Sokan mondják: el kell menni, világot látni, és hazahozni a mentalitást. Nem egyszerű feladat.

Az a baj, hogy ahhoz itthon is változnia kéne közben a dolgoknak. Azért a rendszerváltás után hazacsorgó 56-osok esete jól megmutatta, hogy mindkét részről komoly gázok voltak. Aki hazajött, az úgy csinált mintha ő tojta volna a fél világot, mindenkinél mindent jobban tudott, neki senki nem szóljon semmit. Aki meg itthon volt, az meg a hazajövőnek csak a pénzét akarta, egyébként meg mindenkinél mindent jobban tudott, neki senki ne szóljon semmit.

Közben a jobbikos nagybátyám engem úgymond kitagadott a családból, mert kijöttem Angliába, ami számomra nem túl nagy veszteség, de még a saját testvérével se hajlandó beszélni azóta miattam. Nem vagyok jós, de ahogy figyelgetem a dolgokat, ez csak rosszabb lesz az idő múlásával, szóval kérdem én, ilyen közegbe mégis hogyan kéne majd úgy visszajönni, hogy abból valamiféle konstruktív helyzet alakulhasson?

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."