Olyan, hogy ha elviszed kétnapos borkóstolóra - példánkban Szekszárdra, Fritz és Takler pince - barátaidat, akik félénken merik csak mondani, hogy ők inkább a rozét szeretik, esetleg az édesebb borokat, de leginkább nem is borosok, a vörösbort pedig egyáltalán nem, nem az ő világuk...
...szóval, ha ugyanezen barátaid aztán elképedve néznek rád - például - a Takler csúcsboroknál járva, és mondják, hogy azt hiszik, kezdik érteni, hogy miről papoltál eddig...
...és ugyanezen barátaid stikában azóta is meg-megvesznek egy-egy palack vörösbort, amikor mennek vásárolni egy hiperbe. Próbálgatnak, kóstolnak, jó érzékkel választanak. Mert keresik azt a definiálhatatlan katarzist, amit egy teljes, jól felépített Takler (vagy Fritz (vagy Jekl (vagy ...))) kóstoló végén egy CF Selection vagy egy Primarius nyújtott.
Disclaimer: annak, aki ezt nem élte meg, sznob zagyválásnak tűnik egy-egy ilyen írás, igazából jogosan. Ugyanakkor, ha egy pillanatra nyitottabbak vagyunk az echtemagyarnál ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
, és feltesszük, hogy azért az állandóan a borokról mantrázó ismerősünk sem elmeháborodott, épp ezért feladva az ellenállást végül átadjuk magunkat egyszer az életben egy-két ilyen - nem is drága - kóstolónak... nos, garantálom, hogy leesik a húszfillér.
Amúgy meg túl - azaz veszettül - édesszájú vagyok, az alkohol-hatás már "belerondít" az édességbe, akárhogy is. 
)
