Vajon mi kellhet ahhoz, hogy egy gépnek öntudata legyen? Milyen programot kell bele írni, hogy úgy legyen képes gondolkodni, mint mi? Hogy feloldja az önhivatkozás paradoxonát, és öntudattal rendelkező, intelligens, ámde mesteséges entitás lehessen. A tudatunk olyan, mintha nem hivatkozna rá Gödel tétele, látszólag végtelen szintig képes a rekurzív önhivatkozásba belegabalyodni, és emellett is működni. Az ilyen rekurzív önhivatkozás a ma írt programoknál azzal végződik, hogy elfogy a stack... vagyis a mi bináris elven működő programjaink képtelenek a végtelen fogalmának megragadására (mégha ez furcsán hangzik is). Mi kell ahhoz, hogy ezt mégis sikerüljön elérni?
Szerintem először is egy kvantumszámítógép, ami szerintem elméletben képes lehet a végtelen megragadására valamilyen szintig, de ez csak egy gyenge sejtés), ugyanakkor hiszem, hogy nem kell végtelen szintig elmenni, elég csak nagyon mélyre.
Vagyis ha elég alrendszert egyesítünk, amelyek egyenként valamely az öntudat kialakulásában fontos szerepet játszó rendszert modelleznek (amihez nem kell új dolgot kitalálni, csak a meglévőt lemodellezni), akkor ezek különböző absztrakciós szintekbe rendezve, és így együttműködve, talán képesek lehetnek egy öntudat jeleit halványan mutató rendszert működtetni. Egy ilyen kombinált intelligencia idővel talán képes lehet öntudatot fejleszteni, ha elég időt hagyják tanulni (esetleg egy android testében kifejlődni, de ez már nagyon sci-fi 
).
Ehhez persze előbb ki kellene találni egy olyan absztrakciót, amely képes felületet (interfészt) adni bármelyik lemodellezett alrendszerhez, így mindig anélkül lehetne kiterjeszteni az MI-t egy újabb alrendszerrel, hogy bármit is programoznunk kellene (persze csak ha előtte sikerült automatizálnunk az absztrahálás folyamatát (ehhez talán megoldást nyújthat egy olyan program, amely a saját kódját módosítva absztrahálja a következő alrendszert, és új szintként vezeti be az MI "tudatában", ilyen programot talán lehet írni LISP-ben (ehhez viszont ki kellene találni egy olyan algoritmust, ami képes absztrahálni, amire viszont rugalmasan eddig csak az ember volt képes - ezt a munkát végzik a programozók (de talán nem is tudnánk kitalálni egy ilyen algoritmust, Gödel tétele megintcsak adna egy taslit, mert mindig kinyitnánk egy újabb olyan problémát, amik egymásba ágyazódva a végtelenségig folytatódnak, úgy mint ez a sok egymásba nyitott zárójel))))). De ennek is vége lett egyszer.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy megifgyelésem szerint a Google pont ilyen alrendszereket fejleszt és tökéletesít, és az sem újkeletű dolog, hogy ezeket összekötik egymással. Nem titkolt céljuk továbbá, hogy MI-t fejlesszenek. Ráadásul emberek milliói látják el analizálható adattal, amiből gépi tanulás útján fejleszthető az MI. Ki tudja, talán náluk teremtik meg az első öntudattal rendelkező "lényt"?
Ha ez sikerül, az rengeteg (vallás)filozófiai kérdést felvethet, amibe viszont most nem megyek bele, talán egy újabb braindump-ban leírom egyszer. Ízelítőnek csak annyit említenék meg, hogy egy MI létezése bizonyíthatja, hogy nem létezik lélek (ugyanakkor arra is rájöhetünk általa, hogy teljesen mindegy, hogy létezik-e lélek, vagy nem (és most nem folytatom a zárójelek egymásba nyitását)).
Öntudat nincs lélek nélkül.
