A Linux költöztetése

Most jön a rendszer tényleges áttelepítése egyik lemezről, a másikra, mely, a Windows-zal ellentétben majdhogynem egy egyszerű másolási műveletet jelent.
Mindenekelőtt szükségünk lesz egy liveCD-re, ami lehet szinte akármelyik disztróé, semmilyen különleges parancsot nem fogunk használni, ami ne lenne benne bármelyik Linuxban.
Én Arch Linux felhasználóként az Arch liveCD-t használtam, ezt a linkre kattintva torrent kliens segítségével le is tölthetjük.
Egyetlen dologra kell figyelnünk: a liveCD architektúrájára, 64 bites rendszerhez 64 bites, 32 biteshez 32 bites live-ot használjunk. (A linkelt Arch Live-ról mindkét architektúra indítható)

Miután sikeresen bebootoltunk a CD-ről vagy pendriveról, és bejelentkeztünk a terminálba, a következő parancsokra lesz szükségünk:
Létrehozunk két könyvtárat a régi és az új rendszer számára, majd mountoljuk őket
# mkdir /mnt/old
# mkdir /mnt/new
# mount /dev/sda1 /mnt/old
# mount /dev/sdb1 /mnt/new

Mint azt a cikk elején is említettem; a /home-ot nem akartam átköltöztetni az SSD-re, így azt már korábban kimentettem egy külön meghajtóra, majd ennél a lépésnél töröltem, hogy ne másolja át a rendszer többi részével együtt
# rm -R /mnt/old/home

Ezután jön a tényleges másolás
# cp -rav /mnt/old/* /mnt/new
# cp -rav /mnt/old/.* /mnt/new
Ez nálam úgy 35-40 perc volt, nyugodtan együnk, igyunk, telefonáljunk, ami jól esik.

Ha megvan, akkor leválaszthatjuk a régi rendszert, nincs már rá szükség:
# umount /mnt/old

Most következik a rendszerindító helyreállítása, pontosabban telepítése, és a meghajtók megfelelő csatolási pontjainak beállítása:
# mount -o bind /dev /mnt/new/dev
# mount -t proc none /mnt/new/proc
# chroot /mnt/new /bin/bash (vagy bash helyett, amilyen parancsértelmezőt használunk)

Ettől a ponttól kezdve már a saját rendszerünkben játszadozunk. Mindenekelőtt telepítsük a rendszerindítót. Én grub2-t használok, ezt egy egyszerű
# grub-install /dev/sdX paranccsal telepíthetjük, majd ellenőrizzük le, hogy biztosan minden rendben van-e a konfigjával, amit a /boot/grub/grub.cfg néven kell keresni.
Figyeljünk arra, hogy a grubot a meghajtóra és nem partícióra kell telepíteni, tehát a cél /dev/sda és nem /dev/sda1!

Miután ezzel végeztünk, jöhet a konfigolás!

Első utunk az /etc/fstab-hoz vezessen, ahol át kell pár apróságot állítani...
Először is fontos, hogy a / mostantól az SSD-n lévő gyökérbe mountolódjon, illetve érdemes pár plusz opciót felvinni az SSD egészsége érdekében. Nálam így néz ki a / sora:

/dev/sdb1 / ext4 defaults,noatime,discard,nobarrier 0 0

Az opcióknál álljunk meg egy pillanatra: a defaults ugye semmi extra. A noatime kapcsolja ki a fájlhozzáférés időpontjának naplózását. Erre igazából semmi szükségünk, kikapcsolásával fölös írástól kíméljük meg a meghajtót. A discard kapcsoló aktiválja a TRIM-et, ezt semmiképp se felejtsük ki. A nobarrier az írási gyorsítótárral játszadozik, itt olvasható a kommentek közt, hogy egész pontosan mit csinál.

Mint mondtam, a /home-omat a rendszertől külön költöztettem, saját partíciót nem kapott, de a mountolásában így sincs semmi extremitás, a bind segítségével gond nélkül bármilyen mappát meghajtóként mountolhatunk:

/media/Linux/home /home none bind 0 0

Ugyanerre a partícióra költöztettem az ideiglenes és folyamatosan változó tartalmú fájlok tárolására szolgáló /var-t is

/media/Linux/var /var none bind 0 0

Fontos, hogy ezek a bindelt mountok mindenképp az őket tartalmazó meghajtó után legyenek mountolva!
Ezután próbaképp adjuk ki a # mount -a parancsot és jelentkezzünk be egy nem-root jogú felhasználói fiókba és próbáljunk meg elérni minden meghajtót, nézzük meg, hogy gond nélkül elérjük-e a home könyvtárunkat.

Ha minden sikeres, akkor exit paranccsal kiléphetünk a chroot-ból és visszakerülünk a live rendszerbe, ahonnan a Ctrl-Alt-Delete bill.kombó lenyomásával lépjünk ki, induljunk újra, és reménykedjünk, hogy mindent jól csináltunk.

Ha minden szép és jó, akkor rövidesen megpillanthatjuk asztalunkat, ha mégsem, akkor sem kell megijedni, hisz' a Linux szinte elpusztíthatatlan, ennél fogva könnyen javítható :)

* Ha a Linux elindul, de nem tudunk bejelentkezni, akkor Ctrl-Alt-F1-el lépjünk karakter terminálba és a root alól nézzünk körbe, hogy biztosan miénk-e a home könyvtárunk, hogy mindent jó helyre mountoltunk-e

* Ha már a grubnál megakad a rendszer, akkor álljunk rá a megfelelő sorra, és nyomjuk le az E billentyűt, és ellenőrizzük le, hogy a set root=(hdX,Y) és a következő sorban a root=/dev/sdXY biztosan jó helyre mutat, Ctrl+X-el próbálhatunk bootolni. Ha sikerül, akkor a helyes beállításokat ne felejtsük el véglegesíteni a /boot/grub/grub.cfg-ben, ha nem sikerül, akkor próbálkozzunk tovább.

* Ha a grub sem indul el, akkor tegyük vissza a liveCD-t és ellenőrizzük, hogy a fentebb leírtak közül mindent jól elvégeztünk-e.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!