Bevezető, tartozékok
Cirka másfél éve teljesít szolgálatot nálam a készülék. Megéltünk közösen jót és rosszat egyaránt, ám az utóbbi annak függvényében lehetett, hogy az elődök magasra tették a lécet. Egy LG G2, majd pedig HTC M8 adta meg az elvárásaim alapját. A G8 egy szolgáltatótól került hozzám, mivel az M8-amat ellopták külföldön, gyorsan kellett valami a hűlt helyére.
A tisztánlátás végett nem hagyhatjuk ki a G széria rövid bemutatóját. A G-k a felső kategóriás P jelzésű telefonokkal egyidősek, tehát 2014-re datálható a megjelenésük, és ugyanúgy 6-os számmal kezdtek a készülékek. Tesztem alanya mindig is az aktuális zászlóshajó tulajdonságait próbálta másolni, de csak tisztes távolból. Ezek alatt értendő az ár, a külső és az anyaghasználat. A többi részen engedni kellett. Ami jellemző a G-kre, hogy nagyon gyorsan köddé válnak, nem, még nincs láthatatlan telefon, átlagban 4-5 hónapig vannak szolgáltatói kínálatban, aztán ki is futnak, a G8 sem volt kivétel. Még egy dolog ami a szériát a telefonok John Scena-jává teszi az az, hogy G9 már nem is volt, viszont erősen visszaköszönnek a jellemzői a Nova Plus készüléken, mind formailag, mind pedig SoC tekintetében.
Lássuk hát, mi is van a dobozban! A kínai cégtől megszokott fakkos dizájn figyelhető meg a dobozon. Személy szerint én ezt kedvelem a legjobban, ha már egy egy ilyen alkalmatosságról többet írok, mint egy sor. Nekem egy bizonyos gyümölcsös cég doboza mindig is instabil volt, és amilyen kétbalkezes vagyok, első fogásra le is csúszik a doboz teteje és koccan a friss kijelzőüveg a padlón.
Tehát, a tartalom: jár a kötelező microUSB kábel, !CSAK! 1 amperes töltőfej, Earpods kialakítású felejthető fülhallgató, pár cetli, amik valószínűleg sosem fognak abból a dobozból kikerülni.
Az egy amperes töltőfej mellett azért nem tudok szó nélkül elmenni, mivel a telefon képes (ha nem is Quick Charge 2.0-val, de) nagyobb, méghozzá 1,5 amperrel menni, de erről majd később.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
