Támadásban az a legfontosabb, hogy a csapat mindig egyben maradjon. Ilyenkor jobban megoszlik a védők találatainak száma a támadók pedig többen lövik őket egyszerre. A legtöbb támadó akkor szokott meghalni, ha lemarad, vagy túlzottan előre lép. Ilyenkor a védők teljes tűzereje a kilógókra összpontosulhat.

A védők a falak és a tornyok előnyeit élvezik, a támadóknak azt kell kihasználniuk, hogy egyszerre az összes harcosuk rész tud venni a harcban. Ugyanis a védők eleve kevesebben lehetnek, és az erőd belsejében illetve átellenes oldalon állók nem vesznek részt aktívan egy-egy falért vagy toronyért folytatott küzdelemben. Szóval az irányítónak és minden harcosnak nagyon kell arra figyelnie, hogy ha egy kilépést vagy fellépést beindítottak, akkor minél többen részt vegyenek benne.

Támadásnál hatványozottan igaz, hogy nem szabad gyávának lenni, és fegyelmezetten kötetni kell az irányító utasításait, még ha azok ránk nézve veszélyesek is. Ha nem lépünk időben és eleget, akkor lemaradunk és meghalunk. Ha nem lépünk időben és fegyelmezetten, akkor a fegyelmezetten mozgók egyedül lépnek előre és meghalnak.

Akárcsak a védelemnél, most is két nagyon fontos tényt kell figyelembe venni

1. minden körben először a védők lőnek aztán a védők mozognak, majd a támadók lőnek, és végül a támadók mozognak
2. mindenki arra az ellenfélre lő, akire rálát és legközelebb van hozzá

Az első pontból következik a csata kezdetén a hátránya. Ekkor a védők megtehetik, hogy egy sortüzet eresztenek a támadókba, utána egyből lemenekülnek a tornyokról, falról. Ezzel a támadók rövid távon jól járnak, de hosszú távon elveszítik a fal és tornyok védelmének előnyét. És amikor újra fellépnek, akkor majd a támadók sorozzák meg őket alaposan. Szóval az elején nem kell félni, kiállni a védők első sorozatát, utána viszont arra kell törekedni, hogy letereljük őket a falakról, tornyokból.

Részben a második pontra épül a támadás kezdeti stratégiája. Az ellenük védekező torony első sora rálát minden támadóra, viszont a második és harmadik sornak már jelentős vakfoltjai vannak. Ezeket érdemes tanulmányozni harc előtt, harc közben vagy manőveren.

Az X-szel jelölt hely "vakfoltjai"

A másik dolog, amit észben kell tartani, az hogy a távolsággal romlik a találati esély. A toronyban, épületbónusszal megtámogatott védőknek mindegy, hogy 90 vagy 95 a lövési pontjuk, a lenn álló védőknek viszont sokat segít, ha a 40-45-ös lövési pontjukból 1-2 mezőnyi távolság miatt csak 1-2-t vonnak le, nem pedig 5-7 mező miatt 7-10-et. Tehát a csata elején érdemes a torony tövébe menni. A fenti látható, hogy olyankor a torony második és harmadik oszlopa már nem sok támadóra lát rá, így azok zavartalanul lőhetik a támadók a torony első oszlopát. Ha egymás mögé felsorakozik 5-6 támadó (kicsi vagy közepes erődnél), akkor hamar le lehet kergetni a tornyot.

Hatványozottan érvényes ez a stratégia a falakkal szemben. Ott a védők épületekből adódó előnye kisebb, szóval alaposan közel húzódva hozzájuk hamar végezhetünk az ott álló, egyetlen oszloppal. Vagy lekergethetjük azt az erődbe.

A támadás második fázisában a gyakorlatlan védők összehangolatlan lelépéseit lehet kihasználni. Ennek tipikus esete látható az alábbi animáción. A támadók összehangoltan belépnek a felső fal látóterébe, majd fokozatosan egyre közelebb húzódnak hozzá, hogy minél nagyobb pusztítást végezzenek.

Ha csak pár harcos lépett volna ki a fal látóterébe, akkor meghaltak volna. Így viszont túlerejükkel sikert arathatnak. A védők a szélső falak és a tornyok után a felső falról is beterelhetőek, teljesen elveszítve az épületek lövési és kitérési bónuszát. Fontos észben tartani, hogy ebben az esetben sem szabad félni a védők lövéseitől. Azok csak az első pár bajtársunkra fognak lőni.

Mivel az elöl haladók kapják a lövések zömét, támadásnál is figyelnünk kell a folyamatos cserékre! Sokkal jobban járunk, ha mindenki bekap pár lövést, de életben marad, mint hogyha az összes lövést pár társunk szedi össze, akik meg is halnak. Ezeket a cseréket még nehezebb végrehajtani, mint védelemben. Könnyen megtorpanáshoz vezethet, ha az elöl bátran rohamozók életerejük fogytával nem lépnek tovább, esetleg visszafelé mozognak, a többi harcos pedig nem mer eléjük lépni. Mindenesetre csökkenő életerővel javasolt kilépni a tűzvonalból.

A támadás következő, és egyben legösszetettebb mozdulata a falra fellépés. Ekkor a belül rekedt védőket veszik tűz alá. A körökben történő események sorrendjéből (védő lő, védő lép, támadó lő, támadó lép) következik, hogy a fellépés után a támadók egy alapos sortüzet kapnak majd a védőktől. Sajnos, ezt be kell vállalni. A legkisebb veszteség akkor érhető el, ha minél hosszabb falszakaszra, és minél több toronyra lépünk fel. És természetesen minél nagyobb összhangban.

A fenti fellépés majdnem tökéletesen sikerült két falra és három toronyra. Minden fellépési pont alatt volt elegendő támadó, de a védőknek sikerült blokkolniuk a bal felső (kalandor) tornyot. Ugyanis a védők korábban lépnek a körben, és egy szektorban csak azonos csapatba tartozó harcosok állhatnak. Fellépés előtt célszerű lehet néhány kört várni, ugyanis a fal alatt sorakozók könnyedén végezhetnek az egyetlen, blokkolásra fellépő védővel.

Fellépésnél nagyon fontos figyelembe venni a kiszemelt tornyok karakterbónuszát. Célszerű, ha a toronynak megfelelő karakterek lépnek fel rájuk. A támadók rendszerint a két felső (kalandor és párbajhős) toronyra lépnek fel, melyek valamivel gyengébbek a két alsónál (katona és munkás). Ezért jó, ha a munkást is legalább blokkolják a támadók, de lehetőleg rendesen fel is lépnek rá.

Fellépés után lényegében a védelem elvei érvényesülnek: folyamatos cserékkel tartani kell a tornyokat és a falakat. Ha rövidebb falszakaszra léptünk fel, mint a védők, és van kinn tartalékunk, akkor a cserék mellett a mezőben lévő embereink besegíthetnek azzal, hogy kívülről lövik a védőkkel benépesített falakta.

-- kívükről támogatott fellépés – kép hamarosan --

Ebben a helyzetben nagyon kell figyelni az irányító utasításait. Ugyanis még akkor sem biztos, hogy nyerünk, ha túlerőben vagyunk. Mert lejárhat a csata 55 köre, és akkor hiába vagyunk többen, ha életben maradt pár védő (akár az erődből kimenekülve), mi pedig nem szerezzük meg a zászlót. Ezért bármikor jöhet az utasítás, hogy meg kell rohamoznunk a zászlót. Annak 5 egymást követő körön át birtoklása (vagy az összes védő megölése) kell a győzelemhez.

A zászló rohama azért összetett, mert rajta állva jelentősen csökken a lövési és kitérési képesség. Ráadásul, mivel a zászló támadói a védők felé haladnak, azok teljes tűzereje rájuk összpontosul. Figyelembe kell még venni azt is, hogy a felső falról három körben lehet csak a zászlóhoz jutni, tehát 8 kört kell a rohamozóknak kibírnia. Hasznos, ha a zászlót támadók tovább haladnak előre, a védők felé, továbbá a tornyok eliminálására a két szélső falon is megindulnak a támadók előre, amikor kiadják a parancsot a zászló elfoglalására. Szintén érdemes lehet a zászlósokkal párhuzamosan az erőd belseje felé haladni, ahol kihasználható a belül lévő épületek védelme, és elvonható a zászlósokról a hátsó fal tűzereje.

Vissza a kézikönyvhöz