukkal, akik az orvostudomány szerint nem gyógyíthatatlanok, de betegségük vég nélküli, elviselhetetlen szenvedést okoz számukra." [link]

Ezzel az a baj, hogy ritka a 100%-ban halálos betegség, vagyis a legtöbb esetben mindig van esély, még ha az elenyésző is. Viszont ha megölik az illetőt, már biztos, hogy nem marad semmi esélye.

***

Egyenlőre nem látom annyira nehéznek a dolgok. Annak ellenére, hogy tudom jól, mennyire kényes kérdésről van szó.

Az illető előre nyilatkozik, hogy adott esetben kér-e eutanáziát vagy sem. Ez az első lépés. Illetve talán az, hogy milyen esetben kér. Ezt akkor használnák fel, ha az illető egyértelműen nem lenne beszámítható vagy döntésképes.
Persze mindez csak akkor lépne életbe, ha az illetőnek olyan súlyos és gyógyíthatatlan betegsége van ami rövid időn belül amúgy is végezne vele és az eutanáziával csak és kizárólag a fájdalmas szenvedést előznék meg.

Ezt mind orvosilag alá lehet támasztani, be lehet bizonyítani, innentől kezdve, ha megvan a beteg meghatalmazása minderről akkor nem látom semmi akadályát a dolognak.

@ollie:

Ezt erősen kétlem. Rengeteg olyan ráktípus létezik, amelyeknél a végső stádiumban semmi esély sincs a gyógyulásra, olyan szinten már az orvosok is csak a fájdalmakat tudják enyhíteni. A gyógyításról úgymond lemondtak már.

[ Szerkesztve ]

Valahogy így képzelem el én is. Bár az igényelhetőség körét kicsit bővebbre venném.

"az igényelhetőség körét kicsit bővebbre venném."

Pontosabban? Azért csakúgyból ne lehessen eldobni az életet. Ha mondjuk Ágika elhagy és úgy érzem nem akarok tovább élni, akkor azért ahhoz ne nyújtson segítséget senki se

Nem csak úgy, csak én például nem tenném a kitételek közé, hogy "ami rövid időn belül amúgy is végezne vele". Én engedélyezném hosszabb lefolyású betegségekre is, ha akadályozzák a méltóságteljes életet, esetleg nagy fájdalmakkal járnak.

Hát ha fájdalmakkal jár és hosszútávon akkor elképzelhető... De minél nagyobb a távlat annál kevésbé biztos a végkimenetel. Tehát ott még talán van némi esély, ahogy Ollie is akarta volna mondani. Mert mondjuk ami éveken át brutális fájdalommal jár, hát azt nem tudom eleve ki bírja ki éveken át...
De mondjuk egy végstádiumos áttétes vastagbélrák esetében biztos nincs sok esély. Max pár hónap, hét...

Azt hiszem, minden eset egyéni, egyéni mérlegelést kíván. Ezért lenne jó az engedélyezését szakértőkre bízni.

Jó, oké. Végülis abban egyetérthetünk, hogy bizonyos feltételek / helyzetek teljesülése esetén minden gond nélkül alkalmazható és megérthető lehetne az eutanázia.

Pontosan.

Szerintem biztosítani kellene a lehetőségét, hogy ha olyan bajom lesz, amiről tudom, hogy elvisz, és addig is sokat fogok szenvedni vele, akkor lemondhassak az életről. És ezt ne csak úgy tehessem meg, hogy kilépek a tizedikről az ablakon.

Ha az a téma feljön mindig felhozom példának édesapám öccsét:
Tüdőrákot diagnosztizáltak nála '98-ban, eléggé rossz állapotban volt már, amire rájöttek a problémájára. Nem sokkal később rájöttek, hogy áttétes több szervére, szóval menthetetlen. Amíg bírta otthon volt, majd kórház. Hasonlóan súlyos betegekkel volt egy kórteremben.
Lényeg a lényeg, amit ha nagymamám mesél mindig összeszorul a szívem: ahogy haladt előre a betegség a vége felé (és a fájdalom egyre brutálisabb lett) elkezdtek mellőle meghalni a kórteremből az emberek, és ő konkrétan irigy volt rájuk, hogy meg tudtak halni. Állítólag azt mondta mindig a mamámnak: "Látod anya, ők már végre meg bírtak halni", egyszerűen tudta, hogy neki is ez fog következni, és ez fogja feloldani a fájdalmai alól.
Szóval szerintem tudatos állapotban saját döntésre engedélyeztetném. Kóma esetén akkor, amikor az orvosok azt mondják, hogy nincs esély, 0%, semmi. Akkor.

Másik történet: egyik negyvenes évein közepén járó ismerősömnek az apukája nemrég halt meg rákban, és ahogy végignézte a fájdalmait ő mondta, hogy ha nála is rákot diagnosztizálnak, és menthetetlennek gondolják, elutazik olyan országba, ahol csinálnak hivatalosan eutanáziát, és elaltattatja magát egy magánklinikán.

They said I once was lost, but now I'm truly found. || Eladó Eastpak hátizsák: http://tinyurl.com/balutaska

Én végignéztem ,anyám mit szenvedett vele. Akkor eldöntöttem, ha én hasonló helyzetbe kerülök és már nem lehet segíteni rajta, nem fogom sem magamat, sem a családomat kitenni ilyen megpróbáltatásnak, mint amivel egy ilyen betegség utolsó akkordja jár.

Nekem a közvetlen környezetemben 3 rákos beteg volt eddig, ebből csak egy embernek (nagymamámnak) sikerült túlélnie.

They said I once was lost, but now I'm truly found. || Eladó Eastpak hátizsák: http://tinyurl.com/balutaska

Egyetértek veled! Felesleges hogy valakit már csak a gépek tartanak életben.
Megszületünk, meghalunk. Ez az élet rendje.

Mentalita'

Nagyfater 4 évig szenvedett - szélütés, féloldali teljes (?) bénulás. Utána epegyulladás, műtéti úton ki. Aztán már csak fekvés (2 évig). A család nagyon nehezen viselte - és az orvos folyamatosan csak azt monta - 1-2 hónapnál nincs több...
Mondjuk euthanáziára nem gondoltunk - pedig tudtuk, hogy innen már nincs visszaút (epeműtét után).

Ja - esküvőm elött történt a szélütés 4 nappal. Nem volt felhőtlen a lakzi.

mod: családban volt rák is - ha "meghalatták" volna idő előtt, nem rendeződtek volna a családi viszonyok; az utolsó 2-3 hét nagyon is sokmindent megváltoztatott...

AE

[ Szerkesztve ]

Csinálok egy adag popcornt, és leülök fórumozni --- Ízlések és pofonok - kinek miből jutott --- Az igazi beköpőlégy [http://is.gd/cJvlC2]

#36:

Igen, ez az, amit nem lehet megjósolni. Lehet, hogy az a 2-3 hét csak gyötrelem, de lehet, hogy mégis megoldást jelent valamire. És ez valóban nem mindegy, irdatlan súlyokat vehet le az ember(ek) válláról.

Mindazonáltal a #34 is elgondolkodtatott. Arról beszélünk, hogy az eutanázia helyes/nem helyes. De abból a szempontból nem közelítettük meg olyan sokan a kérdést, hogy az eutanázia "kiváltó okát" lehetne akár természetellenesnek is nevezni. Természetes, hogy fejlődik az orvostudomány, növeljük a határainkat, de az, hogy minden külső segítség nélkül van élet, nem feltétlenül jó ill. helyes. Ilyen gondolatmenetet követve a vallásos vélemények kezdenek erősen vérezni - hisz az öngyilkosság bűn -, ugyanakkor Isten akarata az illető életének elvétele, mi mégis foggal, körömmel küzdünk ellen(még ha esetleg nem is akarunk).

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Szintén zenész...

Rip and tear

Egyértelműen engedélyeztetném, mindenhol. Hadd döntsem már el, hogy mit akarok a saját életemmel.

Az oké, hogy most így gondolod - én is - de a helyzet nem is ilyenkor bonyolult, hanem amikor már azt se tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Akinek a halál megváltás, annak engedélyezném.

De hát ez a kérdés valószínű komplexebb annál, hogy igen vagy nem. Annyi buktatója meg miegymása van.

i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2

Olyankor inkább jogilag gáz a dolog, nem emberileg. Mármint ha már olyan állapotban vagy, hogy nem is tudsz magadról, akkor nyilván nem írhatsz alá olyan papírt sem, amivel átruházod egy másik emberre a jogaidat, aki cselekedni tud helyetted. Pont ezért ezt azelőtt szokták intézni, mielőtt bármilyen hasonló bekövetkezne.

1. Könnyű visszaélni vele.
2. Ha a "teljes cselekvőképesnek" joga van felmászni a hegytetőre és ripityára törni magát akkor a magatehetetlennek miért ne lenne joga kioltani a saját életét?
(persze valami nagy probléma van amikor valaki meg akar halni és ezért töri ripityára magát)
3. A "vallásos" nézőpont helytelen.
Több vallás létezik. Amire te gondolsz az a "keresztény bűn".

Na, #43-ban le is írták első sorban, amit akartam. Ez visszaélés szempontjából igen bajos, láttam már rá példát, sőt rokonságban történt hasonló. Majdnem kiforgatták egy idős elég távoli vidéki rokonunkat, kis híja volt. Pont ezen a címen, hatalmas szerencse volt, hogy tarotta magát annyira, hogy megpróbáljun mérlegelni, illetve még beszélt velünk, mielőtt baj lett volna.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Becsüld meg az életed, becsüld meg a szenvedést is amit kaptál mellé és szép' lassan kvajó lesz minden így vagy úgy magyarul élvezni fogod akármilyen. Nem véletlenül születtünk meg.
Az eutanázia és az öngyilkosság-gyilkosság nem sokban különbözik.
Amikor kételkedtem benne hogy van értelme az életemnek, több bizonyítékot is kaptam fentről. Ezért úgy döntöttem vállalom a szenvedést is, megértettem hogy miért része az életünknek. Persze aki azt mondja hogy nincs Isten csak anyag az hiába keres választ vallási kérdésekben, teljesen eltérő gondolkodással.
Eutanáziának kb. akkor lehet értelme amikor egy rákos betegnek nem adnak több morfiumot, mert nagyobb fájdalmat okoz neki a függőség mint a betegség, aztán bele is hal a függőségbe.

"Az eutanázia és az öngyilkosság-gyilkosság nem sokban különbözik."

Hogyne különbözne.. pont erről szól a dolog, hogy már annyira beteg vagy, hogy semmi értelme életben maradnod, mert úgysem élnéd túl és addig is csak szenvednél.

Nem arról van szó, hogy unja valaki az életet és kinyíratja magát. Hanem arról, hogy mikor már azt sem tudod, hol vagy és magad alá piszkítasz, akkor esetleg lehetne jogod eldönteni, hogy szeretnéd-e tovább csinálni.

mikor már azt sem tudod, hol vagy és magad alá piszkítasz, akkor esetleg lehetne jogod eldönteni, hogy szeretnéd-e tovább csinálni
Akkor már nem tudsz felelős döntéseket hozni.
Egy húzósabb műtét után megkérdezi a főorvos, hogy fájdalomcsillapítás, vagy halál??? Ne vicceljünk már...

AE

Csinálok egy adag popcornt, és leülök fórumozni --- Ízlések és pofonok - kinek miből jutott --- Az igazi beköpőlégy [http://is.gd/cJvlC2]

Hidd el, van az a szituáció, amikor még megvan az itélőképességed, és a halált választanád. Tudom, hisz szembesültem vele.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

És jobb lett volna bárkinek, ha akkor a halált választod (ha tehetted volna)?

AE

Csinálok egy adag popcornt, és leülök fórumozni --- Ízlések és pofonok - kinek miből jutott --- Az igazi beköpőlégy [http://is.gd/cJvlC2]