Nem kenyerem a meg nem értett művészek pátyolgatása, de meg kell védenem a C4 Cactus formatervező csapatát, mert ez az autó egy korszakos design ikon.

A feszültséget az okozza, hogy a többség az orvosi steril szobánál is unalmasabb VW-konszern formaterveknél bonyolultabbtól rosszul van és az ipari formatervezéssel kapcsolatos alapvető ismeretek is erősen hiányosak.

A C4 Cactus egy remekül megkomponált tanulmányautó, amit végül kiengedtek az utcára is. Nem azoknak készült, akiknek egy Volkswagen (hasonlóan unalmas másik márka insert here) a non plus ultra, nem azoknak készült, akik kapuzárási pánikot kompenzálva akarnak feltűnősködni (random olasz szupersportkocsi márka insert here), nem azoknak készült, akik el akarnak vegyülni a forgalom szürkeségében. A C4 Cactust azok vásárolják, akik nyitottak a nem hétköznapi formákra.

Egyébként a C4 Cactusból készült egy szörfös-tengerpartos kivitel is, ami a szintén idővel ikonná vált Méhari leszármazottja, slaggal kimosható belsővel, meg ilyenekkel:

A Méhari innen lehet ismerős a legtöbb magyarnak:

Nem gyártottak belőle sokat, de azért Saint Tropez környékén még most is sok szaladgál belőle és imádják a gyűjtők.

Apropó hétköznapi formák: A Citroen a 2017-ben érkező C3-at is hasonló elvek mentén rajzolta meg, de már emészthetőbb csomagolásban. Szóval a most fintorgást kiváltó megoldások is idővel beleolvadnak a katyvaszba, akár a Nissan Juke vagy jó pár ős-Citroen.