Legalábbis akkor úgy gondoltam. Te csak nézed, ahogyan pakolok – kevés cucc, nem költöztem be attól még, hogy négyszer-ötször nálad aludtam, csak adtam kölcsön dolgokat; sokra tartom a saját függetlenségemet – és mosolyogsz, a végén pedig azt mondod: „Majd túl leszel rajta.”
A félkövér mondat nekem sokat elárult! Ekkor fordultam volna sarkon, szó nélkül és nem kerestem volna többet. Bár mennyire is szerelmes vagyok (pedig én is kémiailag vagyok szerelmes hála istennek).
[ Szerkesztve ]
Üdv, Cilo
