3. oldal, itthoni adminisztráció, sztorik
Ezek után Matyi barátom annyira belebuzult ebbe a nyitott tetős roadsterezésbe, hogy kölcsönkérte az NB-t egy hónapra, nekem már úgyse kell címszóval. Miért is ne? Csináltam képet hahura, feldobtam a hirdetést, majd megjegyeztem, ha valaki meg akarja nézni, hívlak és jössz. Persze, egyértelmű. Közben elmentem kérni a helyi NKH-hoz időpontot, augusztus 23., csütörtök. Ezzel nincs is gond, előtte való nap jövünk haza az albán nyaralásból. Ez idő alatt egy másik barátom is kölcsön kérte a szürkét, haverjáék mennének velük TransAlpinára, kölcsönadnám? Persze, úgyis eladó, ha összetöritek, megvettétek. Persze, majd akkor, ha itthon vagyok, jönnek érte. OK.
Tehát elérkezett ez a bizonyos csütörtöki nap, amire várunk. Kezemben minden papír, 9:40-re már ott vagyok, 10-kor én következnék (haha persze, itthon úgy működik). Jön a vizsgáztató papi, elkéri a papírokat, majd bemegy a bódéba. Behívnak, álljak fel a padra. Kis rángatás jobbról, majd balról. Mehet, itt a papír. Dél van, szuper. Közben nézem, első rendszám A típusú… Ajj, itt lesz még egy köröm, nem ilyen kell nekem. Szólok is a vizsgáztatónak, hogy lehet-e ezzel valamit kezdeni. Jöjjön ide a kocsival, mondja. Visszagurulok, mutatom, hogy B-s rendszámtartóm van, nagytól forr a vizem, azt nincs hova tenni. Kiveszi a papírt a kezemből, bemegy az irodába. Visszajön, - Viszontlátásra. Majd elmegy. Hát na, ilyen a szerencse... Kis rendszám mehet előre. Átmegyek eredetvizsgára, kb egy óra alatt mindent rendben találnak, mondom ez ilyen egyszerű? Milyen sokan félnek ezektől a menetektől. Kaptam időpontot az ocsmányirodába, előtte gyors’ beszaladok a NAV-hoz, befizetek már egy kis regadót. Jónapot énvagyokaz éseztszeretném. Tessékideadniapapírokatmajdénszétválogatom.
Jó állampolgárként mindent úgy csinálok, ahogy a földesurak megkívánják. Igenám, DE. Kedves finánc frickó azt állapította meg jelen állás szerint, hogy az előző törzskönyvben és az adásvételin szereplő egyed nem egy és ugyan az. Tehát, nincs meg a jogfolytonosság. Hiába vagyok én már a forgalmi és törzskönyv szerint is a tulaj. Németországban, majd itthon 2 helyen is figyelmen kívül hagyták biztosan az adásvételimet és így szerencsés módon akár vehettem egy lopott autót is. Az agyoniskolázott emberünket nem érdekli, hogy Németországban 3. személy is eladhatja az autót. Így kijelentette, oda bizony többet ne vigyem a papírokat, mert biztosan valami humbug lesz benne, így kishazánkban sosem fogom tudni befizetni a regadót. Meg ’nyátokat, azt. Sebaj, másnap jönnek az NB-ért, elviszik kölcsönbe, szívatnak vele egy kis friss hegyi erdélyi levegőt.
Pénteken este kb. 11-kor át is vették a kulcsot, forgalmit stb., jó utat kívánva hazamentem, lefeküdtem aludni. Vasárnap délután csörög egy ismeretlen magyar szám, aki elvitte túrázni az autóm. A vonal túloldaláról közölte velem, hogy nincs baj, de trélerrel kell őket hazahozni, mert fogtak vele egy másik kocsit plusz egy betonfalat. Szinte el sem hittem, sőt azt gondoltam, csak vicc. De mégsem, kb. éjfélre ideértek, a roncsot lerakatták egy telepen, nagyon sajnálják, majd megbeszéljük a részleteket. Ekkor nem volt kedvem ránézni a szerencsétlenül járt jószágra, hisz úgysem látnék belőle semmit, mondtam, majd másnap körbevizslatom. Megnyugtatásul kaptam egy majd mindent megoldunk, nem szeretnék, ha én sz*rul járnék szöveget. ÁMEN. Felkelt egy újabb nap, nosza, menjünk a vontatós emberünkhöz, nézzük mi lett szegény autóval.
Hát… ez bizony gazdasági totálkár lesz, nincs értelme már semminek, én nem szeretném talpra állítani, csak a pénzemet.
Eltelt pár nap, lenyugodtak a kedélyek, megbeszéltük a dolgot, majd arra jutottunk, hogy adjuk el a roncsot, az én maradék pénzemet pedig ideadják kp-ban. Feltettem a friss képeimmel fórumra, majd a kikiáltott ár alatt elkelt egészben 10 perc alatt. Hihetetlen, a srác küld érte trélert a kitöltött adásvételivel és a készpénzzel. A károkozó is elfogadta ezt az árat, mehet a menet. Másnap a megbeszéltek alapján el is vitték a kis kocsikát, amiből gyorsan kiszedtem a szerszámokat és személyes cuccaim. A dolog további része kicsit bonyodalmas volt, ügyvéd általi papírok, mivel betétlapos volt a történet, nem szerettem volna rosszul kijönni a dolgokból, de a végére sikerült úgy lezárni az egészet, hogy számomra is korrekt lett a végkimenetel.
Mindeközben Szeptember 5-én szerdán a párom megkérdezi, nem megyünk-e át Szegedre elintézni a kocsi papírokat? Why not?- mondom. Gondoltam én, hogy NAV-nál kell kivárni a sorom és megcsinálni, de biztos, ami tuti alapon felhívom őket. Tájékoztattak, hogy rosszul gondolom, nem a belvárosi rész foglalkozik ezzel a dologgal, hanem a Budapesti úton levő VÁM udvar. Ó, hogy az a… Semmi problem, akkor még egy telefont eleresztek oda is, nehogy rossz infót kapjak. Kedves volt az úriember, de közölte, hogy vagy megbízok egy céget, vagy kitöltöm a papírt úgy, ahogy akarom, aztán vagy jó lesz az internetről összebogarászott infó, vagy nem. Kösz… De, ha már több, mint félúton vagyunk, nem fordulunk vissza, megpróbáljuk. Odaérve, kicsit nehezen, de megtaláltuk a rettegett épületet. Befáradok, megtalálom egyből a vámosokat, majd kedvesen átirányítanak a szembe levő vállalkozáshoz, hogy ők majd intézik nekem a papírt egy kis elemózsiáért.
Kockáztatni nem akartam, átmegyek, leadom, amit le kell, VPID számot már a békéscsabai kirendeltségen megcsináltattam így gördülékenyen kitöltünk és aláírunk minden szükséges dokumentumot a folyamathoz. Türelmet kér, majd közli, h várjak kb. egy órát, annyit tuti ülnek rajta. Nem is mondott nagy badarságot, mert bő egy óra elteltével fizethettem is be a regadót, meg a közvetítési díjat, aztán nagy vigyorral az arcomon távoztam. Fél 4 van, gyorsan nézzük, meddig van okmányiroda Békéscsabán. 18:00 az internet szerint, 90 perc alatt odaérünk és marad még bőven az ügyintézésre is idő. Míg haladunk célunk felé, gyorsan csináltatok egy kötelező biztosítást a bejáratott alkuszunkkal. Öt óra környékén sorszámhúzás, 1 ember van előttünk, ma tuti kapok rendszámot. Végre sorra kerülök, minden papírt átnyújtok, amire szüksége lehet. Van A-B variáns rendszám 3 db is, de a Mazda szalonnak foglalózva, mindjárt utánanéz, hogy biztosan mit fognak vinni a napokban. Pár perc körömrágás után örömmel közli, van egy darab szabad, RCT-0XX. Jöhet!
Akkor holnap tessék már visszajönni egy kinyomtatott biztosítással és az eredeti anyakönyvi kivonatommal, mert csak azokat fogadják el. Hiába erősködtem, hogy eddig 10-ből 10-szer megfelelt email formájában is ez a dokumentáció, rá kellett jöjjek, ma bizony nem kapom meg a hatósági jelzésem. De holnap reggel jöjjek be, soron kívül a kolléganője megcsinál nekem mindent, mert csak 3 klikkelés, forgalmi nyomtatás és fizetés hiányzik. Legyen. Másnap reggel meg is jelentem 100faktoros vigyorral a fejemen, minden utolsó kérésnek megfelelő papírral a kezemben. Odaállok pofátlanul az ügyintézőhöz, hogy kivagyok és miértvagyok, majd elküldött sorszámért, hogy a mitgondolokénitten. Jó, legyen sorszám, mostmárnemizgat az a plusz egy óra az életemből.
Végre én következem, odaadom a maradék cuccost közben elmondom a sztorimat. Minden szép és jó, kezembe adják a forgalmim és rendszámom. És igen, ezt is kipipálhatom az életemben. Kimentem Németországba, behoztam lábon egy autót, majd minden papírját elintéztem saját magam. Ezután hátha jobban a szívemhez fog nőni már egy fémdarab. Minden autóm, amit megvettem, szépítettem, dédelgettem, eladtam. Nem volt már rajtuk mit a saját szám ízére formálni, így könnyen jött, könnyen ment az egész. A Mazda azóta persze már kapott új vezérlést, olajcserét, 4 semislick gumit, szélfogót. Hiába fogadtam meg, hogy nem költöm rá a pénzem nagyobbik részét, ezzel a mondattal csak magamat csaptam be. Kicsit hosszúra sikeredett a történetem, remélem, tudtatok tanulni, vagy erőt meríteni belőle. Ezután szeretnék én is egy kis útmutatóval szolgálni nektek a németben való kocsi vásárláshoz, a következő oldalon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
