A kozepiskolai teremfoci-bajnoksagunkon reszt vett a mi osztalyunk is, es kikopott ugyanezek a figurak voltak a palyan

Jo volt visszaemlekezni erre, 10 ev utan.

Koszonom!

Ambulimax Provider

ez jó, tényleg általában hasonló arcok vannak a pályán

én nem is tudom, melyik lennék ezek közül... ingadozó volt a teljesítményem mindig... volt, amikor szinte akárhogy értem labdába, az bement: jobbal/ballal/fejjel/mellel/combbal/mindenhogy... máskor meg képes voltam méterről mellé rúgni üres kapura is... általában védekezni szerettem és pontos labdákat osztogatni, indítani az embereket... ez ment nagyon... volt pár olyan idióta cselem is, amivel még saját magam is megtévesztettem, aztán másodpercekig csak nyomoztuk a labdát ...viszont általában mentem "ész nélkül" az utolsó percekben is, amikor már levegőt is alig kaptam... szerintem becsülettel hajtottam... nem az a fajta voltam, aki csak ellézengett... kerestem mindig a helyet, ahol hasznos lehetek...

k*rvára hiányzik a foci sajnos szétszéledt a csapat és nem nagyon mozgok olyan körben, ahol össze lehetne hozni egy fix bandát heti 1-2 játékra... pedig nagyon jó lenne...

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Na ezt tetszett! Én is összejárok haverokkal focizni, ott is megvannak a különféle arcok. Mi is körülbelül 2004től 3-4 éven keresztül folyamatosan teremben játszottunk, de aztán leszolgált az akkori aktuális gondnok, aki némi alkoholért cserébe kulcsot adott a teremhez, így megúszva a fizetést. Azóta kint játszunk a szabadban (tavasztól őszig). Most, hogy jön a rossz idő, újra termet keresünk, eddig sikertelenül, de talán alakulóban.

Ha jellemeznem kéne magam a pályán? Hmm.

Kezdeném a pozitívval. A minden helyzetben nyugodt, helyzeteket általában jól átlátó, távolra pontosan passzoló ember, aki ha átesik a holtponton nem ül le mert már nincs értelme. Inkább végig mozgásban van, ha már nem is bír futni. A szélső támadó középpályás posztot kedveli leginkább. Szereti megjátszani a többieket.

A negatívumok. Ajtó-ablak helyzetet is képes elrontani, ilyenkor hülyének érzi magát. Nemigazán tud cselezni, ha valami mégis összejön alig hiszi el, hogy erre is képes volt. Fejelései hihetetlen szögekben képesek elkerülni a kaput, ha egy mégis sikerül, nagyon örül. A távolról kapura lövés nem az ő asztala. Bal lábbal irtó béna. Nincs olyan meccs, hogy ne kapjon legalább egy kötényt.

"Rendben, mi a munka? Reklám! Egy kelet-európai üditőnek amit Splort-nak hívnak. A világ első cékla ízű kólája!"

modoros blogot ismered? ott lehet, ilyen jó kis embertípus-elemzéseket olvasni

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Első olvasásra nem ismertem magamra, ugyanakkor majdnem mindben van egy kicsi belőlem, majd másodjára szűkítek.

Jó írás lett, köszi!

═════════════════════════════════════════

Jó kis írás, kolégák között egytől-egyig megtalálhatóak a leírt karaktereid!

Nagyon jó.
Tényleg ráismerni pár típusra, bár 1-2 szerencsétlen fajta is befért volna. Olyanokkal is összefut azért az ember. Nekem is nagyon hiányzik már, középsulis teremfocik meg szünetekben való villám meccsek másik osztály ellen überelhetetlenek. Sajna szétszéledtünk mi is. :/

Jópofa írás és tényleg vannak ilyen stílusok.
Magamat talán a "kicsi" kategóriába sorolnám bár utálok veszíteni és néha kijön belőlem az állat.
Amúgy kapus vagyok (leginkább de bárhol eljátszom). Kb 16 éve védek és imádom. Pedig a kapusokat csodabogaraknak tartják, egy külön világ. Ezt szeretem benne. Ha jól megy hős vagy ha egyszer hibázol akkor örökké hallgathatod. Nagy a nyomás de emiatt a kihívás is.
Természetesen a példaképem is kapus: az avatarom őt ábrázolja.
Nem tudnék foci nélkül élni annak már nem is lenne értelme.

Bog, egyszer megnézném hogy játszol. Nincs videód?

Rólam itt egy kép "munka" közben:

Més que un club!

Akkor plusz egy a kapusoknak, én viszont az a tényleg az a fajta vagyok, aki egyedül védeni tud. Kispályás bajnokságon, mivel két kapusunk van, megesik, ha alacsony a létszám, hogy engem is mezőnybe raknak, kizárólagosan csatárnak, legalább egy embert leveszek a pályáról azzal, hogy azt hiszi mernek passzolni a csapattársak. Szökőévente gólt lő, akkor a csapat megrökönyödése akkora, hogy még a kapus is előre fut gratulálni, mivel ezerből egyszer ha eltalálom úgy a labdát. Imádom a "TV-s" védéseket, lásd, mint a képeden, amikor az ember repül jobbra, balra, és egy idő után már nem létezik olyan, hogy fájdalom. Egyébként nagypályán pedig a "lélektartó" vagyok a csapatban, ha nagyon alábbhagyott a lendület, meg a kedv, akár egy kis műbalhéval is fel lehet őket tüzelni

Kapusok ftw

"jah, mert a többi nyelvben a for nem for, hanem kapswagenschmetterling"

Nekem kicsit furább a "pályafutásom". Gyerekként kapus voltam majd serdülőben nagypályán is védtem aztán átmentem egy másik csapathoz ifiben ahol kiraktak mezőnybe mert az edzőm szerint ezt a futósebességet kár lett volna kapuban elpazarolni. Való igaz akkoriban még edzésben voltam és rettentő sebességgel meg tudtam indulni.
Szóval játszottam eleinte jobb közepet esetleg balt is. Majd pár évvel később felnőttben betettek szélső hátvédnek. Aztán mikor így megye II-ben bajnokságot nyertünk én abbahagytam. Volt kis szünet majd elmentem egy másik megyébe a legalsó osztályba két barátom unszolására játszani mert elvileg erősíthettem volna a csapatot. És meglepetésemre minek tettek be?
Csatárnak. olyannyira belejöttem hogy fél szezon alatt a csapat góljainak felét (sajnos nem volt túl sok) én lőttem. Csak aztán hülye voltam és váltottam megint ami nem jött be.
Most ott tartok hogy csak kispályán játszom. Ott hátvéd vagyok de ha minden igaz tavasszal elküldik a kapussrácot és én veszem át a helyét.
Egyébként rendkívül hasznos ha az ember kapusként tud kint játszani. Be tudsz te is szállni a mezőnybe segíteni. Sőt én szoktam lőni is kapura. Volt pár torna amin hihetetlen gólokat akasztottam: tavaly egy kupán sajnos égtünk rendesen asszem már vagy 5-1re ment az ellenfél pedig parádéztam de sajnos a csapat nem állt a helyzet maagslatán. Meguntam és egy szögletnél felmentem olyan 12m-ra az ellefél kapujához. Kértem a labád ami jött is. Én meg minden dühömet és elkeseredettségemet beleadva védhetetlenül bebombáztam a bal oldalra.
Esküszöm a legnagyobb tapsot aznap én kaptam a közönségtől.
Azét ez jól esett meg hogy a csapattársaim végtelenül megbíznak bennem. Olyan megnyugtató és erőt ad.

Azt hozzá kell tennem hogy pici előnyöm van a csak foci kapusokkal szemben mert 10 évig kézilabda kapus is voltam párhuzamosan (2 évig NB II ifiben védtem amiből 1* bajnokok is lettünk) és ez a lábmunkámat nagyon megedzette.
Illetve rövid ideig floorballban is védtem ami egy rendkívül érdekes sport.
2009-ben bedig a főiskolám kézicsapatába beugorva (DF) a Műszaki Felsőoktatási Sport Napokon (MFSN) bajnokok lettünk.

Nincs mese nekem a sport az életem egy nagyon fontos része. Párom szerint néha kicsit túlzásba is viszem mert sok helyre hívnak én meg persze megyek az összesre amire csak tudok.

Més que un club!

Én is játszottam mezőnyben még anno megye III-ban, viszont én muszájból, mert kapusból volt három is, viszont mezőnyjátékos meg alig. Hiába, ez van, ha az 1600 lakosú település két focicsapatot tart el, meg próbál meg ellátni játékossal. Eleinte néha lementem focizni a legközelebbi ilyen alkalmatosságnak helyet adó térre (értsd. dimbes-dombos falusi focipálya), és kitalálták, hogy hát de biz' akkor kellene az ifibe egy kapus, nem próbálnám-e meg. Ennek az lett a vége, hogy végül is benn ragadtam a "ketrecben".

Manapság már én is csak kispályás bajnokságban védek, meg mint voltam említett időnként játszok mezőnyben. Az utóbbi időben megtáltosodtam, rúgtam meccsenként két-három gólokat. Talán az is kellett hozzá, hogy megszokjam a csapatot, mert sajna-nem sajna elég izgulós fajta voltam, égett bennem a bizonyítási vágy. Egyébként kézilabdáztam én is egy darabig, kapusként kezdtem, de aztán rádöbbentek, hogy a fizikális felépítettségem miatt tökéletes leszek én beállósnak is, és így is lett, imádtam azt a posztot.

Anno nekem még a fizikai kiképzés részét az adta, hogy középiskolában igen aktívan atletizáltam, és az azért rendesen megedzette mindenem. Egyébirányosan az írásod utolsó részére reagálván, se hó, se hideg, se másnaposság nem tud eltántorítani egy kis sporttól.

(Most jutott eszembe, egy ideig még amerikai fociztam is, egy rendes, hivatalos magyar csapatban igazolással, meg minden egyéb fity-fenével. Még egy meghívásos teremtornán is részt vettem Budapesten. Azt hiszem Sportmax Aréna volt a hely neve. Életem egyik legnagyobb élménye volt )

"jah, mert a többi nyelvben a for nem for, hanem kapswagenschmetterling"