Miért is mondok köszönetet
Igaz, hogy ez a szerelem csak fájdalmat hozott, de mégis hálás vagyok a sorsnak, mert a szerelem egy gyönyörű érzés, még akkor is, ha csak szenvedést okoz.
Most sokan gondolhatják, hogy felejtsem el és lépjek tovább. Talán igazuk is van. Viszont, mivel már megpróbáltam – és próbálom folyamatosan – de nem sikerült, tudom, hogy ez valóban igazi szerelem és nem csak egy múló fellángolás.
Sok dolog miatt hálás vagyok neki. Valójában ezért is kezdtem el írni ezt, egyféle köszönetnyilvánítás képpen.
Hogy miért is vagyok hálás neki? Eléggé összetett. Egyrészről azért, mert ő ismét megtanított arra, hogy milyen igazán szerelmesnek lenni. Sajnos a volt feleségemet már csak akartam szeretni és az nem volt jó. A félreértések elkerülése végett: Neki semmi köze a válásomhoz. Nem volt és valószínűleg nem is lesz közöttünk semmi.
Azért is hálás vagyok neki, mert megihletett. Amióta ismerem, megint írok verseket. Az elmúlt több mint 10 évben erre nem volt példa. Talán azért, mert csak tartós rossz hangulatban tudok verset írni, és kiírom magamból a problémákat. Miatta volt gondom bőven.
Másrészről, ő az első, akiről/aki által humorosan is tudok írni, sőt a közelmúltban jó kedvűen is sikerült (nem róla). Úgy tűnik, hogy elindított bennem valamit és ez jó.
Mivel ő alapvetően jó kedélyű és bohókás (sőt, sokszor kissé zizzent vagy akár dinka kicsit), nem lehet mellette rossz kedvűnek lenni. A legsötétebb pillanataimban is előbb-utóbb felvidulok mellette, még ha csak egy-egy pillanatra is. Ez talán a legnagyobb ajándék, amit tőle kapok.
Más részről viszont, nem igazodok ki rajta. Sokszor érzem azt, hogy incselkedik, kihívóan viselkedik velem. Időnként kétértelmű megjegyzéseket tesz. Hogy visszautaljak magamra: azt mondta, a barátságomra szüksége lenne, de nem mondja el, ha valami baja van velem. Amennyiben nem tud/akar velem őszintén beszélni, akkor miféle barátság lehetne ebből? Ugyanakkor, amikor beteg voltam, megkérdezte, hogy ne hozzon-e valamit a boltból, mert biztosan nem tudok bevásárolni magamnak. Ki a fene tud ezen eligazodni? Én biztosan nem!
Azt hiszem, hogy már soha sem fogok közeledni hozzá. Elkerülni nem tudom, mert a kollégám, de próbálok csak a munkaviszonyra koncentrálni. Mostanában is sokat beszélgetünk, de én megpróbálok távolságtartóan viselkedni eközben is. Nem hinném, hogy bármit is akarna tőlem, de ha mégis, kénytelen lesz ő kezdeményezni.
Az eszem azt súgja, hogy ne foglalkozzak vele és keressek valaki mást, de nem megy, mivel még mindig őt szeretem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
