Tesztkonfiguráció és hallgatózás

A teszt során forrásként a Cowon J3-as lejátszómat, illetve a Xiaomi Hongmi 1S telefonomat használtam FLAC és 320 kbps-os (CBR) MP3 felvételekkel.
A fülhallgató a korábban már említett Sony Hybrid illesztékekkel került felszerelésre.

Az irományomban a tartós használatban lévő VSD3S és VSD5 modellek is említésre kerülnek, legtöbbet a VSD3S-re fogok hivatkozni, mivel árban és teljesítményben ez áll közelebb a VSD2S-hez, illetve már sokan hallották is a fórumlakók közül.

Mély tartomány

Mennyiségi szempontból egyértelműen a VSD3S és VSD5 közötti területre helyezték a VSD2S-t, a bejáratás elején kicsit sötét volt ez a rész és a hangszeres elkülönítés nem volt az erőssége, kb. 50 óra használat után megoldódott ez a kérdés, a részletek sokkal tisztábbak, a mély tartomány nyugodtan és pontosan szólal meg, a lábdobok ütései pontosak, a basszusgitárok brummogása is jól lekövethető. Az elektronikus zenék során is jól érezteti magát, de messze van a bass-head fülhallgatók hangzásvilágától.

Közép tartomány

A közép tartomány uralma ez esetben is egyértelmű, magán hordja a VSD-széria hangzásvilágának vonásait, de nem próbál meg rámászni a másik két tartományra vagy nagyon kiemelkedni a hangképből. Ez a legerősebb pontja a fülhallgatónak, szórakoztató, de semmi esetre sem hivalkodó módon szólal meg, alapvetően minden a helyén van hangszeresen és mennyiségében is.

Magas tartomány

A VSD3S „hiperaktivitásoz” képest ez a tartomány is egy sokkal nyugodtabb megszólalást vett fel, az éles hangok jelentősen vissza lettek fogva, sokkal barátságosabb összhangot képezve a többi tartománnyal. Metál számok esetén sem jön zavarba az intenzívebb cinhasználattól, itt már a VSD3S sokak számára bántó hangúnak tűnt.

Színpad, tér

A tartományok kiegyensúlyozása mellett itt is az összhang megteremtése lehetett az elsődleges szempont, technikailag kicsit gyengébb, mint a VSD3S, de önmagában annyira egységes a megszólalás, hogy ez nem jelent tényleges hátrányt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!