Ezt most ki kell írnom magamból.

Az a retek lift, ami a házban van, ma (is) leállt két emelet között, benne emberekkel. Futottam orvosolni a problémát, mert faterom megmutatta mit kell vele csinálni a gépházban, ha leáll, és ha ő nincs itt. No de, először a pince kulcsát nem tudtam hol van, hogy lejussak a gépházhoz, mérgezett patkányként rohangáltam fel-le a lépcsőn, hogy megtaláljam. Fatert hívtam, megmondta hol van, visszamentem a pincéhez, eljutottam gépházhoz, megfelelő tekerentyűt eltekertem, de semmi nem történt, lift ugyanúgy állt. Többszöri próbálkozás után se volt eredmény, naná hogy kiakadtam, gyomrom az üresség mellett remegett is. Telóztam faternak, mit csináljak, azt mondta vissza jön (épp rokonhoz ment volna fontos dologban). Liftbe ragadtakkal beszéltem, mondtam nemsoká jön apám, megoldani a helyzetet. El tudom képzelni hogy érezték magukat több mint fél órán át a liftben. Egyébként ez a lift nem olyan, mint a legtöbb, ami mondjuk panelban van, ez az udvarban vagyon, három oldaláról üvegezett, szóval élmény beragadni oda. Fater megjött, leeresztette a beragadtakat. Mint kiderült, valószínűleg túllépték a lift teherbírását, ami 300 kg. Az okosok.. Pedig ki is van írva..
Amúgy se komázom a lifteket, de ezt még jobban rühellem, főleg hogy szinte minden héten van valami baja. Tökéletesen megértem, hogy a ház öregei megszavazták, hogy legyen ide lift, de én lebombáznám az egészet. Inkább lépcsőzöm, az jól bevált, nem csalódtam benne soha, amúgy is két emeletet kell menni, az meg lófitty.
Ennyi a story. Máris jobban érzem magam.
(Közben találtam szutyok liftről képet, mellékelem.)