Nos, mivel nincs túl nagy forgalom, elmesélek valamit.
Karácsony előtt moziba mentünk, meg se merem mondani, hány éve. Oz a csodák csodája volt műsoron, három forintos helyen ültünk anyámmal. Nagyon ifjonc voltam még, tizenegy egész éves, és egyszercsak eltört nálam a mécses. Anyám rögtön tudakolta az okát, azt hitte, hogy fáj valamim. Hozzá bújtam, és úgy pityogtam, hogy én bizony Dorothy-t akarom feleségül venni. Ő olyan szép, olyan jó, és olyan, de olyan... Anyám símogatta buksimat, és azt mondta, hogy nézzük meg a filmet, aztán meglátjuk, mit tehetünk.
Pergett a film, halálra izgultam magam, a végén meg nagyon boldog voltam, hogy Dorothy újra a farmon van. Aztán függöny le, mentünk haza.
Írok én neki olyan, de olyan levelet, hogy rohan hozzám, és azonnal egybe is kelünk. Írtam egyet, átolvastam, eltéptem. Írtam másikat, az se volt jó. Aztán végre sikerült, a borítékra gondosan írtam rá, hogy Dorothynak Kansasba. Anyám volt olyan jó, nem sajnálta a pénzt bélyegre. Ha jól emlékszem, öt forintos volt elegedő Amerikába.
Elment a levél, bedobtam a piros ládába. Vártam, csak vártam a választ, és hogy jó kisfiú legyek, még a párolt káposztát is hajlandó voltam megenni. Edzettem, hogy jövendő belim ne csalódjon bennem.
Sok év eltelt azóta, de Judy Garland ma is valami fogalom számomra. Megmaradt emlékeimben, mint Dorothy.
[Szerkesztve]
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)