Köszönöm cikkíró!

Felidézted bennem azt amit talán a legértékesebbnek tartok magamban

Én 10 évesen kezdtem el zongorázni. Az aktív zene tanulás 25 éves koromig tartott. Azóta amikor kedvem tartja előveszem, gyakorlom 4-5-6 hónapig aztán színpadra állok a barátoknak/ismerősöknek egy koncert erejéig.

Alapvetően tecnikai oldalról közelíti meg a cikk a témát, erre reagálva életem azt hiszem legnagyobb teljesítménye az volt, hogy Chopin: G-moll balladáját meg tudtam oldani egy tök jó szinten.

Sosem voltam alkalmas mégsem zenei pályára, akár egy színésznek, a zenésznek is szükséges hogy jó memóriával rendelkezzen, nekem nem volt meg, illetve nem lehet csak úgy szabadon kihagyni Bach preludiumokat, fúgákat, egyéb technikai nyalánkságokat, csak azért mert az nem hozza elő azon érzelmeket amiket ki szeretnék fejezni kényem-kedvem szerint.
Viszont így meg egy rendkívüli önismereti dolog volt, sokszor kis introvertált gyerekként az érzelmi kifejezés hatásos eszközét nyújtotta a zongorázás.

Respekt minden fórumtársnak aki valaha használta a zenét, hogy ezzel más dimenziókat mutasson a világból, a világnak.