"Azért 1-2 dologban érzek kavarodást. Elvégre most vagy az írást minősítjük, vagy az írót, vagy pedig azt a tényt, hogy ő ezt ide első bejegyzésnek rakta fel. Vagy mindet egyszerre."

Ki épp melyiket értékeli. Szerintem elég egyértelmű, hogy ki mikor melyikről beszél.

"Nekem ne mondja senki, hogy nem került még olyan szituációba, amikor ennyire elszaladt volna a nyelve, mert akkor ő nagyon szerencsés."

Dehogynem. De ez - megint azt kell mondjam - lényegtelen, mert nem összehasonlítható dolgok. Ez egy írás. A leírt szót megfontoljuk, a leírt szó, ahogy mondani szokás megmarad. De mindegy, mondjuk azt, hogy írni is lehet hirtelen felinulásból, oké. De azt hirtelen felindulásból a világ elé tárni egyszer saját blogban, aztán hirtelen felindulásból hónapokkal később feltenni ide - ez már nyílván zöldség, természetesen itt nem arról van szó, hogy ennyire elszaladt éppen a nyelve. Ezt mondtam előzőleg én is, ezt mondta Kidus is, de akkor még egyszer: itt nem arról van szó, hogy valakinek elszaladt a nyelve. Itt arról van szó, hogy jól megfontoltan, tiszta fejjel lett elénk tárva ez az írás, ami, ahogy Kidus mondta, azt jelenti, hogy a szerzője büszke rá. Vagy legalábbis azt, hogy nem érzi hozzá nem méltó szintűnek. Innentől kezdve ezt az egész vonultatot el is felejthetjük.

"Én úgy érzem ki belőle, hogy szándékosan, kicsit lenéző stílussal írta meg az egészet"

Mindjárt gondoltuk, hogy nem véletlenül

"Ahogy az ember megír egy kritikát, az elején kialakul benne egy kép, ami vagy pozitív vagy negatív vagy esetleg semleges, a lényeg, hogy ez visszatükröződik az íráson is. Szerintem ő is tisztában volt vele, hogy ez nem egy irodalmi mű lesz."

Még egyszer (n-edik kör ugyanarról): nem az számít, hogy egy kritika negatív-e vagy sem. Az számít, hogy azt mennyire kultúráltan adják elő. Olvastad az eredetit? Érdemes. Csúnya szó lesz, de fröcsögés az egész. Egyszerűen nem kultúrált emberhez méltó. Még egyszer: ilyen kiszaladhat az ember száján, sőt, még írásban az ujján is, de hogy ezt később is úgy gondolja, hogy felvállalható, az már neccesebb. Az, hogy ezt az őszinteséggel keveri össze, az még neccesebb. Az meg, hogy nem irodalmi mű lesz: az irodalmi mű igényessége nélkül is meg lehet oldani, hogy ne alacsonyítsuk le magunkat - főleg, ha közben arról szól az egész írásunk, hogy mások mennyire alacsonyan is vannak. Ennek az egésznek nem sok köze van az irodalmisághoz.

"Aztán, hogy ez a direkt lenéző stílus (nem az alpári kifejezésekre gondolok) kinek mennyire jön be, az szubjektív dolog."

Ja persze, végülis, de könyörgöm, azért valahol érezzük, hogy nem a másik porig lenézése a követendő út. Bár tudom, ez itt a logouton nagyon népszerű attitűd.

"Na, de akkor ezek szerint te az alapján ítéled meg, amit 3.-ra írtam. Miszerint, hogy ő ezt ide bemásolta. Ergo, gondolkodhatott volna előtte, hogy lehet ez mégse illik ide.
De ez megint más dolgokat vet fel, megint egy más nézőpont."

Erre csak egy dolgot írhatok: he?
Kicsit bővebben: természetesen erről van szó, ha bemásolta ide, az már nem hirtelen felindulás, az egy jól megfontolt tett. Nem írom le még egyszer, elégszer leírtam. Nade miféle más nézőpontról beszélsz te? Nem értelek.

"Itt szerintem az a gond, hogy sokan túl komolyan veszik a blogout részt. Pedig ez nem egy irodalomjegyzék. Vagy mi a szösz. Nincsenek alapvető stilisztikai / minőségbeli követelmények az írásokat illetően. Egyedül az alapelvek. Sok embertől láttunk már szenny írást a blogouton, szükségtelen ezt túldramatizálni."

Nem, nem az a gond. Nem irodalomjegyzék, nincsenek ilyen-olyan követelmények - ezért jelenhetett meg. Nade, három dolgot lehet: tapsolni, hogy milyen ügyes, hogy így kifigurázta a fószert, és milyen jó, hogy ezt ilyen formában tette - sokan így vélekedtek, elég elszomorító, de ez van. Talán felnőnek, de inkább nem. A másik az, hogy írunk, hogy hát izé, talán ezt így nem kéne. Mert nézzük annyiba a cikkírót, hogy megérti, felfogja, nézzük annyiba, hogy talán mégsem ez az írás tükrözi az egyéniségét, és akkor nem árt felhívni a figyelmét arra, hogy igencsak visszás érzelmeket kelthet a szösszenete. Vagy csak azért, mert piszkálja a csőrünket az ilyen hozzáállás. Vagy mindkettő. A harmadik az, hogy kussban ülünk, elolvastuk, hümmögünk, továbbmegyünk. A legtöbb esetben én ezt a harmadik variációt választom, de most úgy éreztem, hogy talán mégis építőbb lehet, ha hozzászólok. Ennyi. Ebben az egészben nincs benne az, hogy húde fontos a blogout a világ szempontjából, vagy akár a mi egyéni szempontunkból, nincs benne az, hogy ennek irodalomjegyzéknek kell lennie. Brutálisan rossz helyesírással és stílussal (nyelvhelyességgel, nyelvhasználattal) is lehet ennél sokkal kultúráltabb írást összehozni.

"Mert szerintem igenis vannak olyan szituációk, amikor az illetőt már nem lehet kulturált módszerekkel észhez téríteni. Mondjuk, ha egy vad idegen megpofozná egy kedves rokonodat, utána te se próbálnák rávenni a bocsánatkérésre, hanem behúznál neki egyet szó nélkül. Legalábbis én biztos ezt tenném."

Lehet - és? Attól észhez tér az illető, hogy a blogoutra fell ett róla rakva egy ilyen írás? Attól, hogy névtelenül, de kellően jelződúsan fikázzák? Egyáltalán hogy jön ide az észheztérités, miféle köze van ugyan ennek az írásnak, pontosabban ennek az írásnak a nagyközönség elé kerülésének bármiféle észhez térítéshez?

Még egy dolog, bár ez is ismétlés:
"Viszont ettől függetlenül az írót magát ennyiből nem minősíthetjük, főleg ha nem akarjuk figyelembe venni a körülményeket sem."

Így van. Épp ennek elkerülése érdekében kezdtek páran célozgatni arra, hogy talán nem a legszerencsésebb az írás.

[ Szerkesztve ]