Édesapám és a bátyám ajánlatára kezdem el ezt a kis sorozatot, akik szerint ez már megörökítésre méltó. A helyzet ugyanis nevetséges, siralmas és tragikus.

A történet egy barátnőmmel kezdődik aki 2 éve kezdett el a BIZONYOS (4 csillagos) szállodában dolgozni. Néha egészen hajmeresztő történeteket mesélt, de addig számomra nem vált valóságossá, míg én is oda nem kerültem.
Az iskolámban a tizenkettedikeseknek nyáron kötelező szakmai gyakorlatra menni. Én ezt a szállodát választottam a barátnőm miatt, meg hát mindig is érdekelt a pincérkedés (régebben dolgoztam pincérként kávézóban).

Gyakornokságom ideje alatt megismertem a dolgozókat. Mindenki nagyon kedves volt velem és meglehetősen barátságosak is. Később már igen megszerettek (nagy előnye van annak, ha az ember az egyetlen lány dolgozó az éttermi részen és ő a legfiatalabb). Számomra igen meglepő volt, mikor számomra természetesen segítettem lefóliázni az ételeket, hogy segítsek a szakácsnak aki úszott a munkában, hogy amikor rám nézett és a lefóliázott ételekre, hálásan megköszönte a segítséget.
'-De rendes vagy! Köszönöm hogy segítettél!
- Miért ne segítenék? Hiszen úszol a munkában, én meg ráérek.
- Mert soha senki nem szokott."
Már ez is furcsa volt számomra de ezt még lenyeltem.

Kicsit előreszaladtam a történetben. A címben azért szerepel a katasztrófa jelző, mert bár jó szálloda (jó szobák, jó étterem), csak a vezetőség nem ért hozzá. Tudni kell, hogy a szálloda Pesten található (nevet és címet nem fogok írni, és kérem akinek elmondtam ne írja le). Mikor odakerültem a kinti 2 hűtőből kettő nem működött, így azokban csak tároltuk a reggelihez szükséges gyümölcsleveket. A konyhában lévő 8 hűtőből 2 nem működött. A pultban lévő 2 mosogatógépből az egyik nem üzemelt, a másik pedig rossz volt, nem melegített a víz, így 10 perc hideg vizes mosás után át kellett rakni a szárítóba a dolgokat vagy mi. Szintén a pultban a két jéggépből 1 megint csak nem működött.
Az étteremben a két hűtőasztalnál az egyiknek nem volt jó a gombja, így csak akkor működött ha bedugtad a konnektorba.

Ez már eleve kicsit vicces mi?

Ezek után rendszeressé vált a recepciónál a nyomtatók rendszeres patronkifogyása avagy nem működése. Később megtudtam, hogy van mosodánk, de kemény emberhiánnyal küzdünk, ugyanis a tulajdonos mániája a spórolás de néha lehetetlen helyeken spórol.
Mint például:
- Az éjszakai recepciósnak kell este elintéznie a mosodát (elindítani a gépeket).
- A szakácsot napközben hazaküldjük (6-11 és 17-22) általában a munkaidő
- a főpincért szintén hazaküldjük napközben (hasonló munkaidő)
- nem veszünk fel transzferra embert, megoldja a főpincér és a másik beugrós pincér.

Ami viszont minden ismerősömnek akinek meséltem a legfelháborítóbb dolog: nem lehet enni.
A szálloda kajából egyáltalán nem ehetsz - pedig ha tudnátok mennyi kaját dobunk ki... ránézni is szörnyű. Ha viszel be SAJÁT ennivalót, azt csak eldugva eheted, ugyanis nálunk, teljesen egyszerűen TILOS enni. Ne egyél. Dolgozz akármennyit, akár 12 órát (recepciósok pl) de ne e-gyél!

Ezzel viszont sikerült elérniük, hogy a dolgozók "lopják" az ételt, sutyiban eszünk mikor már kopog a szemünk az éhségtől.

Ami viszont számomra a legfelháborítóbb: tilos dohányozni a szállodában. Ezzel semmi gond, törvénybe van iktatva. Kész, semmi baj.
Képzeljétek el, mikor lejön a vendég, és megkérdezi hogy lehet-e dohányozni a szállodában. Hát szorri, nem lehet mert Magyarországon tilos minden ilyen helyen belül dohányozni. Majd egyszer csak, elsétál valaki a hallban/étteremben égő cigarettával. A vendég pedig teljesen jogosan megkérdezi: "ő bocsi ha ő dohányozhat én miért nem? Ki ő?"... Hát ő a szállodatulajdonos...
Ez a válasz általában nem nyugtatja meg a kedves vendéget. Szerintem teljesen jogosan.

Mára egyelőre ennyi, majd még mesélek sztorikat. Ez csak bemelegítő volt, vannak meredek történetek.
Remélem sikerült felkelteni az érdeklődést.