Szeretném veletek megosztani egy régebbi élményem, ami bennem igen nagy nyomot hagyott.
2013 nyarán(konkrétan jún 7-én) épp készültem menni motorozni a haverokkal, de nem épp úgy sikerült ahogy terveztem...
Úgy vettem észre, hogy kicsit lapos a hátsó kerék, ezért bementem a garázsba bekapcsolni a kompresszort. A figyelmetlenségemnek hála valahogy(nem nagyon emlékszem, hogy miként sikerült) a kompresszor bekapcsolása közben hozzáért az ékszíjhoz a bal kezem. Éééés itt jött a baj...
A következő sorokat csak az olvassa akinek nem túl élénk a fantáziája, vagy nem lesz rosszul tőle.
Az ékszíj elkapta a kezem és belökte az ékszíjtárcsához, ebből én csak annyit vettem észre, hogy mintha kicsit megütöttem volna az ujjam, nem törődtem vele, de kicsit megráztam a kezem és ekkor vettem észre, hogy baj van. Mire lenéztem a kezemre, minden tiszta vér volt, szerencsére a sokktól nem igazán éreztem a fájdalmat, de tudtam, hogy nagy a baj, nem is igazán néztem a kezem, csak rohantam gyors kimosni a sebet, ekkor láttam meg, hogy bizony a bal kezemről a gyűrűsujjam vége eléggé hiányos(konkrétan az első ujjpercig lerántott az ékszíj a húst és a bőrt, a csont meg kb 45 fokban el volt ferdülve és le volt törve a vége).
Ekkor nagyon elkezdtem szédülni, szinte emlékezetből dőlöngéltem be a házba, mondanom se kell, hogy amikor a szüleim megláttak, akkor nagyon megijedtek. Mivel nagyon vérzett a kezem, ezért egy törölközőt csavartunk a köré, mert semmi mást nem lehetett vele csinálni. Gyors beugrottunk az autóba és bementünk a legközelebbi kórházba. Amíg az autóban ültem elállt a vérzés és kezdtem magamhoz térni, ez persze a leírhatatlan fájdalommal együtt történt. Volt időm jól szemügyre venni a kezem és nem volt szép látvány.
A kórházban kaptam egy tetanuszt, és leültettek a váróba, mert persze előtte röntgenre kellett menni.
A bal kezem nem mertem mozgatni, mert szinte azonnal lekezdett vérezni és iszonyatosan fájt. Ekkor szóltak, hogy mehetek röntgenre, bementem majd mondta az ápolónő, hogy tenyereljek rá az asztalra és maradjak úgy amíg kész nem lesz. Nekem ez elsőre nem sikerült, nem tudtam rátenyerelni az asztalra, erre a kedves asszisztens lenyomta a kezem(innen is üdvözlöm), ettől ismét elkezdett ömleni a vér és a fájdalom még rosszabb lett.
Laza 3(!) óra várakozás után(persze ez idő alatt nem adtak fájdalomcsillapítót) végre behívtak a műtőbe.
Mivel csak a kis csontdarab maradt, ezért nem volt más választás, mint levágni és összevarrni.
Miután megkaptam az érzéstelenítőt, máris sokkal elviselhetőbb lett a dolog.
Mire hazaértem elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, kb 3 napon keresztül a fájdalomtól aludni sem tudtam, nem beszélve arról, hogy szinte mindent csak jobb kézzel csinálhattam.
Pár hét leforgása után már leszedték a kötést és neki kellett megtanulnom újra használni a bal kezem.
Vicces volt, hogy egy poharat se tudtam megtartani, a szorításomtól egy papírlat se gyűrődött volna össze és ráadásul minden szorítás rettenetesen fájt.
És itt jön a kocka része a dolognak. A WASD gombokat meg kellett tanulnom máshogy használni, mivel eddig az A betűn volt a gyűrűsujjam. Valahogy megtanultam kisujjal kezelni a dolgot 
Viszont a gépelés már nehezebb, összekeverek és kihagyok betűket folyamatosan(mire ezt a sort olvasod, addigra már legalább 50 szó utólagos kijavításán vagyok túl).
Mára persze teljesen megtanultam együtt élni a kis hiányosságommal, ettől függetlenül még így is, hogy majdnem 2 év eltelt már a baleset óta, nagyon furcsa érzés, az egész ujjam nagyon más, de szerencsére mára már egyáltalán nem fáj és szorítani is szinte ugyan úgy tudok mint régen 
Ha van itt valaki aki hasonlóan járt, az esetleg meg tudná mondani, hogy ez a ,,furcsa,, érzés az évek alatt is maradni fog, vagy meg kéne szokni a dolgot?
Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a nagyon hosszú és száraz történetem és remélem senkinek sem kell ehhez hasonlón keresztülmennie
Végül egy kép a kezemről: hiányosan
Ugyan így történt ezen a napon is. Előttem éppen egy lány osztálytársam futott, nálam jóval lassabban. De hát nincs mit tenni, keskeny a folyosó. Valamiért ez a drága lélek úgy érezte, én őt üldözöm. Kicsit lemaradtam, mert hátranéztem, majd előre, van hely, akkor gyerünk. Sprint. Majdnem utolérem a csajt, ajtónál járunk. Erre ő, mint derült égből a villámcsapás, gondolta hogy az éppen ott lévő ajtót egészen random BECSAPJA előttem. Gondolom mondanom sem kell, elég gyors gyerek vagyok, ilyen Usain Bolt féle testalkat. Az idő, amíg reagálni volt időm, erősen konvergált a 0-hoz, de biztosan közelebb volt a 0-hoz, mint az 1 másodperchez. Éreztem, hogy nem egy darázs vagyok, aki lepattan az üvegről. A sebesség is nagy. Ebből baj lesz. Annyira voltam képes, hogy feltettem a kezemet, mert hát a fejem azért mégse koppanjon már. Hatalmas csattanás, persze azt hitte mindenki hogy lepattantam arról az ajtóról. Amúgy is bazinehéz, 2cm vastag üveg benne. Nem az a könnyű fajta, na. Természetesen az üveg összetört, és hatalmas rovajjal zuhant a földre, apró darabokra hullva. Sikerült a fékező manőver, egy helyben vagyok. Nos, akkor mérjük fel a károkat. Oké, ablak tropa. Minimum igazgatói, ősök agyonvernek, üveg biztos gecidrága. Mi a f@sz az a piros a földön. Jahogyja. Ekkor pillantottam meg a jobb kezem mind a 4 ujját. Az 5. azaz a kisujjam egész egyszerűen nem láttam. Persze meg volt, szerves kapcsolatban velem. Csak persze tőben átvágva a csont, és pont úgy lóg, hogy nem látszik. Cseppet spriccelő vér. Az első gondolat az volt, hogy hübazdmegdedurva. Így, egybe. A következő, hogy nemoké. Nem fáj, nyilván a sokk, de azért erről mégiscsak értesíteni kéne egy felelős személyt. Na akkor iszkiri a tőlem kb 100m-re lévő tanári szoba felé. Természetesen tanár a folyosókon zéró, már becsengettek. Tanáriban ráleltem az amatőr katasztrófavédelmi versenyre felkészítő tanáromra. Tőle tanultam meg, hogyan kell bekötni egyes sebeket. Ezúton is köszönöm, a mai napig tudom, és nem egy vészhelyzetben haszonmra vált ez a tudás. Viszont őt akkor ott valahogy elhagyta a lélekjelenlét. Láttam, ahogy a ráncaiban kirajzolódik a b@zdmeg felirat. Gyorsan leültetett, és elkezdett kötözni. De nem úgy ahogy tanította. Egész egyszerűen csak rátekert mindent ami van. Bal kezem a szék kafráján, támasztom vele a buksimat. Ekkorra ment ki belőlem az adrenalinnak nevezett cucc, megszűnt a fáziskésés. Irgalmatlanul elkezdett fájni a jobb kezem. Itattak velem vizet, mert lefehéredtem, mint a tanári fala.
