Játékélmény, hangok

Aki látott már Harry Pottert, könnyen hasonló élményben lehet része, ugyanis igen csak szórakoztató, de csak annak, akit magával ragad, máskülönben egyes részeken igencsak monotonná válhat, én magam egész jól szórakoztam magam a játékkal.

A készítők különféle feladványokkal, és Boss harcokkal akarták színesebbé a képet, a feladványok nem különösebben nehezek, valamint a megoldások előtt a program sokat sejtetően megmutatja, mit is kellene csinálnunk, elvétve fordul elő olyan helyzet, mikor némi kreativitás, és fantázia kell, hogy tovább jussunk.

Időbe telik, mire hatékonyan váltunk az elemek között

Viszont van egy pontja a játéknak, ami mindezt nehézzé teszi, az pedig a kamerakezelés. Futás közben nincs is nagy probléma, ezek a harc alatt jönnek be, ugyanis a kamera a környezetünket mutatja, nem azt, amit ténylegesen magunk előtt látunk, azt egy külön gombbal kell megtenni, hogy ténylegesen magunk mögé forduljon, ezt jobban is átgondolhatták volna.
Mindemellett a varázslás érzése, mikor falak nyílnak ki, fák, lépcsők rendeződnek be a mozdulataimra, nem mindennapi érzetet ad.

Hát titeket is az isten megáldott valamivel, de az nem szépség volt!

A lények változatossága nem kifejezettem nagy: csontvázak, pókok, gólemek, orvgyilkosok, tündék, ogrék. Ennyiben nagyjából ki is merül a paletta, de mentségükre legyen, hogy legyőzésükhöz mind-mind más taktika szükséges.
A szinkronszínészek jól játsszák a szerepüket, a környezet, és az effektek hangjai is rendben vannak, kellően változatosak, és valós érzetet adnak. A zenei világ is igen jól passzol a játék stílusához, könnyed, mikor az erdőben bolyongunk, és komoly, mikor az ellenfelünkkel csatázunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!