Készülődés
Pár hónappal korábban nem gondoltam volna, hogy valaha el fog készülni ez a beszámoló. Hogy miért? Mert szimplán nem éreztem késztetést, hogy nekem kell csinálom egy 3. BRSZK, azaz Bacsis Retroszámítógép Kiállítása Party-t. Lezáródott a tavalyi, majd teltek-múltak a hónapok. Egyre többen, egymástól függetlenül kerestek meg, és érdeklődtek, hogy idén mikor is lesz a számítógép-kiállítás, mert hát akkor úgy készülnek. Persze eleinte még ügyesen kikerültem az egyértelmű válaszadást, de ahogy tényleg egyre többen kerestek meg ezzel a kérdéssel, azt kellett látnom, hogy bizony lenne idén is igény rá.
Így hát március környékén elhatároztam magam, és elkezdtem készülődni az idei kiállításra, amely 2017. május 20-21-én volt megtartva.
Szerencsére időközben frescho is jelezte felém, hogy szívesen jelenne meg, mint vendégkiállító, és hozna pár Commodore gépet (C64, Amiga) illetve egy HT1080Z típusú, magyar gyártmányú masinát is.
Éreztem, hogy ha beleadok minden tőlem telhetőt, akkor egy igen színvonalas kiállítást fogok/fogunk tudni összehozni.
Aztán szép lassan elérkeztünk a kitűzött dátumig. Illetve az azt megelőző napig.
Amitől nagyon féltem, mert tudtam, piszok nagy meló lesz részemről cirka 40 gépet felvinni a kiállítás helyszínére, ami ezúttal is Fülén volt, a művelődési házban.
Május 19-e, péntek, ez volt az én és a kiállításom 0. napja.
Délelőtt már összeszórtam mindent egy helyre, hogy minél könnyebben lehessen felhordani a kiállítandó számítógépeket, és az egyéb kiállítandó eszközöket.
13:00-kor kezdtük meg fizikálisan is a holmik felhordását. Bizony többesszámban írom, mert ezt segítség nélkül nem tudtam volna megtenni. Gyurkó László, és egyik jó barátom, Ipse is a segítségemre sietett, s ekkor még nem is gondoltam, hogy mennyire fontos volt az ő segítsége.
A holmik felpakolása igaz, hogy elég komoly fizikai igénybevételt követelt meg, de kb. 1,5 óra alatt végeztünk az 500 m-re lévő művelődési házba való bepakolással.
Útban a művelődési házhoz, előttem is és mögöttem is a gépeim szállítódnak:
Majd jött a számítógépek beüzemelése. Úgy gondoltam, hogy ide már nem lesz szükségem segítségre, de Ipse barátom kitartott, és felajánlotta, segít, amiben tud. Igaz, nem annyira számítógépes beállítottságú, mint én, de hamar kiismerte magát. Egy kis idő után önállóan dolgozott.
Majd megérkezett frescho is, aki szintén segített, annak ellenére, hogy a saját gépeit is be kellett üzemelni.
22:00-kor fejeztük be a gépek beüzemelését. Illetve nem, ez nem jó szó. Inkább úgy fogalmaznék, akkor hagytuk abba. A gépek nagy többségét sikerült beüzemelni, de azért a nyitás napjára is maradt még tennivaló.
Utólag belegondolva, ha tényleg egyedül kellett volna beüzemelni a gépeket… Lehet, még most is szerelnék.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
