A közelmúltban elég sok, komoly fajsúlyú, történelmi léptékű esemény történt a világban, amelyről jóformán mindenki értesült.
Nem újkeletű dolog ez, de különösen ebben az elmúlt, történelmi szempontból is mozgalmas időszak alatt figyeltem meg, hogy mindenkinek mindenről sziklaszilárd elképzelése van. Például mindenki teljes meggyőződéssel formál véleményt arról, hogy egyes közel-keleti fegyveres csoportokat ki és miért pénzel, mi történt lezuhant repülőkkel, hogy volt a török puccskísérlet, stb. Az emberek a legcsekélyebb kétség nélkül állítják, hogy ez vagy az ezért vagy azért történt, ez tény. Ez annál inkább érdekes, mert olyan eseményekről van szó, ahol még maguknak az érintetteknek sincsenek pontos információik arról, mi a nagy fene is történik. A török példát nézve, a kivonult katonák SEM tudták pontosan, mi miért történik, és ők mit is csinálnak. De Kiss Géza, 4000 kilométerről, miután átaludta az egészet, teljes bizonyossággal osztja meg véleményét, melyben kifejti, hogy ki és miért szervezte a puccsot.
Két szót senki szájából nem hallottam még az ilyen horderejű események kapcsán: "Nem tudom."
Ezt a két szót vérciki lett kimondani, de miért? Miért nem lehet bevallani, hogy "fogalmam sincs, mi történhetett"? Azt látom, hogy minden témában kvázi kötelező lett valahová állni, kötelező véleményt formálni. Aztán ehhez a véleményhez körömszakadtáig ragaszkodni, akkor is, mikor már dereng, hogy marhaság.
Miért nem tudjuk kimondani, hogy "nem tudom"?
