Nekem kicsit furább a "pályafutásom". Gyerekként kapus voltam majd serdülőben nagypályán is védtem aztán átmentem egy másik csapathoz ifiben ahol kiraktak mezőnybe mert az edzőm szerint ezt a futósebességet kár lett volna kapuban elpazarolni. Való igaz akkoriban még edzésben voltam és rettentő sebességgel meg tudtam indulni.
Szóval játszottam eleinte jobb közepet esetleg balt is. Majd pár évvel később felnőttben betettek szélső hátvédnek. Aztán mikor így megye II-ben bajnokságot nyertünk én abbahagytam. Volt kis szünet majd elmentem egy másik megyébe a legalsó osztályba két barátom unszolására játszani mert elvileg erősíthettem volna a csapatot. És meglepetésemre minek tettek be?
Csatárnak. olyannyira belejöttem hogy fél szezon alatt a csapat góljainak felét (sajnos nem volt túl sok) én lőttem. Csak aztán hülye voltam és váltottam megint ami nem jött be.
Most ott tartok hogy csak kispályán játszom. Ott hátvéd vagyok de ha minden igaz tavasszal elküldik a kapussrácot és én veszem át a helyét.
Egyébként rendkívül hasznos ha az ember kapusként tud kint játszani. Be tudsz te is szállni a mezőnybe segíteni. Sőt én szoktam lőni is kapura. Volt pár torna amin hihetetlen gólokat akasztottam: tavaly egy kupán sajnos égtünk rendesen asszem már vagy 5-1re ment az ellenfél pedig parádéztam de sajnos a csapat nem állt a helyzet maagslatán. Meguntam és egy szögletnél felmentem olyan 12m-ra az ellefél kapujához. Kértem a labád ami jött is. Én meg minden dühömet és elkeseredettségemet beleadva védhetetlenül bebombáztam a bal oldalra.
Esküszöm a legnagyobb tapsot aznap én kaptam a közönségtől.
Azét ez jól esett meg hogy a csapattársaim végtelenül megbíznak bennem. Olyan megnyugtató és erőt ad.

Azt hozzá kell tennem hogy pici előnyöm van a csak foci kapusokkal szemben mert 10 évig kézilabda kapus is voltam párhuzamosan (2 évig NB II ifiben védtem amiből 1* bajnokok is lettünk) és ez a lábmunkámat nagyon megedzette.
Illetve rövid ideig floorballban is védtem ami egy rendkívül érdekes sport.
2009-ben bedig a főiskolám kézicsapatába beugorva (DF) a Műszaki Felsőoktatási Sport Napokon (MFSN) bajnokok lettünk.

Nincs mese nekem a sport az életem egy nagyon fontos része. Párom szerint néha kicsit túlzásba is viszem mert sok helyre hívnak én meg persze megyek az összesre amire csak tudok.

Més que un club!