A java még hátravan.

A ventilátorok megtakarítása után örömmel tudatosult bennem a harmadik ventilátor megléte, amely olyan fekete volt, hogy beleolvadt a környezetébe. Ennek lekapására már igénybe vettem a jól bevált [cenzored] márkájú 18V-os fúró csavarozómat, melynek bika erejével rögtön megadta magát az a négy csavar, ami a szellőztető gépezetet a helyén tartotta.

Megtakarítása után büszkén szereltem ki azt a tápot, amelyet már csaknem öt, azaz 5 csavar tartott a helyén. Ja! Hogy nem? Még a tápegységet a helyén tartotta egy sarokfém, amit alulról két csavar tartott. A tervezők gondoltak a földrengésekre, tornádókra is. Ezek után meglepően tapasztaltuk, hogy a tápocskát, ami adja a tápot a „drágaszágnak”, nem lepte be 80 köbméter por. Utána figyeltem fel arra a porszűrőre, ami alatta volt.

Elgondolkoztam már azon, hogy az én gépházamat is felszereljem hasonlóval, talán nem kellene havonta 10 liter port kifújnom a gépemből. Most itt a bizonyíték, hogy mennyire hatásos. A látottak alapján csak ajánlani tudom.
A ház tetejéhez (amit valószínű, hogy feles poharak alátéteként is használtak), illetve belső, alsó lemezéhez már hígítót is használtunk. Biztos, ami biztos. Az ürülék, illetve a szotyi ragaszkodtak a helyükhöz, kompresszorral sem tudtam kipiszkálni, tehát maradt a jól bevált „felveszemakézbeéselkezdemrázogatnimintállat” megoldás. Megoldotta! Gondoltam a nehezén már túl vagyunk, még egy kis törölgetés, pepecselés aztán szerelhetjük össze. Majdnem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!