Egy kis elméleti alapozás, GYIK / FAQ

Egy kis elméleti alapozás, GYIK / FAQ

HD-Ready vagy Full HD készüléket vegyek a monitor kiváltására?

Az LCD TV-knél két felbontás terjedt el: A HD-Ready LCD TV-k általában 1366x768-as felbontással (PC-vel összekötve natív 1360x768-as felbontást tudunk használni, tehát 3-3 pixeloszlop kihasználatlan marad a bal és jobb széleken), a Full HD készülékek 1920x1080 pixeles felbontással rendelkeznek.

Akkor lehet nagyobb létjogosultsága a HD-Ready készüléknek monitorként, ha sokat játszunk, azonban nincs elég erős VGA-nk a Full HD felbontáshoz, azonban alacsonyabb felbontáson egy Full HD készüléken is tudunk játszani! Egy játékot nagyobb élmény Full HD felbontásban, szűrők nélkül (elsősorban az élsimításra gondolok, azaz az FSAA-ra), akár kisebb részletesség mellett játszani, mint kisebb felbontásban ultra-high részletesség mellett és erős szűrőkkel.

A másik, talán fontosabb érv a HD-Ready TV-k mellett persze az áruk. Ha a távolabbról történő filmezést részesítjük előnyben (32-37" méretben 2 méter és távolabb), akkor elegendő lehet a HD-Ready kijelző is és a 720p-s filmek felbontása. Azonban desktop műveletek esetében (szörfölés, munka, játék, stb.) nem járunk olyan jól, mint egy Full HD TV-vel, hisz a HD-Ready készülékek pixelei nagyobbak a Full HD-s társainál (hiszen a Full HD készülék esetén több pixel osztozik a képernyőn), így egy HD-Ready TV-hez közel ülve jobban fognak látszani a képpontok, valamint a kisebb felbontásból eredően a hasznos asztal- vagy munkaterületünk is kisebb lesz.

Én személy szerint ezért a Full HD felbontású készülékeket ajánlom a monitor kiváltására az első oldalon már említett "univerzális kijelző" nézőpont alapján.

Milyen kábellel kössem össze HDTV-met a számítógép VGA-jával? A digitális vagy az analóg összekötés hozza a jobb eredményt?

digitális összekötés

Mindenképpen javallott a digitális összeköttetés, melyet DVI-HDMI, vagy HDMI-HDMI (abban az esetben, ha VGA-nk rendelkezik natív HDMI kimenettel) kábellel érhetünk el. Ha a VGA-nkon csak DVI kimenet(ek) van(nak), de rendelkezünk HDMI kábellel, akkor elég egy DVI-HDMI adaptert beszereznünk - így egy DVI-HDMI kábelt kapunk, csak lesz benne egy toldás.

A HDMI kábel lehetőleg legyen 1.3-as HDMI szabványú, és ne cérnavékonyságú. Nem szeretnék most kitérni a kábelek közti különbségekre, ezzel foglalkozó GYIK / FAQ megtalálható a Logouton, dabadab jóvoltából.

Fontos, hogy a kábelt a TV-be mindenképp a televízió kezelési útmutatója szerinti, PC-hez dedikált HDMI bemenetbe dugjuk! Ugyanis csak ekkor garantált tökéletes kép megjelenítése és az "1:1 pixel mapping" megléte, mely azt jelenti, hogy a kép pixelhelyesen látható, mindenféle elcsúszás, torzulás és fekete sávok nélkül. Pl. Samsung és LG készülékeknél kifejezetten van ilyen bemenet, azonban ha a TV manualja nem írja, melyik HDMI bemenetet használjuk PC-hez, akkor valószínűleg mindegy lesz, melyikbe dugjuk a kábelt; pl. a Philips TV-knél fordul ez elő. Ebből is látszik, hogy a különböző LCD TV-kben lévő elektronika más és más.

A régebbi LCD HDTV-k nem biztos, hogy támogatják HDMI bemeneten keresztül az 1:1 pixel mappinget, illetve emiatt nincs is nekik PC-hez dedikált HDMI bemenetük, ekkor marad az analóg öszekötés, vagy pl. 1024x768-as felbontásban használjuk, ha legfeljebb ezt támogatja régebbi készülékünk HDMI-n keresztül PC esetén, mert ilyenre is van példa.

analóg összekötés

A másik lehetőség az analóg összekötés VGA kábel segítségével, szinte minden HDTV tartalmaz D-SUB bemenetet.

Ezt csak akkor javaslom, ha HDMI-n nem valósítható meg az összekötés a fentebb olvasható okok miatt, vagy a VGA kártyánk csak D-SUB kimenettel rendelkezik. Alapvető hátránya a VGA-tól érkező digitális jel analóggá, majd ezen analóg jel újra digitálissá történő átalakításának folyamata során bekövetkező szín-intenzitás csökkenésének megléte. Számos egyéb hátránya van ennek az összekötési formának, pl. a kábel minőségétől (árnyékolás) és hosszától (minél rövidebb, annál jobb) függő zajosodást is elszenved a kép, mert a kábelen utazó analóg jelet megzavarhatják egyéb környezeti hatások, végeredményben szellemképet, vagy nem megfelelő képminőséget eredményezve.

Ezen kívül a VGA kábellel történő összekötés miatt a kimeneti képfrissítési frekvencia is lekorlátozódik 60 Hz-re, függetlenül a bemeneti képfrissítés frekvenciájától.

Megemlítendő, hogy a HDTV-n VGA kábellel történő összekötés során kalibrálni kell a kép geometriáját, akár egy VGA csatlakozós monitornál. Természetesen automatikus geometria kalibrálási funkció elérhető a HDTV-kben.

LED vagy hagyományos CCFL / EEFL háttérvilágítású készüléket vegyek a monitor kiváltására?

Manapság a LED háttérvilágítású készülékek kezdenek egyre nagyobb teret hódítani (pl. a Philips már a 2010-es középkategóriás, 5-ös sorozatú modelljeinek nagy részében is LED háttérvilágítást alkalmaz), mert kevesebbet fogyasztanak a CCFL / EEFL háttérvilágítású társaiknál, élettartamuk elméletileg kitolódott, a technológia segítségével vékonyabb televíziókat lehet gyártani, valamint a dinamikus kontrasztarány tekintetében fejlettebbek ezek a készülékek.

Azonban a LED háttérvilágításnak is szintúgy vannak még gyermekbetegségei, név szerint a "clouding", azaz a felhősödés (nem teljesen homogén a megjelenített kép), valamint a széleken történő bevilágítás edge-LED technológia esetén. Tehát tökéletes, "szivárgás-mentes" háttérvilágításra nem szabad számítani LCD technológiát illetően, egyelőre. Sajnos még a local-dimming LED technológia (a háttérvilágítás LED-jei mátrix-szerűen helyezkednek el az egész képernyőt kitöltve, és egyenként kikapcsolhatóak) sem tart ott, hiszen a kikapcsolt LED mellett elhelyezkedő aktív állapotban lévő LED fénye átsugárzik a körülötte lévő, fekete területre is (clouding-ot létrehozva).

Az említett jelenségek természetesen CCFL / EEFL háttérvilágításnál is előfordulnak, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy film nézésekor vagy a játék "hevében" ezek nem igazán feltűnőek.

Én személy szerint mégis inkább választanék egy CCFL/EEFL háttérvilágítású, 100 Hz-es Full HD TV-t, szemben egy LED háttérvilágítású, 50 Hz-es HD-Ready készülékkel, melyek kb. azonos áron kaphatóak. Véleményem szerint nem a háttérvilágítás a legfontosabb szempont, a CCFL / EEFL háttérvilágítású televíziók között is kapható rendkívül jó fekete színt megjelenítő készülék, ár/érték arányban jelenleg (2010 közepe) jobban megéri a hagyományos háttérvilágítás mellett dönteni. De ha rendelkezünk elég anyagi erőforrással és gondolunk a jövőre is, a LED-es háttérvilágítású Full HD készülékek közül is választhatunk bátran, mert a monitorként való működést egyáltalán nem befolyásolja a középkategóriás TV-k LED háttérvilágítása.

50 Hz vs. 100 / 200 Hz - kell-e nekem a 100 Hz-es TV?

Sokan kérdezik és még ma is sokszor felmerülő kérdés a fórumokban, hogy 50Hz-es vagy 100 / 200 Hz-es készüléket válasszanak-e; érezhető-e a különbség, PC-hez egyáltalán van-e értelme 100 Hz-es LCD TV-t venni, lehetséges-e PC-vel 100 Hz-en hajtani a TV-t, hogyan érhető el a legkisebb input-lag.

A képfrissítés gyakorisága nem annyira látványos az LCD technológia esetén, mint a CRT megjelenítőknél. Mert míg a CRT alacsony képfrissítési frekvencián villog és vibrál (85 Hz alatt érzékeli ezt az átlagos emberi szem), az LCD megjelenítő alacsony képfrissítési frekvencián sem produkál hasonlót, hanem nyugodt "állókép" hatását kelti.

Alapvetően a be- és kimeneti frissítési frekvenciákat külön kell kezelni a TV-k esetében.

Bemeneti képfrissítési frekvenciák:

A manualokban is olvasható, hogy egy HDMI bemeneten a TV elektronikája milyen bemeneti frekvenciákat támogat.

Egy átlagos LCD TV (elmondhatjuk, hogy erre minden ma kapható közkedvelt márkájú HDTV képes) 23.976, 24, 25, 30, 50 és 60 Hzes frissítési frekvenciájú, váltottsoros (interlaced) vagy progresszív képalkotású jelet képes fogadni a bemeneti oldalon. Kisebb, 4:3 arányú felbontások esetében (640x480, 800x600, 1024x768) a 75Hz is általában támogatott. Most eltekintünk a 3D-ready Full HD TV-tkől, mert azok 100 / 120 Hz vagy akár 200 / 240 Hz bemeneti képfrissítési frekvenciára is képesek lehetnek.

Kimeneti képfrissítési frekvenciák:

A kimeneti frekvencia az érdekes a "100 vagy 50 Hz-s TV-t vegyünk" kérdésünk tekintetében, mert míg az "50Hz-es LCD TV"-k 48 / 50 / 60Hz kimeneti frissítési frekvenciás kép megjelenítésére (esetleg kisebb 4:3 arányú felbontás esetén 75Hz-en is), addig a "100 Hz-es LCD TV"-k 48 / 50 / 60 / 100 / 120 Hz-es képfrissítési frekvenciás kép garantált megjelenítésére is alkalmasak elektronikájuk és paneljük jóvoltából.

Így lehetséges az, hogy egy "100 Hz-es LCD TV" akár egy Blu-ray filmet nézve 1080p24 (azaz 23.976Hz-es) bemeneti jelet kapva a kijelzőn már 100 vagy 120Hz-en (4:4 vagy 5:5 pull-down*) jeleníti azt meg. Ebből az is kikövetkeztethető, hogy amely készülékek támogatják az 5:5 pulldown technológiát, azok elektronikája és panelje 120Hz-es frissítési frekvenciára is képes (az egyszerű 24 x 5 = 120 képlet alapján).

A lényeg számunkra a PC esetében, hogy mi a VGA-nkkal a kellő és optimális felbontás esetében (amik rendre 1360x768 vagy 1920x1080) legfeljebb 60Hz-es, progresszív képalkotású jelet tudunk a TV-nk bemeneti oldalára küldeni, mert a bemeneti oldalon a TV elektronikája maximum ezen jel feldolgozására képes, ezért aki arra vágyik, hogy 85 / 100 / 120 stb. Hz-en akarja járatni a megjelenítőt PC-ről (mint a CRT monitorokat), azt el kell, hogy keserítsem: nem lehetséges (a 3D-ready TVknél viszont valószínűleg ez már nem okoz gondot, de ehhez VGA driver támogatottság is kell). Ahogy korábban írtam, a 75Hz-es bemeneti és kimeneti frissítés kisebb felbontásokban (640x480, 800x600, 1024x768) működhet, de tapasztalataim szerint pl. játékokban nem fogjuk tudni ezt kamatoztatni, mert vsync bugok jönnek elő. Ez a gyakorlatban nem úgy nyilvánul meg, mint ahogy előre gondolnánk, vagyis amilyen kihatással van a képre a VGA driverekben beállítható vsync on/off , tehát nem horizontálisan "szétszakad a kép", hanem pl. belassul az egér reagálása a 3D játékokban látható élek közelében (pl. egy FPS játékban a falak élei), tehát a konklúzió, hogy járassuk 60Hz-en játék közben TV-nket.

Említésre méltó dolog, hogy VGA kábellel történő összekötés esetén a kimeneti képfrissítési frekvencia is lekorlátozódik 60 Hz-re, függetlenül a bemeneti képfrissítés frekvenciától. Tehát VGA-nk driverében hiába adunk meg pl. 23.976, 24, 30, 50 Hz stb. képfrissítési frekvenciákat, nem lesz hatása, mert a TV elektronikája átalakítja azt minden esetben és a végeredmény 60 Hz-es frissítésű kép lesz a megjelenítőn. Így ugrott mozizásnál a lehetőség a helyes kadencia, a jó képfrissítési ritmus betartására, melyről később esik majd szó. Tehát lehetőleg használjunk DVI vagy HDMI portot!

Ezeket olvasva jogosan merülhet fel a kérdés: "Ezek szerint PC-hez nem is érdemes 100 Hz-es LCD TV-t vennem? Hiszen az "50Hz-es LCD TV" is képes fogadni 60Hz-es jelet és meg is jeleníteni azt, ez nekem elég is!"

A válasz erre az, hogy a felhasználási módtól függ.

Ha szinte kizárólag desktop (munka) / internetezés (böngészés) / és játék a cél, az "50 Hz-es LCD TV" is tökéletesen megteszi, mivel kizárólag 60 Hz-es képfrissítési frekvenciával fogjuk TV-nket emiatt hajtani (a VGA-nk 60 Hz-es progresszív képalkotású jelet küld, a TV 60Hz-es progresszív képalkotású jelet fogad és jelenít is meg, minden átalakítás nélkül), vagy kisebb felbontások esetében igény szerint esetleg 75 Hz-en. Sőt, az input lag mértéke (melyről később még szó esik) az 50/60 Hzes TV-k esetében a nem annyira komoly képjavítókkal ellátott elektronika miatt általában kevesebb is, tehát ez előny a játékosoknak.

Azonban ha mozizásra is szeretnénk használni TV-nket (hisz' különben minek vettünk volna LCD TV-t PC-s kijelzőnek), érdemes 100 / 200 Hz-es modellt választani. Ugyanis a TV elektronikája és panelje ebben az esetben garantáltan képes a VGA-tól kapott jel (bemeneti) frissítési frekvenciájától jóval magasabb (kimeneti) frissítési frekvencián megjeleníteni a képet, így a kijelzőn már 48 / 72 / 96 / 120 / 240 Hz-es képfrissítésű videofolyamot is tapasztalhatunk (ez a bemeneti frissítéstől és a támogatott pull-down technológiától függ), melyet ha még "megfejelünk" a TV "100 Hz feature"-ével**, akkor folyamatosabb képet kapunk végeredményül ( így még magasabb motion resolution, azaz mozgás-felbontási értéket eredményezve).

Persze nem mindenki kedveli "100 Hz feature"-ök által létrehozott képi világot, így nem mindenki számára egyértelműen "jobb" egy 100 Hz-es LCD TV az 50 Hz-essel szemben. Ezt a jelenséget meg kell nézni élőben a TV kiválasztása előtt, valakinek túl művinek hathat a túlságosan "folyékony" mozgás, melyet "szappanopera effektusnak" is neveznek.

* A pull-down technológia egyszerűen megfogalmazva azt jelenti, hogy az eredeti, forrásanyag képkockáinak számát megsokszorozzuk és úgy vetítjük ki a képernyőre. Az újabb LCD TV-knél az 1:1 arányú, konkrétan a 2:2, 3:3 vagy az 5:5 pull-down az elterjedt. Ettől az eljárástól nem lesz villódzóbb a TV képe, ugyanis a pulldown módok igazából azért kellenek, hogy az éppen aktuálisan kapott bemeneti frissítéshez képest a megjelenítő panel kimeneti frekvenciája lehetőleg egészszámú többszöröse legyen a bemeneti frekvenciának, azaz ha a forrás 24p video, akkor az 5:5 pulldown-képes panel 5x24, azaz 120Hz kimeneti frekvencián tudjon dolgozni.

Gyakorlati példát nézve pl. az 5:5 pull-down-ra: a Blu-ray filmünk 23.976 FPS-sel (FPS = frame per sec, azaz másodpercenként megjelenített képkockák száma) rendelkezik, és a 24p-t támogató lejátszónk ezt a filmet ezért jó esetben 23.976 Hz-es frissítési frekvencián küldi a TV bemenetére. Az 5:5 pull-down-képes TV észleli a bemenetre érkező 1080p24 jelet, ezért automatikusan aktiválja az 5:5 pull-down funkciót, ami azt eredményezi, hogy egy képkocka változatlan formában, de ötször egymás után fog megjelenni, így 1 másodperc alatt nem a nyers 23.976, hanem az eredeti ~24 képkocka klónozásaiból összesen 120 képkocka jelenik majd meg. Az LCD technológia sajátosságai miatt egy képkocka változatlanul 1/24 mp, azaz ~41.7 ms-ig látható, független attól, hogy egy frame (képkocka) jelen esetben 5ször kerül megjelenítésre, azaz a kép ettől nem fog sem villogni, sem folyamatosabb nem lesz a mozgás, mert azért a 100Hz-es képjavító funkció felel. Fontos, hogy ekkor a TV csak és kizárólag az eredeti képkockák klónjait szúrja be és jeleníti meg, nem számol hozzá (interpolál) új képkockákat, ezt a "100 Hz feature**" teszi csak meg.

pull-down módok illusztrációja

A részletekbe nem szeretnék belemenni, sok egyéb cikk foglalkozik ezzel.

** LG-nél "TruMotion", Samsungnál "Motion Plus", Philipsnél "Natural Motion", Sony-nál "MotionFlow", stb. fantázianevű algoritmusokról van szó

Mi is ez a fentebb emlegetett "100Hz feature"?

Minden "100Hz-es LCD TV-ben" - gyártótól függően elnevezve és megvalósítva - implementálásra kerül egy olyan számítási metódus, mely az előző és következő képkocká(k)hoz képest új, a TV elektronikája által kiszámolt (megsaccolt) képkockákat szúr be, így a képernyőn látható (gyors) mozgások folyamatosabbak lesznek, nagyobb "motion resolution"-t eredményezve. Ez a funkció természetesen ki- be kapcsolható. Évről évre fejlettebbek a gyártók által kivitelezett mozgásjavító funkciók, de sok embernek mégis természetellenesnek hat, mivel a CRT TV esetében nem ezt a fajta mozgást szokta meg a szemünk, illetve - nem tagadás - néha túl művire sikeredik a végeredmény.

Így érhető el az, hogy pl. egy 24p Blu-Ray videofolyam ne csak a 23.976 valódi képkockájával jelenjen meg a 100/120 Hz-es kijelzőn egy másodperc alatt, hanem a 24 db. eredeti képkocka mellett 76 / 96 db., a TV által kiszámított kép is mellé kerül, így végeredményben a 100 / 120 képernyőfrissítéshez (100 / 120 Hz) 100 / 120 képkockát (100 / 120 FPS) is kapunk, mely a mozgást elviekben javítani kívánja.

Az más kérdés, hogy így nem a film rendezője által megálmodott képi világ tárul elénk, ugyanis a lemezen a videofolyam csak 23.976 képkockát tartalmaz másodpercenként, ez adja a mozifilmek jellegzetes "darabosságát", a "film-look"-ot, ami látványban kicsit az álomvilágot idézi. Persze sok múlik a "100Hz feature" implementásán is, ugyanis különböző, negatív értelemben vett képi elváltozásokat is okozhat (artifacts), így rontva a filmélményt. Jellemzően "home-videó" effektet, azaz a kép művi folytonosságát tapasztalhatjuk abban az esetben, ha az új képkockák interpolációja túl agresszív, de előfordulhat, hogy elmosódnak, homályosodnak a képen gyorsan mozgó tárgyak.

Minden gyártó "100 Hz feature" megvalósítása más és más, de általában szabályozható az új képkockák interpolációjának agresszivitása vagy előre beállított presetek segítségével (pl. minimális, közepes, magas), vagy külön skálázható pl. csúszkák segítségével annak tekintetében, hogy mit kívánunk elérni - a kép akadozásának enyhítését (judder reduction), vagy az elmosódás enyhítését (blur reduction). A blur reduction feltételezhetően az LCD monitoroknál bevett overdrive technológiát alkalmazza, ami a pixeleket gyorsabb frissülésre kényszeríti így kiélesítve a képet gyors mozgás esetén, míg a judder reduction felel a kiszámolt képkockák beszúrásának intenzitásáért.

Milyen válaszidejű panel legyen a TV-mben?

Sokat a válaszidő kérdésével nem érdemes foglalkozni, persze elvileg "minél kisebb, annál jobb", csakhogy a gyártók sajnos eltérő aspektusból adják meg a válaszidőre vonatkozó adatokat, amelyek tehát gyártótól függően subpixelre, teljes pixelre vagy grey-to-grey-re értendők.

Pl. egy 120 Hz-es LCD TV panel pixeleinek válaszideje minimum 1 (sec) / 120 (Hz), azaz ~8ms kell, hogy legyen minden körülmény közt, persze manapság nem ritka már a 2-3 ms válaszidővel rendelkező panel sem, így nem kell aggódnunk.

Milyen VGA-val célszerű összekötni a HDTV-t?

AMD-ATI és nVIDIA VGA-kkal célszerű, melyeknek van digitális kimenete (HDMI vagy DVI), így tudjuk majd alkalmazni a digitális összekötést. Mindkét nagy gyártó rendelkezik olyan szoftveres támogatással (driverek), melyekkel kiaknázható a HDTV-k minden előnye PC-vel is.

Mi is az az "input lag"?

A TV-nek fel kell dolgoznia a beérkező, azaz a fogadott jelet annak megjelenítése előtt, ennek ideje a TV elektronikájának gyorsaságától és az elvégzendő számításoktól függ.

Az input lag tehát az az idő (millisecundumban mérve), mely a HDTV-be beérkező jel feldolgozásától annak megjelenítéséig tart.

Akkor nem túl nagy ez az érték, ha csak néhány képjavító technológia van bekapcsolva, pl. zajszűrések, így az adatfeldolgozás mértéke gyorsabb, de egy minimális input lag mindenképp jelen van, a TV elektronikájának gyorsaságán múlik a minimum érték. 50 Hzes TV-k esetében általában 25-80 ms, 100 Hz-es TVk esetében általában 40-250ms-ról beszélhetünk, és egyes típusokon belül a panelek nagysága is növeli ezt az értéket. Vannak persze kivételek is, pl. a Philips 7404/8404, 5605/5625 a maga rendkívül alacsony 20-25 ms-os input lagjával (középkategóriás, 100Hz-es TV ellenére), így pl. FPS játékra ezek kifejezetten ajánlhatóak.

Ha aktív pl. a "100Hz feature", vagy egyéb számításigényesebb képjavítók, a kimeneti jel (amit a kijelzőn látunk) nagyobb késéssel fog megjelenni a bemeneti jelhez képest (amit pl. a VGA kártyánk küld), hiszen a TV-nek ki kell számolnia a beszúrandó képkockákat is, ez erőforrás-igényes feladat, ráadásul abban az esetben felesleges is, ha mi a VGA "nyers" képét szeretnénk megkapni, minél kisebb válaszidővel.

Tesztek által alátámasztva a képjavítók és a "100Hz feature" kikapcsolása mellett (erre használatos a "PC mód" és a "JÁTÉK mód") az átlagos input lag kb. 30-90 ms, míg ezen funkciók bekapcsolása mellett akár 200 ms-re is rúghat a késés mértéke.

A minimális input lag fontos szempont a játékosok számára, hiszen a beviteli eszközök (pl. egér) által küldött jelek hatására történő reakció a lehető legkevesebb idő alatt kell, hogy megjelenjen a kijelzőn. Az alacsony input lag kifejezetten fontos az FPS jellegű játékoknál.

Mi is az a "PC mód" és "JÁTÉK mód"?

Ennek a két módnak egy a rendeltetése: minden olyan képjavító funkciót letilt, melyek a fentebb taglalt input lag-ot növelik.

Mégis különböznek valamennyiben egymástól:

A "PC mód" általában csak akkor tud aktivizálódni, ha a VGA-nkkal 60 Hz (vagy kisebb felbontások esetében 75 Hz) képfrissítési frekvenciával hajtjuk a TV-nket, valamint VGA-nkat a PC-hez dedikált HDMI bemenetre dugtuk, vagy VGA kábellel kötöttük össze a TV-t. Tehát logikusan digitális és analóg összekötés mellett is működik a PC mód.

Úgy bizonyosodhatunk meg arról, hogy be van kapcsolva ez a funkció, hogy belépünk a TV-nk képbeállítási menüjébe, és ha azt látjuk, hogy az alapvető fényerő / kontraszt beállításokon kívül nem sok mindent tudunk állítani, mert inaktív (kiszürkült) a többi képbeállítási menüpont, akkor a "PC mód" valószínűleg aktív. A képjavítók így le vannak tiltva - pont ez a célunk az input lag minimalizálása céljából.

A "JÁTÉK mód" ugyanezt eredményezi, annyi különbséggel, hogy általában akármely bemenetre (összes HDMI, VGA és komponens bemenetekre is) alkalmazható a "PC móddal" szemben, valamint hogy pl. a Samsung TV-knél így a választható színprofil lekorlátozódik csupán a "Normál" lehetőségre, így még kevesebb opciót tudunk állítani a kép beállításainak menüjében, mint a "PC módban". Játékkonzolokhoz inkább célszerű ezt a módot alkalmazni, erre találták ki, de ha HDMI-vel csatlakozik TV-nkhez a játékkonzol és a PC számára dedikált portba van dugva, akkor a több képbeállítás érdekében (hogy tudjunk pl. színhőmérsékletet állítani és ki tudjuk kapcsolni a dinamikus kontrasztot, mely menüket a JÁTÉK módban nem tudjuk elérni) használhatjuk a PC módot is, én így tennék a felhasználó helyében.

Ha a "PC mód" aktív, a JÁTÉK mód nem választható, inaktív a TV menüjében, és vice versa - logikusan, hiszen a két funkció egyazon rendeltetésű.

A "PC mód" általában a bemenetek címkézésénél elérhető (az aktuális bemenetet "PC"-ként nevezzük el), míg a JÁTÉK mód egy másik menüben (mivel nincs bemenethez kötve a használata, Samsung TV-k esetében az "Beállítás / Általános" menüben bújik meg) található.

A bemenetek címkézése - hogyan is aktiválható a "PC mód"?

Az újabb LCD TV-ken el lehet nevezni a bemeneteket funkciók szerint, vagy társított eszköznek megfelelően.

Ez azért jó dolog, mert ha tegyük fel mi mind a 3 db. TV-n lévő HDMI bemenetet használjuk különböző eszközökhöz, nem kell megjegyeznünk, hogy példának okáért a HDMI1-re a set-top-boxunkat, a HDMI2-re a konzolunkat, a HDMI3-ra a videokameránkat kötöttük, hanem a forrás választásnál így segítenek a címkenevek, ha relevánsan nevezzük el őket.

Azonban van egy másik, speciális rendeltetése is ennek a funkciónak, és nem említeném, ha nem lenne fontos.

A PC-hez dedikált HDMI bemenetünket címkézzük meg "PC módra", így ha VGA-nkon 60 vagy 75 Hz-es képfrissítést állítunk be, a "PC mód" jóvoltából minden olyan képjavító funkció letiltódik, melyek a fentebb taglalt input lag-ot növelik. Ezt a beállítást célszerű alkalmazni, ha játszunk, böngészünk, dolgozunk a géppel, azaz ha az egérhasználat aktív.

A "PC mód" működése feltételekhez kötött, mert digitális összekötés esetén csak akkor aktiválódik a PC mód, ha a TV érzékeli, hogy 60 / 75 Hz-es jelet kap a VGA-tól, analóg összekötés esetén a PC mód viszont bármikor, minden feltétel nélkül életbe lép.

Egyéb képfrissítési frekvenciák esetében (ha erre a TV firmware-ében odafigyeltek a mérnökök és jól implementálták) a TV optimálisan "ki fog lépni a PC módból", így ha 23(.976), 24, 25, 59 vagy 50 Hz-et állítunk be képfrissítésnek VGA-nkon, a képjavítók újra aktivizálódnak majd (ennek negatív hozadékával, a nagyobb input laggal együtt) és minden képbeállítási lehetőségünk aktív lesz.

Ezt azért fontos megemlíteni, mert filmek esetén a legritkább esetben célszerű 60 Hz-en hagyni a képfrissítést, de erről a következő blokkban.

Miért is fontos a filmeknél a 60 Hz-en kívüli képfrissítési frekvencia? Mit és hogyan állítsak be ehhez?

Alapvető szabály, hogy egy filmet olyan képfrissítési frekvencián - vagy annak egészszámú többszörösén - célszerű nézni, mint ahány FPS-es a videofolyam, azaz ahány képkocka másodpercenként megjelenik. Egyéb esetben a kép szakadozhat (vertical tearing), akadozhat (judder), azaz a nem megfelelő kadenciával, ritmussal játszuk azt le.

A BD rip filmek 99%-a 24p-s (ami egészen pontosan 23.976 fps-t jelent), tehát PC esetén nekünk a kijelző bemeneti képfrissítési frekvenciáját hozzá kell igazítanunk a videofolyamhoz, amit azzal érünk el, hogy a VGA-nkat 23 Hz-re állítjuk. Lehetne persze 48 vagy 72 Hz-re, de miért nem ezeket soroltam fel? Azért, mert a VGA driver nem ad lehetőséget a 23.976 Hz kétszerese, vagy akár háromszorosa, azaz a 48 Hz vagy 72 Hz beállítására. Például 25 fps-es video esetén logikusnak tűnő 25Hz-es képfrissítési frekvencia sem jó választás, mert így a VGA driver interlaced módot fog csak támogatni (azaz 25i-t), ami a progresszív képalkotású videónkhoz képest visszalépés lenne.

Tehát jegyezzük meg, milyen képfrissítésekkel nézzük az adott progresszív képalkotású videot:

- 23.976 FPS -> 23(.976) Hz - HD ripek nagy része, DivX-ek, MKV-k, mozifilmek - 1080p24 és 720p24 HD ripek
- 24 FPS -> 24 Hz - ezek a natív 24 fps-es kamerával rögzített felvételek, elég ritkák, általában HD videok
- 25 FPS -> 50 Hz - átalában DVD ripek - 1080p50 PAL
- 29.97 FPS -> 59(.94) Hz - általában Full HD DVB-T ripek - 1080p60 NTSC
- 30 FPS -> 60 Hz - általában egyéb műsor ripek, esetleg filmek - PAL

Ha a képfrissítési frekvenciák közül nem látjuk mindet a VGA driver listánkban, akkor ATI-AMD kártya esetén menjünk az "Asztalok és kijelzők / Konfigurálás / HDTV támogatás" fülre, majd ott a "A megjelenítő által támogatott HDTV üzemmódok" részben pipáljuk ki a kívánt sort, a "1080p24"-et mindenképp javasolt, így lesz meg a 23Hz a képfrissítési opciók között. Azonban ezen beállítás-oldal alsó paneljében már előkészített módok közül is választhatunk, pl. a 23.976 fps-es videokhoz a "1080p24 szabvány" lehetőséget.

Interlaced (váltottsoros) video esetén a lapos megjelenítőkbe (plazma- és LCD TV) épített de-interlacer átalakítja a képet progresszív képalkotásúra, tehát jó, ha váltottsoros video esetén interlaced módot választunk ki az adott felbontáshoz, így a VGA helyett a TV fogja átalakítani a videot progresszívre, így elkerüljük azt, ha a VGA driverünk e tekintetben nem áll a helyzet magaslatán. Szerencsére az ilyen videok nagyon ritkák, de választhatóak az 1080i60, 1080i30, 1080i29, 1080i25 módok is a VGA driverben.

VGA drivernél még figyelni kell erre: az overscan (kép kilógása) eltüntetése miatt a Scaling Options-nél minden felbontásnál és képfrissítési frekvenciánál a csúszkát a 0%-ra kell állítani! Szerencsére minden egyes bemenethez, felbontás és képfrissítési frekvencia kombóhoz a TV is és a VGA driver is eltárolja a beállításokat, így mindent csak egyszer kell beállítani az adott módban.

ATI-AMD kártya esetén ellenőrizzük még a "Videó / Minden beállít" menüpontot is, a "Pulldown észlelés" legyen aktív.

Mielőtt elkezdjük nézni a kívánt anyagot, a média információit kérjük le, hogy megtudjuk, hány fps-es is az adott videoanyag, hogy a kívánt képfrissítésre tudjunk ráállni.

Természetesen nem minden felbontáshoz rendelhetőek hozzá a kívánt frissítési frekvenciák, Full HD készülék esetén a videofájl felbontását figyelmen kívül hagyva elsődlegesen a lehető legjobb, azaz 1920x1080-as felbontásban gondolkodjunk, HD-Ready TV esetén pedig az 1360x768 illetve az 1280x720-as felbontásokat nézzük meg.

Ha VGA kártyánk 1920x1080@60Hz-re van állítva és aktív a "PC mód", de mi néznénk egy HD-Ready vagy Full HD rip-et (melyek általában 23.976 FPS-esek), elegendő 23(.976) Hz-re állítani a képfrissítési frekvenciát, így a TV a fentebb leírt okok miatt "kilép" a PC módból (természetesen az adott HDMI bemenethez hozzárendelt "PC" címke megmarad, csak inaktiválódik a "PC mód" hatása), és minden képbeállítási funkció valamint képjavító technológia (a 100 Hz feature is) elérhető lesz!

Ezek lettek volna az alapvető elméleti tudnivalók, most evezzünk át a gyakorlat vizére, hogy képzavarral éljek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!