Az egyetemen az egyik tanárom, akinél a szakdogám is írtam, keni-vágja az ilyesmit. Igazi polihisztor, van fotóriporteri végzettsége is. Azokon az órákon, ahol aktuális volt a téma, volt, hogy egy komplett lencserendszert felvázolt egyetlen táblafilccel, és részletesen elmagyarázta hogy képezi le a fényképezőgép a képet, és különböző tárgyak esetén milyen lencse és milyen beállítása célszerű. Aztán elmagyarázta, hogy a fényképészeket nem azért fizetik olyan jól, mert drágák a cuccaik, hanem amiatt a tudás miatt, ahogy képesek beállítani a képet. Vagy tömören fogalmazva: ők tudnak a szarból várat építeni. Szóval ő nála elhiszi az ember, hogy elmélet nélkül nincs gyakorlat. Persze, hogy a gyakorlat a fontosabb, de a fotózás tényleg az a szakma és művészet (ha úgy csinálja az ember), amit csak kattogtatva nem lehet végezni. Még pillanatképeknél, mint egy sportesemény is rengeteget számít, ha ismered kívül belül a géped felépítését, a fénytant, stb, stb...

Utófeldolgozásnál (mert mégis csak infósok vagyunk) pl mutatott olyat gépen, hogy lestünk. Amire a laikus azt mondja, hogy hudejó kép, ő pár kattintással úgy átszabott a szakmai dolgokat hangsúlyozva, hogy a végén úgy nézett ki, mint egy profi munkája.

Szóval nem azt akartam kihozni, hogy én ismerek valakit aki penge , hanem ha ismersz valakit, aki tényleg ért hozzá, rájössz, hogy a fotózás legalább 50%-ban tényleg elméletről szól (és itt nem a személyi képet csináló nénikre gondolok 200k-s gépek mögött egy szalonban).

[ Szerkesztve ]

ツ Headphones on - World off