Jöhetnek a tényleges hardverek
Elővettem egy HOT 433-as alaplapot, ami egy igen kései 486-os alaplap csak ISA és PCI portokkal megtámogatva. Ez a lap már hibátlanul kezelte a SCSI eszközöket, a cache-sel sem kellett babrálni, és szimpatikus a grafikus felületű AMI BIOS-a is… Innen üzenem a számítástechnika iránt érdeklődő fiatalabb korosztálynak, akik nem ismerik a 90-es évek hardvereit, bizony a grafikus BIOS már a 90-es évek közepén is elérhető volt, ahol egérrel is vezérelhettünk.
Grafikus AMI BIOS:
Viszont az nem volt szimpatikus, hogy az alaplapra forrasztott 256 KB-nyi L2 cache memóriát nem tudtam sem bővíteni, sem pedig gyorsabb IC-kre cserélni. Ami akkoriban nem számított nagy dolognak, hiszen az L2 cache nem képezte a CPU részét.
CPU-ból az AMD 5X86-osát választottam, ami a nevével ellentétben egy 100%-osan 80486-os architektúrára alapuló CPU, csak az órajele 133 MHz-re lett hitelesítve. Természetesen 4X-es szorzó, és 40 MHz-es FSB-re állítottam, így 160 MHz-en fog ketyegni.
Mint írtam, egy elég kései 486-os alaplapról van szó, ezért azon kevés Socket 3-as alaplapok közé tartozik, ami támogatja az EDO memóriát is, így értelemszerűen, az eredetileg Pentium CPU családhoz passzoló EDO memóriát pakoltam az alaplapba, összesen akár 256 MB-ot támogatott, de én megelégedtem egy szem 32 MB-os modullal is.
Miután sokan összekeverik az FPM és az EDO memóriákat, itt szeretném akkor megemlíteni, hogy az FPM és az EDO memória tényleg nagyon hasonlít egymáshoz, sőt láb kompatibilisek is, és a Pentium alapú gépek támogatják az FPM modulokat is, de a 486-osok többnyire csak az FPM-mel boldogulnak, az EDO-t nem támogatják, annak ellenére, hogy fizikailag belemennek a 486-os alaplapokba.
A különbség a teljesítményben amúgy nem olyan jelentős, mindössze csak cirka 5%-al gyorsabb az EDO memóriás rendszer memória kezelése.
Jöjjenek tehát a bővítőkártyák!
VGA-ból egy igen korai PCI-os S3 805-öst választottam, ha már nem lehet VESA-s VGA kártya, akkor legyen olyan PCI-os, ami méretben nagyon hasonlít, vagy akár túl is tesz egy VESA-s társán. Az S3 805 videó processzora kellő 2D-s teljesítményt nyújt, amihez 1MB memória társul, ez elég 800X600-as felbontás mellett a 16bites színmélység megjelenítésére.
Ehhez a VGA-hoz lett pattintva egy 3DFX Diamond Voodoo1 3D gyorsító kártya. Igaz, maga a 486-os CPU nem nagyon lesz elég a legegyszerűbb Voodoo-t támogató 3D-s játékokhoz, de azért hátha akad majd valamilyen jó kis játék.
Hangkártyából egy Creative CT3990-es típusszámú AWE32 lett választva, mert akkoriban, sőt máig elég kellemes minőséget biztosít hangzás terén. A SCSI kártya egy mezei Adaptec AHA1542-es ISA-s kártya, ami az 50 pines eszközöket támogatja, és ami fontos, van rajta külső SCSI csatlakozó is.
Természetesen a LAN kártya sem maradhatott ki, ami egy 10 Mbit-es ISA-s példány.
Háttértárból is igyekeztem valami különlegeset választani, így a rendszernek egy Seagate 5,25 colos teljes magasságú, (azaz kettő 5,25-ös helyet foglaló) HDD-t választottam, ami 540 MB-nyi tárhellyel bír, és a képen mellette eltörpülő standard 3,5 colos 1GB-os IBM SCSI HDD-t pedig a játékoknak választottam.
Persze a HDD-k terén is pakolhattam volna a gépbe akár 5-6 több GB-os SCSI HDD-t, de fölöslegesnek tartottam, az amúgy is sok-sok program és játék bőven el fog férni az összesen 1,5 GB-nyi háttértáron.
A 90-es évek közepén már elérhetőek voltak a CD írók is, igaz csak a tehetősebbek játékszere volt, de ha már fullos, meg workstation, akkor nem maradhat ki a repertoárból. Viszont ha lúd, legyen kövér, egyből 2 CD író is került a gépbe, de nem ezen van a hangsúly, hanem, hogy az egyik egy Yamaha külső 4XCD író, ami akkoriban körülbelül fél millió Ft-ot kóstált.
Itt azért még megjegyezném, hogy ha bírtuk tölteni a lemezt folyamatosan adattal, akkor maximális, azaz 4X-es írási sebességen egy 650MB-os CD 18 perc alatt készült el.
Természetesen mindegyik CD író a SCSI szabványra épül, csak míg a belső a szokásos 50PIN-es kábelre csatlakoztatható, addig a külső CD író a SCSI kártya külső csatlakozójára fog kerülni.
Végül pedig, ha már a a külső SCSI csatlakozásnál járunk, akkor kapjon a gép egy szintén külső SCSI csatlakozóra köthető HP Scanjet 5P típusú Scannert is.
Igaziból maga a külső SCSI CD író, és a SCSI-s scanner sem tömegcikk manapság, mégis inkább maga a kábel beszerzése volt nehezebb feladat, de végül itt is összeállt minden.
Persze az egész gép mit sem ér, megfelelően összeválogatott beviteli eszközök nélkül, így igyekeztem korhű, de különleges billentyűzetet választani, amit azt hiszem sikerült itt is elérnem:
A DIN csatlakozós Cherry típusú billentyűzet igen érdekes kialakítást kapott, hiszen szétnyitható tetszőlegesen, sőt akár félbe is lehet hajlítani, bár hogy ennek mi az értelme, azt nem tudom. Egérből egy Genius márkájú soros portra köthető hanyattegeret választottam, ami a 2000-es évek elejére sajnos teljesen kihalt, pedig némi szokás után igen precízen használható.
Nagyjából tehát így néz ki a gépezet:
Szépen meg van pakolva az alaplap, látszik, hogy túl sok szabad foglalat nem maradt a lapon, az a 2 szem PCI majd még akármire is jó lehet később.
És akkor a végeredmény ilyen lett:
Szerintem elég pofás lett a gép, jól néz ki a külső eszközökkel! A HDD és az ODD alá pedig még bekerült egy IDE-s HDD mobil rack, ami soha nem lehet tudni, mikor jön jól.
és akkor kapcsoljuk be…
… folytatása következik hamarosan.
