TRON: Evolution

TRON:Evolution

Rögtön egy újabb vallomással nyitom a bekezdést: kis fenntartással fogadtam a játékot, nem tudom, miért, de nekem mindig gyanúsak voltak a filmmel egy időben megjelent játékprogramok. Ezért nagyon óvatosan telepítettem fel a fájlokat, ittam egy hideg sört, és csak ezután mertem leülni a gép elé…Félelmem másik oka egyébiránt az volt, hogy lévén FPS rajongó vagyok, mindig is tartottam a TPS játékoktól, csak nagy nehezen találtam eddig üdítő kivételeket ebben a műfajban, ilyen volt például a Max Payne első és második része.

Nézzük a játék keretét, vázát: az Evolution valahol a TRON 2.0 és az új film között, néha mellett játszódik, egyfajta átmenetet kínálnak a rajongóknak, hogy mégse egy Legacy klónt toljunk már otthonunkban. Ez jó, bár számomra kicsit meglepő volt a felvezetés és a főszereplő kiválasztása. Ugyanis most sok közünk nem lesz Alan-hez, sőt, még Flynn-hez sem, hanem egy szótlan hőst irányítunk majd, akinek programozója az exe állomány lezárása után az Anon nevet ajándékozta. Természetesen a sztori nagyban hasonlít a megszokott történethez, Flynn egy idegen és eddig ismeretlen vírust észlel a rendszerben (nevén nevezve: Abraxas), és bár ő is bekúszik a Rácsra, de magával visz minket, hogy míg ő ügyködik, addig mi elvégezzük a piszkos munkát. Itt felbukkan egy kis „legacy-feeling”, mert megtudjuk, hogy CLU szépen nekiáll kiirtani a filmből megismert ISO-kat.

Hát a történet adott. Ehhez kapcsolódik a játékmenet elemzése. Mint már említettem, eléggé tartottam attól, hogy vajon sikerül-e újból beszippantania a játéknak a Tron univerzum legmélyebb bugyraiba. Jelentem, nem sikerült teljesen a program, akarom mondani, a feladat. Azt most nem állítom, hogy rossz lenne az alkotás, vagy hogy nem szép, ez nem igaz. Csak hát olyan ez, mintha Kuvait egyik olajmágnása nagy hirtelen a BMW i8 után egy Opel Corsa-val totyorogna délidőben a belváros szűkös utcáin.
Igen, a TRON 2.0 magas mércét állított fel...

Kétségtelen, aki a TRON 2.0 nagyívű elképzeléseit, belső nézetét, fegyvereinek választékát, a fejlődés és fejlesztések módszerét várta, az bizony csalódni fog. Ugyanis az Evolution tökéletesen e világi, mármint a játékpiacot tekintve, azaz követi a trendet. Külső nézetről van szó, adott tehát, hogy igen sok ugrálós, falakon mászkálós, más szóval ügyességi részek adják a játékidő nagy részét. Közben csapdákat fogunk elkerülni, kapcsolókkal babrálunk, meg persze csak nézelődünk és ámuldozunk CLU és Flynn világegyetemében. Ezt kiegészítik a tankos és fénymotoros csaták, üldözések.

Apropó, fénymotor. Hát ez is más. Mint a nagyi sütije után az anyósé. Megesszük, mert hadd örüljön a drága, de mégsem az igazi… Már nincs szigorú mátrix-mező, 90 fokos fordulás, és ezzel együtt taktikát igénylő versenymenet, hanem egy szimpla „meneküljünk az ágas-bogas sztrádákon az ellen elől” árkád versenyzést kapunk. A tankos részek még egyszerűbbek, a háborús játékokhoz hasonlóan, a lőj le mindent és mindenkit elvet követi. Bár kétségtelen, hogy az ugrálás közt jólesik egy laza verseny, vagy zúzás, de szerintem sok régi rajongó nem erre számított. Ami még fájt nekem, hogy nem lehet külön, a kampánytól függetlenül versenyezni. Úgy bizony!

És ha már harcok, elérkeztünk az egyik legkényesebb részhez. Ez pedig a „fegyverarzenál”. Kérem szépen, az nem lesz, nincs. Egyetlen fegyver lesz a tarsolyunkban, ez pedig az amúgy igen hatásos korong, vagyis Disc. A korábbi játékkal megegyezően persze ezt a fegyvert is fejleszthetjük előrehaladásunk és fejlődésünk arányában. Ilyen plusz fejlesztés lesz a robbanó korong, az ellenfelek páncélját szétzúzó, az időlassító korong, és az egyik legjobb, amikor az ellenféltől életerőt szív el kedvenc korongunk, hogy utána az elszívott tápanyagot magunkhoz vegyük.

Magában a játékban, a küldetésekben nekem a legszomorúbb az volt, hogy mindent hangtalanul teszünk, Anon olyan, mint egy buddhista szerzetes, aki hallgatási fogalmat tett. Hiszen Jet korábban élt, beszélt, olyan volt, mintha mi magunk lennénk a rendszer részei, és együtt lélegeztünk a játékkal, a környezettel.

És akkor pár szó az RPG elemről, ami korántsem lesz annyira húzóerő itt, mint a TRON 2.0-ban. Most is tapasztalati pontokat kapunk cserébe ügyességünkért, mert úgy ugrálunk, mint a Herceg Perzsiában… De persze a Tron-fájlok, vagy az Abraxas szilánkok összegyűjtése is nemes feladat, amiért újabb jutalom jár. Tehát itt is frissül majd a szoftverünk, alkalmanként kapunk 2MB memóriát, melyekbe feltölthetünk különféle extrákat: több életerő és energia, nagyobb sebzés, gyorsabb mozgás és álcázás. A játék az automatikus mentésre alapul, hát ez sem szokta megdobogtatni a szívemet, de a mai világban ez már megszokott, miért is ne alkalmaznák a bitek is? Meg kell említenem még, hogy a közelharcok élvezetesek, változatosak, bár három-négy óra után akár monotonná is válhatnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!