Erre nehéz szépet mondani sajnos... az ember mindig jobbat remél aztán rájön hogy a lángoló hidak mögött mégiscsak jobb élet volt.

Részben hasonló múltal/jelennel, én is közelítek az ítéletnapom felé. Ismét egy év, ismét egy számvetés. Verdikt: semmi. De egyvalami mégis, az a profán optimizmus, annak ellenére hogy eddig se jött be, még mindig ott van. "Idén másképp lesz."

A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...

Szép írás, hasonló cípő... Hasonló érzések
Szintén nemrég lettem 25
Viszont ellentétben veled, én nemrég váltam egyedülállóvá 2és fél év után
Soha nem gondoltam, h vége lehet, csak aznap reggel amikor megtörtént, bár néha még most sem hiszem el és fel kell hívnom mert hiányzik a hangja...
Azóta vissza édesanyámhoz, most akarunk mi is családiházat venni (ma megyünk megnézni 2)
Gyermekkoromat én is hasonló körülmények között éltem, hónapokat töltöttem nagyszülőknél falun akkor útáltam, most rettenetessen hiányzik nem csak a tennivaló, hanem a felhőtlen gyermekkor is, utólag tudja csak igazán értékelni az ember...
Amióta szétmentünk asszonnyal fél ember vagyok, próbálom megtalálni magam, próbálom a szépet látni az életben, viszont ez nem mindig sikerül...

"Morpheus felhasználónak 39 pozitív és 0 negativ értékelése van a fórumon!" phmegbizhatosag.atw.hu

Nagyon szép írás volt. És egyben szomorú.

Egy kis hiba: szénát szereZni a tyúkól padlásáról.

Szintén falun nőtem fel. igazából nem hiányzik. nagybátyám örökölte a házat, de ha fizetnének, akkor sem mennék vissza. mikor nagyanyó meghalt, hirtelen semmivé vált a gyerekkori érzés. tudtam, hogy vége.
szintén 10 évvel idősebb asszonykám van, neki egy lánya akinél 10 évvel vagyok idősebb. én is nagyon szeretem. saját gyereket soha nem akartam és így szerencsére nem is rágja érte a fülem.
másik nagyanyó jóvoltából van egy kis garzonom és nagyon jól érzem magam benne. egy ilyet 50e haviból is ki lehet hozni. mondjuk ez is kell hozzá, hogy nem kell bagóra+piára+kávéra meg ilyesmikre költeni. örülök, hogy fiatal koromban nem szoktam rá semmi ilyesmire. osztálytársaimmal ellentétben.

a halál fura téma. soha nem éreztem úgy, hogy valaha is meghalok, ugyannakkor tudom, hogy milyen rövid. ha visszagondolok, csak egy pillanat az egész. még tegnap jártam általánosba. régen sokat foglalkoztam ezzel a témával. hipnózissal, előző életekkel, reinkarnációval. végül találtam valamit ami mai napig meghatározó része az életemnek. találkoztam egy fickóval a téren. megállított, gondoltam a szokásos erre meg arra adjál pénz. nem adtam. kaptam tőle egy szórólapot. Krisna-völgy biofarm honlapjának a címe. jobb dolgom nem lévén felléptem rá, kitöltöttem valami kérdéssort és nyertem egy ingyen belépőt a búcsúra. azóta minden évben ott vagyok júliusban. valami megváltozott bennem. nem lennék már hajlandó úgy élni mint addig. Ők azt szokták rá mondani, hogy ez a karmám. lehet, hogy igazuk van. a lényeg, hogy azóta nincs ez az állandó nyomasztó "nemsokára meg fogok halni" érzés.
sokan meghalnak még tőlem is fiatalabban. ha állandóan ezen jár az agyam, akkor megölöm vele a mindennapjaimat. ezt tőlük tanultam.

हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे हरे राम हरे राम राम राम हरे हरे Góranga!

Szereted? Ráadásul nagyon?
Bennem egész más fogalmazódott meg a végére.
Hiányzik a szabadságod és fogalmad sincs kivel hol leszel 5 év múlva... akit én szeretek, azzal leszek öt év múlva. És ami hiányzik, azt együtt elérhetjük. Vagy nem, de megpróbáljuk, és a próba is örömet okoz.

Ελευθερια η θανατος

te azzal leszel 5 év múlva? mennyivel biztosabb ez, mint, hogy ő kivel lesz? volt egy raklap barátnőm és mindegyikkel úgy terveztem, hogy 100 év. az elsővel pláne . aztán nem úgy lett. ebben a világban ember tervez...
a szabadság meg csak egy nagy illúzió. mindig függsz valamitől. a főnöködtől, az orvostól, a banktól, a számítógépedtől stb stb.

हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे हरे राम हरे राम राम राम हरे हरे Góranga!

welcome to fight club...

ps: keress olyan dolgokat, amik lelkesítenek, nekem a lelkesedés hiányzik... sport hobby munka, akárhol...

az

Ki mondta hogy biztos?
"mindegyikkel úgy terveztem, hogy 100 év" - ezen van itt a hangsúly...

Neki megvolt a szabadság illúziója, most már az sincs.

Ελευθερια η θανατος

Szeretnek neked valaszolni, es jelzem, hogy itt vagyok es olvasok, de egyszeruen nem tudom megfogalmazni, hogy mit erzek. Hogy mi megy at bennem, amikor arra gondolok, hogy 25 eves lettem. Hogy ezt lehetett volna sokkal roszabb korulmenyek kozott is megernem, vagy eppen az ellenkezoje - felhotlenul boldog is lehetnek.

Es nem a Kedvesem miatt van ez az erzes bennem, ebben teljesen biztos vagyok. Inkabb valami miatt, amiben nem volt reszem, es varom a megfelelo alkalmat, hogy felismerjem: "-Ez Az! Ezt akartam elérni/megélni/átélni." Ezert is irtam, amit.

Az, hogy nem tudom mit fogok csinalni 5 ev mulva azt az anyagi helyzetemre ertettem. Es lehet mondani azt, hogy de a penz az semmi, magam alakitom az eletem. Csak azt felejtik el ilyenkor az emberek, hogy persze ezt is lehet csinalni, csak akkor irgalmatlanul nehez lesz a tovabb lepes, es eleg csak egy kis hajszalnyi hiba es ott vagy ahol a part szakad. Igen, a penz nem boldogit, de rohadtul konnyebbe tudja tenni az eletet, ami miatt megeled a boldogsag es a szabadsag illuziojat.

Ambulimax Provider

Én 25 évesen szeretnék ott tartani, hogy mindent kipróbáltam amihez kedvem volt és pénzem engedte. Szeretnék sokat bulizni, párszor külföldre menni és kipróbálni akár extrém dolgokat is.
Gondold végig te is, hogy mire vágytál 16-18-20 évesen, de úgy igazán! Ott lesz az valahol, hogy mi az az érzés ami hiányzik belőled. A barátaid is sokat tudnak ebben segíteni, szerintem.

[ Szerkesztve ]

"Az igazi érték az nem is a szépség, meg nem az intelligencia, nem a humorérzék, nem az hogy milyen a kocsid, vagy az hogy mi a neved, hanem ha te kerülsz szóba azt mondják egy korrekt gyerek."

Ismeros erzesek.
De csak annyit mondok, "Mindenki annyi, amennyinek erzi magat".
Kozelebb vagyok mar a 40-hez, mint a 30-hoz, 3 gyerkoccel s egy feleseggel azert mondom.
Neha 70.-nek erzem magam, de atlag 20 evesnek.
De gratula az irashoz, szuper!

Nagy isten allatkertje, sajna alacsony a keritese. Tudtommal az állatok is valaszolnak egymásnak, ha kérdezik öket. I hate a telefon dealereket!! Megolik az ilyen oldalakat!!

Persze, de ez csak rajtad és a másik emberen múlik...
Nem volt szerencséd, ennyi.
Nekem az volt, 11 éve vagyok együtt a kis párommal, és a mai napig nagyon szeretem. 2 éve kértem meg a kezét, esküvő azért nem volt, mert most más a fontos (ettől nem változik semmi).

Alig vagyok idősebb (szűk 1.5 év) mint Te, így tuduom milyen cipőben jársz! MOSTMÁR KÖZELEBB VAGY A 30-hoz, mint a 20-hoz. Boldog szülinapot!

Disney Infinity adok-veszek-csere: https://goo.gl/2CPMqH

Anno megvettem az első igazi mobiltelefonomat saját pénzemből. 2005-ben 75ezret csengettem ki egy Nokia 6230i-ért kártyafüggetlenül.
Ajjajj hasonló
Én 2006 januárjába vettem 69eft-ért mai napig megy
Ugyanígy saját kp. 1-2 hónap várakozás,hogy menjen lentebb az ára és,hogy legyen fekete ne szürke.
Le akartam cserélni egy 5800 mai "divat telefonra" de visszatart a fagyás az újraindulás a bug. Nem akarok több őszhajszálat,mert ezek engem kizárólag idegesítenek,nah meg hogy többet látja a szerviz a telefonomat mint én.
És most így 4évesen az eredeti aksival az üzemidő 1hét, ha sűrűbben hívnak illetve ha játszok a 208 x 208 kijelzőn akkor 4-5nap. Ez volt az eddig legjobb leghosszabb ideig használt telefonom.

mindenki annyi idős amennyinek érzi magát!

Érdekes.
Több ponton magamra ismertem írásodban. Különösen ez a szilveszteri 'érzés' ismerős. Ha 25 évesen ilyen gondolataid vannak, mi lesz a negyedik x után?
Az az 1% meg ne tartson vissza! Én 24 évesen fordítottam fel fenekestül az életemet. Lassan újra lépnem kellene.

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Fél év és én is 25 leszek.

Jó írás, ismerősek az érzések.

Ahogy végigolvastam egyből eszembe jutott egy idézet, az "Egy veszedelmes elme vallomásai" C. filmből:

"Eszembe jutott egy új show ötlet. Úgy hívóm, az "Öreg Játék". Van 3 öregember, megtöltött pisztollyal a színpadon.
Visszatekintünk az életükre hogy kik is voltak ők, és mit vittek véghez, milyen közel jutottak az álmaik megvalósításához. A nyertes az, aki nem loccsantja szét az agyát.
Ő kap egy frizsidert." Lehet van benne valami

Szerintem legbelül mindenki tudja a választ, hogy mit szeretne még elérni és megvalósítani, mi az ami hiányzik az életéből. Lépni kell. Csak ahogy az ember korosodik egyre nagyobb felelőséggel tartozik a szeretteinek és a döntések egyre nehezebbek lesznek. Üdv a felnőtt korban

as long as you don't choose everything remains possible

"Az élet lényege nem a haláltol félni, hanem felkészült rá, nyugodt lelki ismerettel élni"

egy idézet ebböl a zenéböl hallgasd meg, lehet, hogy nem ilyen beállitottságu vagy, de megéri, és láss a zene mögé.

a jövövel ne foglalkozz annyira. minél jobban tervezel annál jobban fog majd megütni a véletlen.

és ami hiányzik, azt probáld meg a családodban "megtalálni". Van egy kedves feleséged, gyermekek, mi kell még ennél több?

töltöm lefele a torrentet döpirétbéj-rü. csak gondoltam kiirom, hátha kibanolnak..

Hasonló a cipő nálam is , csak én 5 évvel előrébb járok, ha más nem, korban. Kicsit a falakon túl kell nézni....meríts erőt a családból, és abból, hogy tudsz hol dolgozni....

insta @laz_papa - ELADÓ CUCCOK (lego halloween special figurák-Toysrus Bricktober 2022) RAZER KAIRA PRO PC/PS5 FOR SZÉL

Szerintem az a baj, hogy az embernek túl nagyok az elvárásai. Mindig többet és többet akar. Ezt sulykolja belénk az egész világ, a média, minden.
Pedig lehet, csak körül kellene nézni magunk körül.
Én is sokat elégedetlenkedek, de ha belegondolok, van jó munkahelyem, van hol laknom, és ami a legfontosabb, van egy párom, aki mindennél fontosabb számomra.
Persze, lehetne jobb is (és itt jön, amire utaltam az elején: anyagi biztonság, saját lakás/ház, kocsi, stb), de ami azt illeti, most is mindenem megvan.

link

Az élet 10%-al a ponthatár alatt kezdődik!

Mid-Life krizis tipikus esete, szerintem.
Az mondjuk kicsit, furcsa, mert ez a fiatal 30 as reszre jellemzo, koran kezdted.

Es ez meg jobb mint az 5x resz, amikor mar tenyleg kozel az "ennyi volt"....

Masreszt ijeszto az ember, mert azt amikor jodolga van eszre sem veszi, es akkoris jobbat akar.

Masreszt kicsivel idosebb voltam, amikor nyomtam egy resetet es tiszta lappal a nagy semmibe ugrottam. Nem bantam meg.

Szoktak mondani, hogy nem kell felni az ujtol, mert az csak jot hozhat, neha bejon.

[ Szerkesztve ]

Minden élő megöregszik, minden tulajdon elenyészik...

Jó írás!
Először azt hittem, azt hogy "nem tudom mit fogok csinálni 5 év múlva" a lelki dolgokra értetted, nem az anyagiakra. Viszont így teljesen más, remélem jobbra fordul a helyzetetek anyagilag.

[ Szerkesztve ]

"Légy olyan, mint bárki más, tégy olyat, mint senki más."

Én most 6.-án múltam 23. Lehet,hogy nem hiszitek,de én is gondolkodom,hogy mit tegyek az életemmel,milyen lesz majd pár év múlva. Sok mindent bánok én is,amit másképp csináltam volna,de már hiába. Csak előre nézni és bizakodni.

Tigris, tigris, csóvafény...

Érdekes írás, mivel Veszprémben voltam 5 évig középiskolés, ismerem a örnyéket, ezért nagyon jól visszajöttek a feelingetk soraidat olvasva
Kissé furcsáltam, hogy "elégedetlenkedsz" mintha nem lennének céljaid, nincsenek olyan dolgok, amiknek tudnál örülni. Mondd hogy nincs igazam . Nekem nincsen barátnőm/feleségem, és a válság is elővett, az utóbbi időkben elég rendesen. egyvalami van, ami "vigasztal" és az a munka(nyáron) és a tanulás, mert itt ha akarok, akkor sikeres tudok lenni, és ez kárpótol mindenért. Akaraterő, ami a titka a dogoknak. Kijártam Veszprém legjobb gimnáziumát(Lovassy László) elég jó lett az érettségim, van nyelvvizsgám, jogosítványom, most elsőéves gépészmérnök hallgató vagyok, 1. félévet, már befejeztem, mert megvan az összes vizsgám( ). Hiába egy katasztrófa a magánéletem, betegek a családtagjaim, az anyagiak mindennapos probléma, viszont boldogsággal tölt el, és akaratelővel lát el, mikor arragondolok, hogy eddig mit tettem le az asztalra. Régebben én nagyon sokat depiztem, magamnak való voltam, mígnem jött a A lány, aki megváltoztatta az életem Azóta aztmondom, hogy elkezdtem"élni" .Nemszabad összezuhanni, ez a lényeg. Barátaim nélkül nekem sem menne, mert kellenek a barátok is, akikkel nemcsak bulizni mész, hanem veled vannak ha öröm, vagy bánat ér.
Szóval fel a fejjel, ennél csak jobb lehet.jah és a nagy Kaszás haver? Ő meg majd eljön amikor eljön az ideje, nincs értelme rágódni, hogy akkor majd mi lesz...majd megtudjuk... mindend megtufunk majd

Lenovo E430C; Xiaomi 13 ; Bianchi campione del mondo 1974

én 35 vagyok családos 1 gyerek.Elégedett vagyok az életemmel.Remélem te is az leszel,jó írás köszi

Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki...

Mikor megismerkedtem a nejemmel, 6 honapra ra osszekoltoztunk, 3 evre ra felesegem lett.
Pestrol elkoltoztem hozza, mondvan jobb lesz. 260Km.
3 gyerkoc van, 2 lany es 1 fiu.
Megismerkedesunk ota az egyik novere askalodik. KB 50metere lakik tolunk. Ezzel semmi gond, nevetunk rajta.
Aztan 1X arra kelt a nagyobbik lany,hogy mutatni akkarnak valamit.
A hazunk sarka meg van egve, nagyszeru. Rendorseg, STB...ugy lezarva, ismeretlen tettes.
Mondom a nejemnek, na ez nem biztonsagos, koltozunk.
Elado haz, tulajjal megalapodas, siraly, koltozhetunk.
Szerzodesiras egyebek....hitelugyintezo szepen megkerve, fizetve.
2 eve lakunk a hazba, most ott tartunk, koltoznunk kell 3 gyerekkel, mert a hitelugyintezo atvagott. Es ez mint egy napon derult ki, amikor szolt edesanyam, edesapam meghalt.
Gyamsag alatt volt, a nyugdija eleg szep. A gyam pedig eltunt. Pedig elmeletileg rokon.
Munkahelyemrol most lepek ki, mert pestrol nem tudok 260 km-et naponta utazni dolgozni, meg se erne.
Szoval, 1 szo mint szaz, az elet szep, csak minden nezzopont kerdese. Ki hogy veszi fel.

Nagy isten allatkertje, sajna alacsony a keritese. Tudtommal az állatok is valaszolnak egymásnak, ha kérdezik öket. I hate a telefon dealereket!! Megolik az ilyen oldalakat!!

Azt hiszem talán én is át tudom érezni, amit írtál.
Nekem ez inkább ráeszmélésként jön / jött úgy hirtelen.
Nemrég, még a 20. születésnapomat ünnepeltem. Emlékszem szüleimtől egy 3200-t kaptam... Olyan, mintha tegnap lett volna. Emlékszem az érzésekre, az arcokra, az illatokra.
Aztán ráeszmélek, hogy 1-2 hónap és 26 leszek. Közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz...

Én sem tudom mit kezdjek magammal. Nekünk a párommal még lakásunk sincs (egyenlőre). Munkám is olyan, hogy tök jó elvagyok vele, ha épp olyan a helyzet akkor sokat is keresek, de leginkább azért van, hogy legyen valami.
És érzem azt, hogy ideje lenne családot alapítani, lakást szerezni, és egy olyan munkahelyet, amivel biztosíthatom az éltetemet / életünket hosszú időre. Vagyis fizessen normálisan, és legyen fix. Na, hát még ez is nagy dolog...

Ilyenkor szoktam visszagondolni a régi időkre. A röhejes közhelyekre. De egyre inkább be kell látnom, hogy a közhelyeknek igenis van reális valóságalapjuk. A hű de rohan az idő, meg a milyen jó volt gyereknek lenni stb... Röhej de ilyeneket érzek manapság.
Pár éve még érettségiztem, most meg már 4 éve melózok... Furcsa.

Azt hiszem, talán rájöttem miért nyomaszt ez engem. Hogy téged mi és mért azt nem tudom. De engem leginkább a felelősség és az elvárások nagysága és folyamatos növekedése az ami nyomaszt. Persze nem tudatosan, mert élem én is a normális életemet és küzdök a szokásos célokért, de mégis nyomaszt.
Régen ugye csak tanulni kellett. Eleinte még ennek se volt jelentősége. Aztán már fontos volt, hogy hova vesznek fel. Aztán fontos volt, hogy hogy végzek, hogy milyen melóm lesz. Aztán meg már az volt a fontos, hogy találjak egy normális melót és így tovább...
Tehát ahogy az ember felnő, egyre több és nagyobb súlyú felelősség és elvárás szakad rá.
Apámnak ennyi idősen már gyerek volt, meg lakása, még ha hiteles is... Nekem meg még semmim. És a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy fogom mindezt elérni. Na meg hogy mikor.
Már javába a boldog életet kéne élnünk... Elvégre ezek a 'fiatal' évek. Pár év azt eljön mondjuk a 40 éves kor. Amikor már nem lehet dobálózni. Se a családdal, se a munkahellyel. Akkor már tényleg megöregszünk... Aztán észre se vesszük de már lassan az 50. évet ünnepeljük... Villámgyorsan elszáll minden...
Szóval engem spec ez nyomaszt. Itt egy csomó ki nem mondott elvárás, már pont ideje lenne beteljesíteni, és még fogalmam sincs róla, hogy hogyan...

Az elmúlt 5 évem úgy telt el, mintha csak kettőt pislognék... Persze sokminden történt... Sorolhatnám órákon át. De mégis, visszaemlékezve az 5 évvel ezelőtti dolgok mintha csak pár hete lettek volna... Amióta beálltam én is a mókuskerékbe még gyorsabban telnek a hetek, a hónapok az évek. Ugye a munka. A legtöbbünknek azt jelenti, hogy reggel melóba be, délután / este haza. Kaja fürdés, család, alvás. Aztán minden kezdődik elölről. Hétfőtől csütörtökig várjuk a pénteket. Hogy legyen végre 7vége! Legyen végre egy kis szünet a mindennapokból. Aztán az a 2 nap is úgy eltelik, hogy észre se veszem. És megint kezdődik. Megint hétfő. Reggel munkába be, délután / este haza és így tovább... És megint várjuk a 7végét. És megint és megint és megint... És így telnek a hetek, a hónapok... az évek.
Persze az ember próbálja fellendíteni kicsit az életét, de ahhoz meg többnyire pénz kell. Manapság meg mindenki örül ha úgy ahogy megtud élni, nemhogy azon gondolkozzon, hogy miként tudna elszórakozni mégtöbb pénzt...

Elgondolkodtató az írásod.....
Én még csak 22 leszek idén, de elgondolkodtató..... Ilyen hogy saját család, saját lakás stb gondjaim nincsenek, így nem is tudom, hogy mit érzel, de azért sejtésem van!

Amúgy meg Isten Éltessen!

BOLDOG SZÜLINAPOT!!

IN GOD WE TRUST!

Köszi, megvan!
Ketten keszitettuk, elso tortank

[ Szerkesztve ]

Ambulimax Provider

26 multam és az írásból nekem az jutott eszembe én is 25 évesen "pánikoltam" be először.

Ugye sokszor kérdezték éveim során szüleim rokonok hogy érzek-e valami különbséget. Ilyen volt a 18 és a 20. Akkor azt mondtam nem. De 25 amikor elmúltam iszonyatosan megrémültem. Közelebb már a 30 mint a 20. Vége a fiatalságnak. Amit kihagytál az elmúlt stb.

Mellesleg pár ismerősöm is aki elmúlt 25 ugyanezeket mondta vissza. Ez van ilyen az élet. Különben te beleirtad hogy nincs pénz és milyen rossz volt stb nincs kilátás. Sajnos ez az egész nem ezen múlik. Lehet pénzed lakásod mindened és ugyanúgy elveszettnek érezheted magad.

Az utolso bekezdesre mar leirtam a #9-ben a valaszom.

"Lehet pénzed lakásod mindened és ugyanúgy elveszettnek érezheted magad."
Viszont ha anyagilag biztonsagban erzed magad (nem kellenek ehhez milliok), akkor sokkal konyebbe tudna tenni az eleted... Es meg merem kockaztatni, hogy meg csak nem is gondolkoznek ilyeneken.

[ Szerkesztve ]

Ambulimax Provider

Nagyon szép a tortád.

Edward2 Az elveszettség érzet mindaddig meglesz, amíg az ember be nem hívja (be nem fogadja) Jézus Krisztust, a megváltót a szívébe. (.."rendet rakni az életében" ), a megváltót. Ő az egyedüli, aki be tudja tölteni az emberben tátongó űrt. Ez nem kamu. Én például 26 évesen sem éreztem magam elveszettnek...meg még később sem. 16 éves korom előttig viszont nagyon elveszettnek éreztem magam, mert addig nem ismertem és nem hívtam segítségül Jézus Krisztust, aki pedig pontosan azért jött a világra, hogy megkeresse és megtartsa azokat, akik elveszettnek érzik magukat. No, ne ijedjetek meg, nem térítgetni akarok, csak kikívánkozott. Szóval, ha valaki megtalálja (és "meg is becsüli") Jézust, az többé már soha nem lesz elveszett, még száz éves korában sem.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

Elgondolkodtató írás.
Semmi sem biztos, hogy hol és kivel leszünk 5 év múlva. Szereted a párod ugye. Nekem úgy tünt az írásból mintha kicsit megingott volna a szereteted.

Én sem tudom mi lesz, még egy hétre sem. Legszivesebben megállítanám az időt. Napról napra sodródok csak az idővel.

Tudod, amikor először estem ki a fejemből, bennem is megfogalmazódtak hasonló kérdések. Aztán ahogy tellt az idő, észrevettem hogy az élet "nagy" kérdései, bagatell apróságnak hatnak, ha kicsit más szemszögből nézzük.

Nem voltam magamnál, elmosódott a világ, minden olyan plasztikus lett, és jöttek emberek, legalábbis emberforma lények, aztán tisztultak, és tényleg emberek voltak, beszélgettünk, és elmondták hogy ez csak egy álom, nem tudni hogy kerültem ide, lehet hogy alszok, de itt azt teszek amit akarok. Repültem, majd beszélgettem egy fával. A fa kidőlt, mellém esett, majd az egész világ elcsúszott balra, és becsúszott az amit valóságnak neveznek. Utána mondták el hogy két hete feküdtem már ott a kórházban...

A haláltól félni teljesen felesleges, inkább attól félj, hogy amikor lepereg a szemed előtt az életed filmje / szent péterrel megvitatod a menny vs. pokol kérdést akkor azt lásd/halld amit akartál az életedtől. Sőtt bármitől félni felesleges, mert lehet hogy ez sem más mint egy álom. Ha végetér, felébredsz, egy másik valóságban.

[ Szerkesztve ]

Ezt a vallasi hablatyot szerintem nem kene itt eroltetni....

| MCSE+M/S, MCITP, VCP6.5-DCV - ''Life can be hard, but Scooter is harder :)'

Ne túlozz. Semmit sem eröltettem, de jogom van elmondani a véleményemet az adott témában. Az elveszettségről volt szó korábban, erre reagáltam.

Ez különben tiszta röhej, hogy bármiről lehet szabadon szólni (Lehet beszélni a részegségről, berugásról, ami egyértelműen káros. Gyakorlatilag minden bűnről lehet csevegni...sorolhatnám), csak Jézusról nem. Rendben van, azt megértem, hogy egy számítástechnikai portál ne főleg Jézusról szóljon, de ez ugyanígy igaz minden más mellékes témára is.

Viszont, hogy az ember meg se merjen mukkanni, még akkor sem, ha a beszédtémához épp aktuális lenne a mondandója, --mert attól kell tartania, hogy azonnal beszól valaki,-- az azért már mégiscsak furcsa.

No, meg arról én nem tehetek, ha neked negatív asszociációid támadnak ezzel a témával kapcsolatban (mellesleg el tudom képzelni, hogy esetleg van is, vagy volt is okod az ilyen irányú "félelmekre", de légyszíves ne azonosíts engem azokkal, és ne légy sablonos. Ne illes olyan jelzőkkel, amik nem igazak. Nem szoktam eröltetni ...

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

illess néha a billentyűzetem nem veszi a lapot

IN GOD WE TRUST!

Jó kis írás lett. Én 1 hét múlva töltöm be a 25-öt. Sajnos most semmi nem könnyű, mert vége lett egy 2 éves kapcsolatomnak és úgy érzem egyik napnak sincs semmi értelme és csak rohan az idő. Persze kedves ex nem vesztegette az időt Már össze is költözött új barátjával. De azért most már én is építgetem a kapcsolatokat.

Szóval fel a fejjel mindenkinek. Lesz ez jobb is

[ Szerkesztve ]

talmidának nagyon igaza van! bármiről szabad írkálni, ha pl azt írja valaki, hogy keféld szét az agyadat, meg bagóz, meg igyál, meg szívjál jól be, akkor az mindenkinek természetes, meg fasza, de ha véletlenül Istenről beszélsz, akkor azt már nem kell erőltetni, meg az már térítgetés. ez a baj az emberekkel. (amúgy próbáltam mindet a fentiek közül, de végül én is az istenes témánál kötöttem ki és azóta nem hiányzik egyik sem)

amit mondassz másnak, azzal mindig meg akarod térteni. életed minden egyes mondatával térítessz, mert amit te igaznak gondolsz, arra rá akarsz venni mást is, még akkor is ha ez nem ilyen nyilvánvaló. nem is kell bizonygatnod, elég ha elmondod.

हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे हरे राम हरे राम राम राम हरे हरे Góranga!

elképzelni sem tudok úgy egy jól működő kapcsolatot, hogy azt nem úgy élik meg a felek, hogy "ez örökké fog tartani"

légyszíves használd a válasz gombot. így nehezen követhető, hogy épp kinek írsz...

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Egy ev alatt olyat fordult az eletem, ami ekkor meg eszembe nem jutott volna.
Csalodasok sokasaga, baratsag, majd szerelem. Vegul egyik sem jott ossze.
A csalodason tulestem, a baratsagon atleptunk, a szerelmet elvette tolem.

Nem vagyok jol.

Tovabbra is sok minden hianyzik.
Hianyzik egy igazi tars.
Egy olyasvalaki, akivel egyutt tudok elni.
Nincsenek nagy igenyeim, es en sem vagyok olyannyira rossz. De miert nem lelem Ot? Azt gondoltam nem is olyan regen, hogy megleltem. Sajnos ismet csalodnom kell. Pedig megvolt ra minden eselye, csak nincs batorsaga belevagni. Fel. Es nincs ereje. Amitol meg nekem illan el minden onbizalmam es remenyem. Elkeseredtem. Leirhatatlanul.
Most sem sikerult jol a szuletesnapom.
Egyszer a remeny is kialszik. Semmi sem tart orokke.

csirio

Ambulimax Provider

Sok embernek csak az a célja, hogy megtalálja a társát, hogy ő maga jobban érezze magát. Azt mondod, nem vagy jól. Meg kell tanulnod, hogyan ne érdekeljen téged, te hogy vagy, csak az, más hogyan van. Akkor majd nem fogod magadat elveszettnek érezni.

De ez az, hogy pont azert vagyok szarul, mert latom, hogy a masik hogy van.

Ambulimax Provider

Eltelt meg egy ev azota es erdekesen alakulnak a dolgok.

Mondhatnam akar azt is, hogy megfordult velem a vilag, illetve azt is, hogy semmi sem valtozott. Minden a regi, kiveve a valtozasokat...

Szoval a bejegyzes mar nem allja meg a helyet ujat kivanna maga utan, de nem teszem. Majd talan a 30.-ra. Addig evente megemlekezek magamrol es vegiggondolom jo iranyba haladok-e.

Koszonom, ennyit szerettem volna elmondani.

Ambulimax Provider