Sansa Clip család
Ahogy egyre inkább elterjedtek az okostelefonok és az egyéb kézi eszközök, azzal párhuzamosan az utóbbi években a zenelejátszók piaca egyre csökkent. Ebben igazából semmi meglepő sincs, a legtöbb ember nem szívesen tart magánál több eszközt is, ha az általa használt funkciókat megoldja egy is. Azonban teljesen nem tűntek el ezek az eszközök sem a termékpalettáról, ugyanis ilyen-olyan okok miatt mindig volt vásárlóközönség rájuk. Van, aki a telefonok hangminőségét nem tartja megfelelőnek, vagy a zenelejátszó szoftverrel nincs megelégedve, esetleg ergonómiai okok miatt maradt a jól megszokott lejátszóknál. Lényeg a lényeg, a felhozatal erősen megcsappant, leginkább csak az audiofileknek szánt csúcskategóriás kütyük maradtak meg, az Apple iPod Touch-hoz hasonló, inkább már szórakoztatóközpontok, mintsem zenelejátszók, és a kisméretű, amolyan ultrakompakt modellek.
Ennek a pici-lejátszó vonulatnak volt meghatározó szereplője a Sandisk Sansa Clip család. Ebben a kategóriában rajta kívül még erős versenyző volt az Apple, de a Shuffle funkciók terén, a Nano pedig árban nem igazán tudott versenyre kelni a kis Clipekkel.
A lejátszócsalád nevét a lejátszók hátán lévő "ikonikus" csíptetőről kapta. Már az első generációs Clip is felhívta magára a figyelmet kiváló hangminőségével és kedvező árával. Majd a Clip+ emelt a téten, és mindezt megfejelte microSD bővítési lehetőséggel. Ennek az evolúciónak legújabb lépcsőfoka írásom szereplője, a Clip Zip.
Clip Zip és talán legnagyobb riválisa, az iPod Shuffle - Forrás: pcmag.com
Mi maradt meg a régebbi modellekből?
A lejátszó alapkoncepciója nem változott. Ugyanúgy nagyon apró méretű, mint az elődei, a vonalai is nagyon hasonlóak. Megmaradtak a fizikai nyomógombok, melyek lehetővé teszik, hogy az ember akár kesztyűben, vagy a zsebébe nyúlva tudja kezelni a lejátszót. Természetesen megmaradt a csíptető is, ami valamivel robusztusabb lett, mint az előző modelleken látott. Erre szükség is volt, mert sajnos az elődök esetében gyakran lehetett tulajoktól azt hallani, hogy megadta magát és eltört a csipesz. Clip+ esetén ennek a cseréjére sajnos nem is volt lehetséges, maximum az egész készülékház cseréjével. Lehet persze, hogy csak látszatra masszívabb az új csipesz, így a megbízhatóságát majd az idő dönti el. Mindenki nagy örömére megmaradt a microSD kártyafoglalat is, amiből szerencsére most egyáltalán nem lóg ki a kártya. Sajnos a támogatott maximális kártyaméret viszont maradt 32GB. Ha a forrásaim nem tévednek, akkor a hardver (processzor, DAC, erősítő) is maradt a régi. Rockbox támogatás ehhez a lejátszóhoz is van, de erről részletesen később.
Mi változott?
Talán a legszembetűnőbb változás a kijelzőt érinti: a Clip és Clip+ 32x128 felbontású, sárga/kék kijelzőjét egy 1,1 colos átmérőjű, teljesen színes OLED kijelző váltotta fel. A felbontása sajnos csak 96x96-os, így a pixelsűrűség sem épp egy retina... Azonban az alapvető kezeléshez ez is elegendő, valamint ha kockásan is, de megjeleníti az Album Art-okat (bár nem korlátozás nélkül, erről később). A mini USB-t az okostelefonok miatt nagymértékben elterjedt micro USB csatlakozóra cserélték.
A híres előd, és leváltója - Forrás: anythingbutipod.com
No, de vegyük szemügyre közelebbről magát a terméket!
***kiegészítés: mivel normális, emberi megtekintésre alkalmas fényképek készítéséhez nem igazán van eszközöm, a cikk további részében is megmaradnék az interneten talált képek használatánál, természetesen a forrást minden ilyen esetben fel fogom tüntetni.***
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
