Talán nem egy érdekfeszítő szösszenet, de ki akarom írni magamból, és hogy egy kivülálló mit is gondol erről.
Hárman vagyunk, apu, tesóm, én. Házimunkát nem lehet három felé osztani rendesen, mert tesóm nem hajlandó csinálni, apu főzni főz, meg tesómra mos és magára is, de azon kivül mást nem nagyon tesz itthon (jó, őt még valahogy megértem, már nem fiatal, 60 is elmúlt, plusz cukorbeteg). Állandóan rám vár a kád és a wc pucolása, a nem kicsi helységek takarítása, mosogatás. Mosást ide nem sorolom, azt magamnak csinálom, azzal nincs problémám. Szóval, mint azt írtam is, apámat még csak-csak megértem, évek múlásával lassúbb, nehezebben mennek a dolgok neki, de tesóm.. 
Soha nem tudom megkérni, hogy legalább egy alkalommal pucoljon ki wc-t, ő nem, nem nyúl hozzá. Porszívózásra is azt mondja, az könnyű, ne jőjjek vele. Bazz, ha oly' könnyű, miért nem csinálja?! Neeeeem, attól a karikagyűrű leesne az ujjáról.. Ha nem csinálom a házimunkát, a szennyes tányérokból tornyot lehet építeni, a porba rajzolni lehet ésatöbbi ésatöbbi. Miért mindig rám maradnak ezek? Ez nem fair!
Nos, akkor hát megnyitom eme hsz-szel ezt.
Az igazi barátok sosem hagyják hogy hülyeséget csinálj...egyedül!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
