Tisztítás, rendszerezés, egyéb teendők
A gyűjtött ásványainkat a rájuk rakódott szennyeződésektől, vas- és mangánoxidos bevonatoktól és a növényektől, növényi maradványoktól meg kell szabadítani.
Ez ásványonként változó, hiszen függ az ásványunk fizikai és kémiai tulajdonságaitól. A legegyszerűbb tisztítási módszer a vízben mosás, de vízoldékony ásványoknál mint pl: a gipsz vagy a halit (kősó) ez már nem megvalósítható, csak a mechanikai tisztítás, azaz kefével, tűvel finoman lekaparni a piszkot.
Vízben nem oldódó ásványok esetén vízsugárral (pl. zuhannyal) eltávolíthatjuk a laza szennyeződéseket.
Van, amikor a vizes megoldás nem elég, pl: a másodlagosan lerakódott ásványok esetén, ilyenkor kémiai módszerhez kell folyamodnunk. A legjobb módszer a savakkal való tisztítás, persze csak azoknál az ásványoknál amiket nem old fel azonnal :) A leggyakrabban használt savak az ipari sósav (30%-os) és az oxálsav, utóbbi beszerzése nehezebb. Arra ügyeljünk, hogy ne zárt térben kezeljük az ásványainkat, mert mérgező gázok (pl. klór) keletkeznek.
Egyes ásványok csak csiszolás után adják vissza igazi szépségüket. Ilyenek például az opálok, achátok. Magára a csiszolás metódusára nem térnék ki, mert nem értek hozzá, én is másoknál szoktam csiszoltatni.
Főleg opálból és kalcedonból álló rétegzett hidrokvarcit Gyöngyöspatáról
Azonban kitérnék még az achátokra. Az achát a kvarcnak egyik mikrokristályos változata. Az achátgumókat általában kettévágják és úgy csiszolják majd polírozzák. Az ásványgyűjtésnek egy teljesen különálló világa az achátozás, hiszen itt nem a kristályok a lényegesek, hanem a szebbnél szebb mintázatok.
Alapesetben ezek szinte semmitmondó kövek, az otthoni tisztítás után derül ki, melyiket érdemes csiszoltatni.
Ezek még megmunkálásra várnak
Ezekről majd töltök fel képet, ha elkészültek, addig itt van ez:
Achát Gyöngyösorosziból
Ásványainkat most már katalogizálhatjuk, címkézhetjük. Írjuk le ásványunk nevét az esetleges kísérő ásványokkal együtt, mikor és hol gyűjtöttük. Ezek a legfontosabbak, ezek nélkül szinte semmi tudományos értéke nincsen a gyűjtött ásványnak.
Az elkészített címkét tegyük az ásványunk közelébe, a legjobb ha az aljához ragasztjuk vagy beletesszük a dobozába.
Apropó dobozok, én minden egyes kisebb méretű ásványomat kis dobozokba teszem, a nagyobbakhoz címkét ragasztok. Ilyen kis dobozokat jó drágán lehet venni, függetlenül attól, hogy műanyag vagy papír az anyaguk. Ezen okból én magamnak gyártom a tárolókat. Lassan kinövöm a rendelkezésre álló helyet, ami az én esetemben 2 polc a szobámban. Már csak a legszebb ásványokat rakom ki, a többit cipősdobozokban tárolom az ágy alatt. Néhány év után elég sok cipősdoboz össze fog gyűlni, így célszerű selejtezni, lehetőleg nem kidobni az anyagot, hanem kezdő gyűjtőknek adni például. A legszebb példányok szépen mutatnak vitrinben, de ez nem olcsó mulatság.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
