Ált. sem a sofőrok, sem a dohányosok pártját nem fogom, de ebben az esetben én tőkéletesen megértem, ha egy sofőr rágyújt. Elvégre a fél életét egy dízelfüst-szagú, zörgő, hangos, nem ergonómikus (célzás a régi Ikarusokra) bádogdobozban éli le fél életét. Cserébe kap éhbért, ''sniffeghet'' a busszal a ''buxák'' után, bosszantja a közlekedés (ugye tudva a mo-i morált...).
Szerintem némi toleranciával megoldható a dolog. A buszos magára zárja a kabinját, és 99+os mukinak nem pöfékel az orra alá (meg a csecsemőnek sem, etc...), az utazóközönség meg nem basztatja állandóan mindenért a sofőrt. Mert ugye nem a diszpécsert hivogatjuk, ha gebasz van (tisztelet a kevés kivételnek), hanem ''beszól''. Beszól, ha lassan megy, beszól, ha gyorsan megy, beszól, ha nem tetszik neki valami.

Akassza ki a 100 darab lógóját, vegye elő a zsebrádióját, gyújtson rá... Hányszor van az a csúcsban, hogy beér a busz a végállomásra, de már egyből is indul vissza? Aki napi 1 dobozzal elszív, az szálljon alá, és gondolja el, hogy mit csinálna.

u.i.: nem dohányzom, rühellem a cigarettát. Néha a buszosokat is.