Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Szimmetria II - A koponya

  Szimmetria II - A koponya

  Belépett a barlangba. Elnyújtott árnyéka vörösbe borult a lenyugvó nap fényében, mintha tűz emésztené. Sokat megélt arcának redőin csorgott a verejték, de a torka száraz volt, mint a körülötte elterülő homok.
  Körbehordozta fáradt tekintetét. A finom homoktengert csak néhol törte meg egy-egy kiálló szikla. Mint szabálytalan sírkövek a szürkének ugyanabban a sötét, lelketlen árnyalatában, futott át az agyán. Egyiken se látott semmit, pedig érezte, hogy itt kell lennie. Valahol. Bárhol. Muszáj megtalálnia. A következő barlangig jó eséllyel úgy sem jutna már el.
  Jobbjával görcsösen markolta a bejárat éles szikláját, zihálva szívva be a száraz, forró levegőt. Percek telhettek el így, miközben hunyorogva szoktatta szemét a benti félhomályhoz. S ekkor végre meglátta, amit keresett. Múlandó léte utolsó célját.
  Előrelépett. Az ujjaira tapadt homok megörökítette kézlenyomatát a szikla peremén. Majd még egyszer, utoljára hátranézett. A nap már félig eltűnt a távoli hegy felett, körülötte vibrált a levegő az egyre szürkülő vörös égbolton. Vészesen fogyott az ideje.
  Csizmái bokáig süllyedtek minden tétova, remegő lépésénél. A végén már csak húzta a lábait. De végül megcsinálta! Ott állt a vakítóan fehérlő csontváz felett. A test megpihent a finom szemcsék alkotta ágyon, a koponya, mint egy párnán, a közeli sziklán nyugodott. Alaposan megnézte.

  Folytatás...

  Sirpi 9 éve 1