Ma arról lesz szó, hogy elvállalj-e szívességeket barátoknak. Igazából mit nyersz vele? Tiszteletet, megbecsülést talán... szóval erkölcsileg fontos dolgokat. Mit veszítesz vele? Időt. Például azt az időt amit a többi barátodra, családodra fordítanál. Jelen esetben a barátnőmre szánt idő ugrott. Ebből természetesen hepaj van. Mire érzékeny egy nő igazán? Sok dolgon kívül talán legjobban arra, ha nem az van amit ő eltervez. Ez nagyon ciki így, mert én egész délelőtt programozok. Amúgy izgalmas volt. Írtam egy mini neptun rendszert havernak, aki így nem bukik meg az egyetemen. Persze ő ettől hülye marad, de milyen kedves vagyok nem? Szóval suck's az egész én mondom.
Cirka ilyen volt a párbeszéd köztem, és a barátom közt:
- Józsi, mit csinálsz szombaton?
- Majd mindjárt megmondod.
- Te egy antik csillárt fogsz újrahuzalozni.
- Tééényleg, most, hogy mondod...
Józsi én voltam és vagyok, és egy barát nem mérlegel, ha szívességet kér tőle az, aki barátjának mondható. A csillár azóta is teszi a dolgát, csókoltat mindenkit.
- o -
"Mire érzékeny egy nő igazán? Sok dolgon kívül talán legjobban arra, ha nem az van amit ő eltervez."
Na, erről el lehetne beszélgetni, jó kis vita kerekedne belőle.
Én ezzel úgy vagyok, hogy nem született világra az a nő, aki papucs alá tudna törni. Nem sajátíthatott ki a feleségem sem, és bár hűséges társa voltam, ezt a szemléletet kiöltem belőle nagyon hamar.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)