Finomhangolás, tuning és trükkök
A telepítésünk kész, de azért mégsem. Minden oprendszernél kell a friss telepítést csiszolgatni, hogy tényleg a "sajátunk" legyen.
Elsőként a rendszerbeállításokat indítsuk el (jobb felső sarokban, nevünkre kattintva). Fényerő és zárolás: egyértelmű, nekem nem kell, laptopoknál hasznos lehet ha lekapcsolja a képernyőt, ez igaz a zárolásra is, itthon sok értelme nincs. Háttér: nem piszkálom, kedvenc háttereim egy mappába vannak, Wallpapozra bízom a többit. Felhasználói fiókok: feloldás után bekapcsolhatjuk az automatikus bejelentkezést, praktikus ha egy felhasználó van.
Ebben a részben gépenként eltérő beállításokra lehet szükség, kérem az esetleg másolt részeket a saját gépének megfelelően módosítsa mindenki, mert hiba esetén a Fedora (esetleg) nem fog futni.
FSTAB:
Első lépésben az fstab fájlt fogjuk szerkeszteni, ami a fájlrendszer alapvető adatait tárolja. Azért fontos ezt elvégezni, mert így minden indulásnál elvégzi ezeket csatolásokat, beállításokat a rendszer, megkönnyítve jópár dolgot. Ehhez nyissuk meg rendszergazda jogokkal az /etc/fstab fájlt: alt+F2 beesu gedit /etc/fstab. A fájlkezelővel -még mielőtt belepiszkálunk- másoljuk a saját mappánkba az eredeti fstab-ot, ha valami hiba történne, akkor egy Live disztróról visszarakjuk az eredetit, és jöhet az újabb próba :)
Terminálból a következő paranccsal tudjuk másolni ugyan oda, csak kap egy "old" kiterjesztést: sudo cp /etc/fstab /etc/fstab.old
A wiki linken alaposan leírják mi micsoda: az első az eszközt és azon belül a partíciót jelenti. Ennek megadására használhatjuk az uuid-t, ami főleg eltávolítható eszközöknél lehet hasznos, mert ez minden csatlakozáskor ugyan az, így pl. külső merevlemezünket minden alkalommal ugyan oda csatolja. Merevlemeznél használhatjuk a /dev/sdXY formátumot is: X a merevlemezt, Y a partíciót jelenti. Ennek kiderítésére legegyszerűbb a GParted program, ami grafikusan megmutatja mit és hol érünk el.
Második helyen (tab-al elválasztva) a csatolási pontot adjuk meg, vagyis az adott partíció hol "jelenjen meg" a rendszerünkben. Harmadik helyen a fájlrendszer típusát kell megadni (erre figyeljünk, mert ha rosszul adjuk meg, akkor nem fog indulni), negyedik a csatolási opciók sora, ezeket vesszővel, szóköz nélkül adjuk meg. Az ötödik lehetőségről nem tudom pontosan hogyan működik (majd hozzáértőbbek kiegészítik ezt a részt), a hatodikkal meg lehet adni, hogy végezzen-e indokolt esetben ellenőrzést induláskor a fájlrendszeren (0-nem, 1-igen, 2-root után).
Fstab nálam így néz ki "kipofozva":
#
# /etc/fstab
# Created by anaconda on Wed Mar 7 22:13:59 2012
#
UUID=e8797d76-cfac-45b5-992e-242c11f746fc / ext4 defaults,discard,noatime 0 1
/dev/sdb1 /home/ektv/Minden ntfs-3g defaults,uid=1000,noatime 0 0
/dev/sda1 /mnt/sda1 ntfs-3g defaults,uid=1000,noatime 0 0
/dev/sda2 /mnt/sda2 ntfs-3g defaults,uid=1000,noatime 0 0
tmpfs /tmp tmpfs nodev,nosuid,noexec,relatime,mode=1777,size=15% 0 0
tmpfs /var/tmp tmpfs defaults,size=5% 0 0
tmpfs /var/log tmpfs defaults,size=5% 0 0
Nézzük sorban: a # kezdetű sorok nem játszanak, az UUID kezdetű sor az eredeti Fstab része, ne változtassuk meg az UUID utáni számot, az a Fedora partíciónkat jelenti. Csatolási pont ugye a telepítéskor megadott / azaz mindenünk itt van. Utána a fájlrendszer típusa, szintén a telepítéskor megadott ext4, majd az opcióknál defaults: a kernelben megadott alapértelmezések lesznek érvényesek, discard: a Trim bekapcsolásához a discard opciót nekünk hozzá kell adni a felcsatolt SSD partícióhoz. Noatime: a fájlok és mappák módosítási-, hozzáférési idejét nem naplózza, ezzel is csökkentve az írások számát.
Következő sorok az NTFS partíció(k) csatolása. Sokan a linux hibájaként emlegetik, hogy nem csatolja induláskor az NTFS partíciókat. Valóban nem. Miért is tenné? Hiszen nem ő hozta létre, nem a saját fájljai vannak rajta, némi túlzással mondhatjuk, hogy semmi köze hozzá.
Nem kötekedés vagy flame indítóként, de Windows sem csatolja a linux partíciókat, sőt, nem is "látja" az ext fájlrendszerek tartalmát alap esetben, és jól is van ez így. Fedorán és Linuxokon a fentihez hasonló "kényelmetlenség", hogy a mappanévre kattintva nem lehet átnevezni, del gombbal nem lehet törölni. Jó ez így? Döntse el ki-ki magának. Szokatlan lehet, de ha gyerekek is vannak a családban, akkor inkább ez, mint a Windowsban véletlen átnevezéssel eltüntetett fájlok és mappák. Vigyázzunk, a shift+del kombó működik, csak a gyerek ne lássa meg! :)
Ha fájlkezelőben rákattintunk a nem csatolt partíciókra, akkor csatolja, de erre kell egy mindennapos megoldás, amivel automatikusan a nekünk megfelelő helyen lesz elérhető.
Tehát nálam az sdb1 a /home/felhasználónév/Minden mappába van csatolva, így a saját mappám megnyitásakor a "Minden" mappára kattintva ott a teljes NTFS merevlemez tartalma. A fájlrendszer típusa természetesen ntfs-3g csatolási opciókhoz kell még az uid=1000 ami lehetővé teszi a fájlok kukába törlését, e nélkül csak végleges törlés lenne. Noatime-ról volt már szó, nekem merevlemezen sem kellenek ezek az extrák.
Az sda1 és sda2 a Windows 7 rendszerpartíciói. A fájlkezelőben megjelennek a csatolható partíciók, de felesleges és -ha többen használják a gépet- veszélyes is szem előtt tartani a Windows-t. Ennek a megoldására én a Rendszer számára fenntartott (sda1) és a win (sda2) partíciót felcsatoltam a /mnt/sda1 és /mnt/sda2 mappákba, így Nautilusban nem jelenik meg, de tudom hol van, ha valamit babrálni szeretnék rajta.
Lehet az adatokat tartalmazó partíciót is /mnt -be csatolni, ebben az esetben az sem jelenik meg Nautilusban, ilyenkor linket készítünk hozzá (erről később lesz szó).
Ha esetleg van swapunk, akkor azt hagyhatjuk, nem kell állítgatni. A tmpfs kezdetű sorok: ha RAM-mal jól ellátott gépünk van (4 GB vagy több), akkor bátran rakhatjuk a sok írással járó műveleteket oda, mindenki boldog :)
Fstab átnézése, mentés, bezárás, restart. Ha mindent jól csináltunk, a Fedora elindul, a mindenféle partíciók eltűntek Nautilusból, kivéve a saját mappánkba felcsatoltat. Nézzük meg, mit mond a rendszerünkről, terminálba írjuk be
su
yum install hdparm
hdparm -I /dev/sda
Első sor a root felhasználóhoz, második telepíti a programot, a harmadik sor a futtatása. Kapunk egy hosszú listát az SSD tulajdonságaival, ami előtt * van, az be van kapcsolva. Lényeg, hogy a "Data Set Management TRIM supported" elé is csillag került, a trim működik.
Naplózás (Journaling) beállítása: természetesen ez is kikapcsolható, de nem ajánlott. Az írás műveletek már így is erősen redukálva lettek, további hegesztéssel 20 évről 20 év 1 hónapra minimálisan tudjuk kitolni az SSD-nk élettartamát. Viszont egy kényszerű leállásnál (áramszünet, gép asztalról leverése, stb.) esetén ha sérül a fájlrendszer, akkor bizony bajban vagyunk.
Fórumban felmerült, hogy "eltűnik" az ext4-re formázott háttértár egy része, pontosabban kevesebb szabad helyünk lesz egy ext4 partíción, mint egy NTFS-re formázotton. Ennek az oka az, hogy a Fedora a root usernek lefoglalja a kapacitás 5%-át. Ez akkor jön jól, ha betelik a háttértár, mert root-ként be tudunk lépni és takaríthatunk. Kikapcsolhatjuk, de SSD-n kell némi szabad hely egyébként is, ezért ne állítgassuk :) Ha nagy ext4 fájlrendszerű merevlemezt használunk, akkor a nagy partíció méretek miatt ez már durván lecsíp a helyből, ezt érdemes hegeszteni:
su -c 'tune2fs -m 0 /dev/sda1'
0 a foglalt hely %-ban megadva, utána az eszköz/partíció jön.
Huhh... ez így kicsit sok lehet egyszerre, jöjjön valami könnyedebb téma:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
