Egyetértek. Minek szenvedjen az ember, ha már nincs értelme tovább?

Húha, ez komoly téma.

Kérek előre is mindenkit a higgadt hangvételű hozzászólásra.

Csinálni kell. Kész. Pont.

A vallásos emberek viszont ugye (elvileg) élből elutasítják, mivel az öngyilkosság bűn.

Én nem vagyok vallásos, így ez a része engem nem érint.

A kérdés sajnos nem ennyire egyértelmő. A neheze ugye ott van, hogy ki és milyen szempontok alapján dönti/döntheti el, hogy valaki menthetetlen, és a szándékos halálba segítése úgymond segít rajta. Sajnos nemrégiben volt balszerencsém látni jóanyám szenvedését. Ő maga is kívánta volna a végét. Nekem (és senki másnak) nem lett volna hozzá joga (sem jogi, sem erkölcsi) kimondani, hogy na, akkor holnap reggel 8-kor.

Mindezt mondom úgy, hogy amikor végül meghalt, mindenkinek jobb lett. Neki is, mert nem szenvedett, nekünk is, mert egyszerübb lett az élet...

üdv, föccer

Építésztechnikus. Építőmérnök.

Ez tényleg nehéz kérdés. Én is ezt gondolom alapvetően, ráadásul úgy gondolom, hogy ez alanyi jog. A vallás viszont valóban nehézzé teszi sokak számára. Ismerek olyat, aki már el szeretne menni, a családja is így érzi, mert csak szenved, de a körülmények nem engedik, és szintén hívő az illető. Én végső soron megadnám a lehetőséget, de még így is kiesnek azok, akik mélyen tisztelik a vallásukat. (egyébként én úgy veszem észre, hogy egyre kevesebben vannak hívő emberek, lehet ez a jelen kortól és friss generációkt tűnik így)

föccer:

Na igen, a határ. A határ még egy nagyon komplex tényező...

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Én azt mondom nézd meg ezt a filmet, témába vág: [link]

Az egyszerűbb fele az, mikor az embernek még megvannak az értelmi képességei. Ezesetben maga dönthetne erről.

A nehezebbik, ha mondjuk kómában van, vagy egyszerűen már nem tiszta a feje. Ezt azt hiszem, meg lehetne oldani úgy, hogy mondjuk a közvetlen hozzátartozó kérvényezi az eutanáziát, egy szakértői orvoscsoport pedig megvizsgálja a pácienst, és engedélyezi vagy elutasítja a kérést.

Első ránézésre pofon egyszerű a kérdés
Az orvostudomány ma már elég pontosan el tudja dönteni, hogy az illető betegsége gyógyítható-e vagy nem. A betegség mibenlétéből pedig el lehet dönteni, hogy lehet-e úgy élni vagy sem.
Szerintem a legtöbb gyógyíthatatlan betegségnél előre meglehet jósolni a lefolyást. Gondolok itt a rákra, vagy valami komolyabb agyi problémára.
Ergo ha az emberünknek mondjuk 1-2 hónapja van csak hátra, menthetetlen, csupán a fájdalmait tudják csökkenteni (morfiummal) akkor teljesen értelmetlen vele végigszenvedtetni azt a pár hónapot ha ő is úgy látja.

Szóval én olyan területen mindenképpen engedélyezném, amikor az orvosok tudják, hogy semmi érdemit nem tudnak tenni illetve végső stádiumban van az illető és várhatóan súlyos fájdalmak hosszú hetei várnak rá mielőtt meghalna. Ilyen esetben teljesen emberségesnek találom, hogy egy injekcióval fájdalom nélkül haljon meg az ember, mintsem heteken át brutális, kegyetlen szenvedések után.

"A nehezebbik, ha mondjuk kómában van, vagy egyszerűen már nem tiszta a feje. "

Na, ez tényleg a nehezebbik része a kérdésnek.
Szerintem itt is azt lehet alapul venni, hogy van-e esélye a túlélésre, illetve vannak-e fájdalmai. Ha mondjuk kómában van, ott ugye van esély ébredésre, volt már rá példa akár 10 év után is és ha nincs fájdalma akkor nincs ok eutanáziára. De ha mondjuk kapott egy agyrákot az illető, nincs magánál, de amúgy irdatlan fájdalmai lesznek és menthetetlen, ott szintén nem látom értelmét szenvedtetni az embert.

[ Szerkesztve ]

mivel az öngyilkosság bűn.

ez pedig egy értelmetlen dogma. ki és miért mondta, hogy bűn? hogy nincs joga az embernek megszabadulni a rá rótt terhektől és fájdalmaktól?

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data