Legolas akciója fájdalmas volt. Az ilyen jelenetek megvalósítása technikailag nem is tökéletes még (pl EpisodeII Anakin bikalovaglás, MatrixII ügynök a motorháztetőn), valahogy furcsa az illesztés.

Amúgy érthető, a könyvben is eltünnek a nagy hősök a harmadik részben: Gimli és Legolas már csak statiszták. A filmben viszont maga a király is statiszta volt. Nem is gyógyított, nem nézett szembe a palantíron keresztül Szauronnal. A végén majdnem megpurcant.

A palantir lángolása is felesleges volt. Piti horror-elem. Samu és Frodó megpróbáltatásához sem tett sokat hozzá Szméagol huncutkodása a lembaszt kenyérrel...

A végéről én is lehagytam volna a Megye tisztogatását. Az a rész a könyvben azt mutatja, hogy hiába minden, a Harmadkor elmúlt, amiért harcoltak, már elveszett. Egy filmen ezt nem tehették meg, hazavágta volna az egész trilógiát.

Összességében megfelelt az eddigi szintnek, bár nekem a Szövetség hangulata tetszett a legjobban. A nagy csaták kicsit untatnak, a CGI bűvölet fárasztó folyományai.

Only a Sith deals in absolutes.