Íme a kiállítás gépei

Május 12-e, a kiállítás első napja:

Hiába totál higgadtan és (úgy éreztem) elegendő tapasztalattal vágtam neki a kiállításnak, de a tudat, hogy idén talán még tovább fog nőni a látogatók száma, jön a TV is, és a gépeim egy bizonyos része még nincs beüzemelve, nem kicsit tett idegessé, így hát az éjszakám is olyan volt, amilyen. Az az előnye viszont megvolt, hogy nem aludtam el, s kora reggel már mentem fel a helyszínre, hogy az elvárható szintre hozzam fel a gépeket, s végül 9:30-ra, mire megjelentek az első látogatók, ez nagyjából össze is jött. S hogy idén mit sikerült összehozni?

Sikerült kialakítani egy sort, ahol csak gázplazma kijelzős gépek voltak megcsodálhatók, szám szerint 9 db:

További x86 alapú gépekből már több mint 30-at vittem a helyszínre, melyek az első IBM XT-ktől kezdve a 2000-es évek közepéig mutatták be évről-évre, hogyan is fejlődött a számítástechnika ezen része:

frescho, aki tavaly is állított már ki gépeket, szintén tovább emelte a tétet, és még több nem-x86 alapú gépet hozott a helyszínre, ráadásul volt egy kisebb, kifejezetten magyar gyártmányú részleg is, ahol HT-1080Z, Primo és TVC számítógépeké volt a főszerep:

Persze a Commodore 64, Commodore Plus/4, Amiga 1200, ZX Spectrum, Enterprise, stb. gépek sem maradhattak ki a buliból.

Idén szombaton Aventyr jóvoltából egy élő tuning show-t is meg lehetett nézni, szigorúan a kiállítás arculatába beleillő gépekkel:

A processzor-gyűjteményem ezúttal sem maradhatott otthon, így azok idén is kiállításra kerültek:

A terem színpadán egy kisebb multiplayer sarkot építettünk ki, ami szintén igen népszerű volt, fiatalabbak, és idősebbek között egyaránt.

De itt kapott helyet CocooN-z nem mindennapos játékgyűjteménye is:

Igen, az első képen egy John Romero által dedikált Doom is kiállításra került!

Ez a felállás várta tehát a látogatókat. Ha már a látogatók szóba kerültek, szeretném elmondani, hogy az első pozitív élmény ekkor ért, hiszen nem hogy nyitásra, de már az előtt egy szűk fél órával megérkeztek az első látogatók. Ahogy teltek a percek, úgy a létszám is folyamatosan emelkedett. 11 órára pedig odáig jutottunk, hogy megtelt a művelődési ház a látogatókkal. Aminek egyszerre nagyon örültem, és egyben megfogadtam azt is, hogy egy esetleges következő kiállítást így, ebben a formában nem fogok megszervezni, mert frankón kinőttük a termet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!