AMD

Az AMD-nél kicsit nézelődtem, hogy mit is illene a gépbe rakni. CPU-val nem voltam bajban. A Palomino inkább a Willamette ellenfele volt. A 2003-mas árháborúra idején az AMD már a Thoroughbredet vetette be, ezért egyértelmű volt a választás. Alaplapból viszont elég széles volt a választék.

Alaplapok

Az Asrock árszintjének többsége VIA alapú volt. Nem lett volna korrekt egy Nforce 2-es csúcs lapot a ringbe küldeni, ezért egy Asus a7v8x-x lett a kiválasztott. A KT400-as chipset elvileg 166MHz-es FSB-t támogat, de a BIOS-ban ez bőven 200 fölé állítható. Az alacsony árhoz méltóan szépen le van csupaszítva a lap. A tervezésnél kicsit fordítva álltak hozzá, mint az Asrockos mérnökök. Az akkor már kötelező Ethernet és hang mellett nincs SATA és IGP, csak a hűlt helyük. A CPU táp áramköre itt is minimalista, de kis lépésekben lehet emelni a feszültséget.

A K7S5A hirtelen felindulásból került be a tesztbe, hogy az akkori minimumot reprezentálja. Kezel SD és DDR memóriát is, de csak az utóbbival teszteltem. Mindenben a minimumot hozza, a tuning beállításai minimalisták. FSB órajelnél 133MHz felett csak pár beállítható lépcső van (pl. 142, 150, 166MHz) feszültség állítási lehetőséget ne is keressen az ember. Az adott példányon van LAN és hang is, de Az AGP csak 4x. Ami az akkori vásárlót kárpótolhatta az az alacsony ára és a stabilitása lehetett. Árlisták alapján nem igen volt olcsóbb lap és a tesztek alapján ha nem akarták nagyon tuningolni, akkor még stabilnak is bizonyult.

Processzor

Az Athlon XP-nél szűkítettem a kört, nem lett volna értelme 2-3 hasonló processzornak, ha amúgy is tuningolom a gépet. Ezért inkább megcéloztam a leglassabb Thoroughbred B-t ami kéznél volt. Így egy Athlon XP 1800+ lett a kiválasztott. Utólag sajnálom, hogy egy Barton-t kihagytam, de már késő bánat.

Két dolgot érdemes megemlíteni az Athlon XP-vel kapcsolatban. Az első az, hogy a hővédelem kialakítása nem volt az igazi. Már rendelkezett hőmérsékletet figyelő diódával, de a védelmet az alaplapon kellett kialakítani. Ha ez nem működött megfelelően, akkor meg lehetett sütni a processzort. A második problémás megoldás a csupasz mag volt. Az IHS elhagyásával a sérülékeny magra kellett felrakni a hűtőt. Nem megfelelő szerelés esetén fizikailag sérülhetett a processzor mag, ezt mindenki lesarkazásként hívja. Néha a lesarkazott CPU működő képes maradt, mint a képen lévő példány, néha instabil lett, máskor meg teljesen meghalt.

Tuning

Az 1800+ gyári értékei szerint 1533MHZ-en jár, amihez 133-as FSB 11.5-ös szorzó és 1.6V core feszültség tartozik. Ezt mind a két lapban stabilan tudja is. A CPU-Z képen látható, hogy az Intel versenytársaival szemben nem támogatja az SSE2-őt.

Első körben a K7S5A-val mértem meg az XP tudását. A tuning lehetőségeket kicsit bővíteni akartam, ezért először a BIOS-t tuningoltam. HoneyX BIOS-t flasheltem az EPROM-ba, amivel kicsit több értékből tudtam választani. Ugyan így sem lehetett emelni a CPU órajelét, de a memória és AGP kezelés elvileg gyorsabb lett.

Végül az ECS lappal 1725MHz-ig sikerült eljutni, azaz nem egészen 13%-al sikerült túlhajtani a processzort. Az tudtam, hogy ennél többet tud az Athlon ezért nem álltam itt meg, hanem megpróbáltam a másik lapban is.

Az Asus lap sokkal barátságosabb volt. Gyakorlatilag minden értelmes értéket simán lehetett állítani. Úgy döntöttem, hogy nem akarom megsütni a processzort, ezért nem cél az utolsó MHz kitaposása. Az Athlonokra is jó hatással van az FSB emelése, ezért azt próbáltam emelni ameddig lehetett szinkron memória órajel mellett. A rendszer alacsony szorzóval 205MHz-ig volt stabil, de emelt szorzóval a később más processzoroknál használt 200MHz-re kellett ezt visszavenni. 10-es szorzóval az Asus-XP páros 2GHz-et ért el. Ez órajelben 30%-os emelés, de az FSB és memória tuning nagyobb mértékű. Hasonló FSB-vel és órajellel rendelkező Athlon XP-t kb. 2800-ként árult volna az AMD.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!