De azt kell látni, hogy ennek nem kötelező így lennie! A politika alkalmazott technikáira nem térnék ki, de hidd el, elég sokan bíznak a favorizáltakban, csak mellette ott van a másik oldal, az "ellenség" utálata is. Az utálat pedig sohasem jó. Előrehaladni csak kompromisszumokkal és szeretettel lehet; ha mindig csak a másik hibáit nézzük, és bizalmatlanok vagyunk vele szemben, úgy nem.

Hogy a példádra reagáljak - igen, ráéreztél, velem valószínűleg ilyen nem fog megtörténni, annál megfontoltabban haladok (konkrétabban eddig 0 barátnő a magam 19 éve alatt), de a felvázolt eset egyébként is az elhamarkodott kapcsolatok ismertetőjegye. Ha pedig igazán komoly volt, akkor egyszerűen nincs átverés, hanem érzelmek voltak, és egy nem működő kapcsolat vált szét. Ha ilyen történne velem, kicsit kiborulnék, írnék róla egy fejezetet a regényemben, de ha igazán szeretem a lányt, a neki legjobbat kívánom. Ha neki nem én vagyok a jobb, akkor nem magamat. Ez ilyen egyszerű. Szóval szerintem nem igazán jó a példa

A lényeg, hogy ma az emberek bizalmatlanok. Bizalmatlanok a pártokkal, egyáltalán a vezetőkkel szemben, vagy bárkivel, akinek hatalma van mások életét befolyásolni. Azonban ez egy visszafordítható folyamat, csak most még egyszerűen nincsenek színen a megfelelő emberek. Ha jól átgondolod, akkor láthatod, hogy ami neked rettentő hosszú időnek tűnik, az az emberi történelem, vagy akár csak a Kárpát-medencebeli Magyarország történelmének egészét tekintve igen kis idő. Voltunk már nehezebb helyzetben, és ki is lábaltunk belőle, nem is akárhogyan. Ez a mostani mélypont (mélyföld...) egyértelműen úgy az I. VH óta tart, csak sodródunk az árral, és az ár a kultúra amortizálását hozza nyugatról. Én viszont úgy látom, ha lenne eszünk, most, mikor újra szabadon dönthetünk a sorsunk felől, most lenne lehetőség megkapaszkodni és helyrehozni a hibákat, amiket maga kárára követett el a nép. Sajnos mások hibáit nem tehetjük jóvá, de példát statuálva járhatnánk elöl. Hányszor fordították meg a történelem menetét szeretettel és odaadással... Nem feledhetjük, hogy végsősoron egymásért vagyunk.