Harc a parancssorban és az utolsó simítások
Bozótharc a paracssorban
Eddig a linux használatáról azt tudtam, hogy a dir-t ls-nek hívják, és ha villog a kurzor, akkor meg kell próbálni beírni, hogy startx, mert akkor hátha beindul a grafikus felület. A holland XBMC Live kiadás szerencsére tartalmaz minden drivert, ami egy ION-os gépre kell, a telepítése valóban gyermekjáték és tényleg azonnal működik, alapállapotban elő sem jön a kurzor. Ha standard Microsoft Media Center távirányítóm lett volna, azt egyből felismerte volna és néhány gyakori LCD-t is biztos lekezelt volna, de a régi XBOX távirányítójának életre keltése három napos projekt volt. (Persze csak a munkaidő utáni délutánokkal/estékkel lehetett számolni és a családtól sem lehet elvonni egy adott T értéknél hosszabb időt.) A kitűnő lirc programhoz meg kellett keresni a fórumokból a config fájlokat, miközben lépésről lépésre tanultam meg a telepítés és a program fordítás szépségeit.
Nehezebb dió volt az LCD, amelyhez, mint kiderült nem tartalmaz beépített drivert az linuxos LCD kezelő program az lcdproc. Persze volt a neten valaki aki készített már egy patch fájlt, ami megoldja a gondot de ehhez meg kellett tanulni patchelni és elő kellett volna ásni azt az lcdporc verziót, amihez a patch készült... Ezt két nap és kismillió hibaüzenet után feladtam és megpróbálkoztam egy másik házi lcdporc változat feltelepítésével, ami állítólag tartalmazza a nekem kellő SureElec drivert. Ehhez előbb meg kellett tudnom, hogy mi az az autoinstall, majd telepíteni kellett azt, majd utána lehetett lefordítani a berhelt lcdproc-t, a mi után már csak egy csomó config állományt kellett átszerkesztnei, hogy menjen az LCD. De megy, és még így is bőven megérte a 15 dolláros árát (postával, Taiwanból :-) Szerencsére az XBMC hivatalos fórumán rengeteg információ és megoldás megtalálható, ha nem is mindig a legkönnyebben megtalálható módon, meg persze a legjobb barátom a Google.
Az volt a sok idő, amíg megtanultam, mi hogyan működik...
Még egy fontos dolog hátra volt, ugyanis SSD használatához néhány apró változtatás javasolt az eredeti linuxokon. Egyrészt a \tmp könyvtár számára célszerű létrehozni egy ramdrive-ot, hogy ne az SSD-t koptassa, illetve ez arra is jó, hogy gyorsabb legyen, mert ezek az első generációs, ráadásul kis kapacitású SSD-k írásban elég lassúak. Másrészt meg kellett adni, hogy az SSD-n a fájlok használatakor a rendszer ne naplózza a hozzáférést, ami szintén csomó írási műveletet takarít meg. Ezekhez a műveletekhez a neten több howto is található. A nagyobb linuxos bütyköléseket úgy tűnik ennyivel le is tudtam. Szerencsére a médiacenter napi használata során egyáltalán nem találkozik az ember a parancssorral, de vegyétek figyelembe, hogy ha valaki valami spéci dolgot akar, akkor azzal bizony meg kell dolgozni.
Az utolsó simítások
A távirányító vevőjének a panelja pont befért a CD előlapján az eredeti infra vevő helyére, az LCD mérete is stimmelt, minimális barkácsolás kellett a rögzítésükhöz. Persze ehhez az kellett, hogy a CD játszó eredeti VFD-jét panelestül együtt még az előző építésnél kifűrészeljem.
Az LCD és az XBOX infra vevője az előlap hátulján.
Szemből tökéletes a kép.
A CD előlapján lévő eredeti lejátszásvezérlő gombok azonban funkció nélkül szomorkodtak, legalább a play, stop, pause, valamint a tekerés és track ugrás gomboknak vissza szerettem volna adni eredeti funkcióját. Elég nehéz lett volna valamilyen hardveres illesztéssel a számítógéphez csatlakoztatni a gombokat, nem is beszélve arról, hogy a gombok megfelelő működését még szoftveres oldalon is le kellett volna kezelni. A megoldás egy régi „sok in 1” tanítható infravörös távirányító lett, (volt a fiókban) amire akár rá lehetett volna tanítani az eredeti távirányítóról az adott funkciókat, de szerencsére helyből is ismerte a régi XBOX kódkészletét. A távirányítót szétszedtem, kivezetékeltem az adott gombokat és egy szalagkábellel a CD eredeti gombjaihoz vezettem. Az infravörös diódát közvetlenül a vevő mellé vezettem egy másik vezetékkel, így gyakorlatilag dobozon belül is van egy infra távirányító, de ebből kívülről nem látszik semmi, viszont kitűnően működnek a gombok.
A lejátszásvezérlő gombok és a távirányító összekötése.
A távirányító panelján nem volt egyszerű a forrasztás.
Némi gondolkodást igényelt a távirányító energiaellátásának megoldása, ugyanis ha sokáig nincs tápfeszültsége, akkor elfelejti a programozását, így a beépített tápegységről való táplálás kiesett, mert nálam kikapcsolt állapotban a készülék hálózati oldala is meg van szakítva, így nem áll rendelkezésre az egyébként állandó 5V. A készülék belsejébe meg nem illik elemeket építeni. Végül is vettem egy dupla AA elemes elemtartót, mit az egész szerkezet hátlapjára csavaroztam kívülről. A két AA elem szerintem évekig kitart, de ha cserélni kell őket, akkor sem kell hozzá semmit szétszedni. A távirányítót összeraktam, hogy elvégezhessem a programozást, csak azoknál a gomboknál kellett kivágnom a gumigombokat amelyeke vezetéket forrasztottam. Egyébként nem fértek volna el vezetékek és a gombok. A távirányító kényelmesen elfért a DVD meghajtó és a ház oldala között.
Az utolsó simítások és a végső tesztelés még nyitott tetővel. Bekerült a DVD mögé az SSD és a két külső USB port is.
Jól látszik a hátoldalon az elemtartó.
Ezzel el is készült a HTPC, amely mind a szolgáltatások és funkciók oldaláról, mind esztétikai szempontból minden igényünket kielégíti. Még néhány apróbb szoftveres hangolás van hátra, például nem tudtam még hangot varázsolni az alaplap analóg kimenetére és telepíteni kell még egy olyan programot is, ami visszafogja a DVD meghajtó pörgetési sebességét. De ezek már apróságok.
Az eredmény impozáns. A HTPC tökéletesen illeszkedik a többi készülék közé
Remélem kedvet kaptatok az építéshez!
Jó munkát!
Komment, kritika jöhet!
Oldmobil
Kapcsolódó cikkek:
HTPC XBOX-ból
XBMC Ionon
Zotac IONITX-A-U - az ideális HTPC?
FID HTPC Projekt!
HTPC egy CD lejátszóból
Figyelem!
Az írás szerepel a Logout Díj 2010 jelöltjei között, a III. kategóriában (Legjobb tuning, modding). Ha tetszett, kérlek szavazz rá az itt leírt módon!
