Most értem haza a The Wall vetítéséről, ami egy mélyen megható alkotás lett. Trailer:

Ismerem az eredeti, Pink Floyd - The Wall filmet, így sok momentum visszatérő emlék volt, noha én fiatalabb vagyok néhány évvel, mint az eredeti film... Aki nem látta, az feltétlen pótolja be, de lehetőség szerint azzal a verzióval ahol az énekeket is feliratozzák, úgy lehet igazán megérteni a film történetét.

Ez az új film egy mestermű, amiben tökéletesen stimmel "az utazás" a koncert közben, ahogy Water végigjárja Franciaországot és Olaszországot, felkeresve azokat a helyeket, ahol apját és nagyapját elvesztette, ahol az emlékműveken a nevük áll. Vele utazik a bátyja is és itt jött elő a furcsaság a dologban mikor Waters bátyja elmeséli, hogy miként kellett elmenekülnie Budapesten a háború alatt.
Mint magyar embernek, ezt elég megrázó volt hallgatni. Igaz sok történelmi dokumentumfilmet láttam már a két világháborúról, érdekelt is mindig a téma, de ugyanezt ilyen közvetlen módon megtapasztalni az egy egyedülálló élmény.
A film beszédes részeit ugyan feliratozták (sajnos az énekeket nem), de mikor többször is a "hungarian SS" hangzik el a filmben, akkor az olvasható feliratba csak az SS kerül be, minden alkalommal.

Nem tudom milyen indíttatásból lett megmásítva a szöveg, de ez számomra a múlt egyfajta kellemes elfelejtésének tűnik. Milyen kényelmes a német SS-re hárítani az emberek lelövését, nem? A véleményem az, hogy egy ilyen alkotásban ilyesmit elkövetni egyszerűen nem lehet, mert különben lassanként visszajutunk ide:

Azt pedig senkinek nem lenne jó. A múlttól félni pedig nem szabad, mert az már velünk él, akárhogy is titkoljuk. Ahogy a koncerten a fiatal énekes kórus pólójára is írva volt: "a félelem emel falakat".