A vidéki Japán zsugorodó földjein
Kirándulásunk utolsó napján belevetettük magunkat az igazi vidéki hangulatba, hiszen ismerőseink Tamba városának közelében található, újonnan vásárolt házába voltunk hivatalosak. Iso (石生) állomásától így még egy bő fél óra autókázás várt ránk, melynek végén egy némileg kihalt, szezámültetvényekkel és hegyekkel tarkított környéken találtuk magunkat. Az urbanizáció hatásait itt különösen jól szemlélteti az egymás mellett sorakozó, ámde hatalmas alapterületű, tatamis, tolóajtós házak üresen kongó, romos, gazzal benőtt látványa.
A benne élő család elvándorlása vagy tulajdonosai halála után ezek a házak rendszerint üresen maradnak és egy idő után a helyi önkormányzatokhoz kerülnek vissza, akik természetesen szeretnék értékesíteni az ingatlant. A kereslet azonban nem túl nagy, relatíve csekély azon kalandvágyó embereknek a száma, akik a városi kényelemtől ilyen távol kezdenének új életet. S bár egyes esetekben csábító lehet a gyakran mindössze 100000 jenért (kb. 234000 forint és nem, nem hiányzik egy nulla sem!) értékesített faház, a felújításra szánt idő és pénz, a munkalehetőségek és az infrastruktúra hiánya inkább taszítólag hat az érdeklődőkre.
Az infrastrukúra hiánya azonban tényleg szembetűnő, hiszen a házban nincsen vezetékes víz, a főzéshez használt ivóvíz egy közeli, szintén elhagyatott templom kútjából érkezik. A környéken a legtöbb ház üresen áll, s bár rongálásnak sehol nincs nyoma, a viszontagságos időjárás okozta károkat, pl. a betört ablakban csüngő faágakat sem takarította el senki. A „közelben”, potom 10 kilométerre található egy benzinkút és egy posta, ennél valamivel messzebb egy 7-Eleven. Tömegközlekedés híján így a napi teendők is több óra vezetést igényelhetnek.
Az úttesttől eltávolodva az ember nagyságú gazban kisteherautókat pillantunk meg, melyek bár szintén csak az időjárás nyomait viselik, tulajdonosaik láthatóan már akár több hónapja nem használhatták őket. A változó méretű ültetvényeket elektromos kerítés védi a hegyekből lemerészkedő állatoktól, így a szezám, a krumpli, paradicsom is makulátlan állapotban, katonásan sorakozik egymás után. A szomszéd házakban élő, jellemzően idősebb farmerek szívesen kísérletezgetnek újabb módszerekkel is, így kisebb, Fukuoka-módszerrel (自然農法, shizen nōhō) nevelt kertekben néha egészen egzotikus zöldségek is növekednek.
Az utazásunk során tapasztalt élményeknek köszönhetően inkább elcsigázva, semmint felfrissülve vonultunk ki hajnalban a Kansai repülőtérre, hogy ismét felvegyünk a napi „robot” fonalát. Várakozásunkat természetesen ezúttal is a különleges KitKatek böngészésével töltöttük el, melynek során végül rábukkantam erre a wasabis példányra:
Shimonosekiben aztán még volt egy fél napom, hogy kifújjam magam, mielőtt ismét belevetem magam a JIS szabványok végtelen örömöket kínáló világába, illetve felkészítettem magam lélekben, hogy jó darabig nem lesz lehetőségem ehhez hasonló, hosszabb túrára. A cudar, tájfunok által élvezetesebbé tett időjárásnak köszönhetően még az ablakomból látható Adachi-hegyet sem sikerült bejárni, pedig már régóta a listámon van.
