A történet darabokra szedve a következő:
1. eset:
Decemberben kaptam a levelet, amit jó ideje vártam. A Magyar Posta Zrt. küldte, mi szerint nem találják az októberben feladott ajánlott levelem. Mivel a postán vettem át a levelet, így rögtön tudtam is menni kitöltetni a kártérítési igény bejelentő lapot. A főpénztárhoz irányítottak.
Bementem, reluxa lehúzva, bekopogok. Fél perc múlva széthúzza egy kéz a reluxát, majd egy szempár irányából hallom is a felszólítást: Mit akar?
Ekkor mondom, hogy kaptam egy levelet, kártérítési igényem szeretném bejelenteni. Ekkor alul a kis retesz kinyílik, elveszi a levelet a hölgy.
2 perc múlva kikiabál a lehúzott reluxán át, hogy várjak.
Összesen körülbelül 5 perc telt el, mire eljutott a hölgy oda, hogy a reluxát félig felhúzza, és elkezdje a procedúrát, a papír kitöltését. A kérdésemre, hogy mikorra látok ebből valamit, azt a választ kaptam, hogy 5 munkanap. 1,5 hét múlva bementem megkérdezni, akkor már 30 napot mondott ez a hölgy. Végül is 30 napon belül ezt a kártérítést megkaptam, ez volt talán a kisebb gondom a postával.
2. eset:
Körülbelül 1,5-2 héttel ezelőtt mentem szokásomhoz híven itthonról 3 ajánlott levelet, és egy standard csomagot feladni.
Sem az ajánlott levélhez, sem a standard csomaghoz nem volt feladó ív kihelyezve. Az ajánlott levél feladóíve a kis ablakon belül volt, vettem ki 3-at, gondoltam ezeket kitöltöm, majd ha kivártam a sorom, és én jövök, akkor amíg a leveleket veszik fel, addig a megírom a csomag feladó lapját.Ki is vártam a sorom. Elsőnek kértem egy lapot a csomaghoz, majd adtam be a leveleket. Ezeket viszont a feladó lappal együtt visszatolta a kedves postai alkalmazott, majd egyben felveszi, írjam meg azt is. Nem siettem, nem volt nagy sor, hát megírtam. Míg írtam, jött azért 3-4 ember, bő 5 percet várhattam, hiszen ismét ki kell várnom a sorom. Sorra kerültem, végre! Beadom a levelet, mire ugyan az a postai alkalmazott hölgy mondja, hogy előbb a sorban mögöttem álló levelét veszi fel, ő postakész borítékot használ, nem kell fizetnie érte. Ekkor azért megjegyeztem, hogy én meg sietnék, mire kaptam a választ: Mindenki siet, az urak is.
Ekkor már azért kinyílt a bicska a zsebemben, és erősen gondolkodtam, hogy megérdeklődöm, hogy a postán van-e panasz-, vagy vásárlók könyve, és ha igen, ugyan adja már át, hogy tiszteletem tegyem benne. Ekkor nem tettem, 3-ig számoltam.
3., mai eset:
14.56-kor bemegyek a postára, sor áll. 2 ajánlott levelem volt, és 3 csekkem. Gondoltam előbb a levelet adom fel, kisebb a sor ott. Már csak ketten voltak előttem. Ekkor ütött be a vész, hiszen egy úr nem csak 2, hanem rögtön 5 levelet szeretett volna feladni ajánlottként, melyek két súlycsoportba tartoztak, és egy 6.-at is, ami tértivevényes volt.
A kedves postai alkalmazottnak ez kemény dió volt, egészen pontosan 16 percig tartott, mire ezt a hat levelet sikerült felvennie. Közben azért még leteremtett, mikor 10 perc után unalmamban az ujjam a falhoz mertem kocogtatni, hiszen az őt zavarja, és mit képzelek én.
Egy ember volt előttem.
Közben egy hölgynek MPL csomagfeladó lap kellett, azt is kérnie kell, mivel nincs kihelyezve semmi, csak táviratos papír. Ez is időbe telt, mire eldöntötte, hogy milyet is akar neki adni, és hogy különben is, miért nem várja ki a sorát ahhoz, hogy feladó lapot kérjen.
Végre sorra kerültem.
Egy postakész borítékot adtam fel, és a4-est, mindkettőt ajánlottan.
A nagyobbikon volt már bélyeg, így arra számítottam, azért sem kell fizetnem. Alulbecsültem a súlyát, fizetnem kellett még 85 forintot. Nem volt apróm, ezer forintos bankjeggyel fizettem. Nem igazán tudott visszaadni. Még én voltam a hibás, hogy nincs apróm, és hogy ennyit adok, mikor csak 85 forintot kellene.
Azt hiszem, hogy bőven elég volt ennyi ahhoz, hogy a következő munkanap, március 16-án, kedden postázzam az ügyfélszolgálat számára hosszadalmas panaszom az adott postahivatal számára.
| Nem én vagyok bezárva közétek. Ti vagytok összezárva velem. |
