vörös, fehér, száraz, édes... ez már csak ízlés kérdése. nem állítom, hogy minden egyenértékű, ahogy elmélyül az ember a borban, azért az édesek például egy spéci szegletbe szorulnak vissza, és a vörös és a fehér viszonya is megváltozik...
de a lényeg nem ez. hanem az, hogy bizonyos borok (emberenként változik, hogy melyek) olyan tökéletességélményt tudnak nyújtani, amit nagyon kevés dolog az életben. biztos mindenkinek vannak ilyen pillanatai... egy hegytető... egy tökéletes pillanat, amikor a kedvesére néz... mittoménmi. szóval olyan pillanatok, amikor azt érzed, hogy egész egyszerűen ennél nem kell több. soha.
a bor tudja ezt. a whisky is tudja egyébként, bár számomra sokkal ritkábban. a pálinka és a sör nem tudja (pedig mindkettőből van olyan, amit élek-halok, olyan finom). a többi pancsi (jéger, unicum, koktélok és egyéb borzalmak) meg soha nem is fogja tudni.
[ Szerkesztve ]
dicranum scoparium + genista pilosa = :)
